elrúg ts ige 2a6 

1. ’belerúgva (vhonnan v. vmi felé) mozdít, ill. ilyen módon eltávolít v. távolabbra juttat vmit’ ❖ [az angolok] a’ lábtót, mellyen ők magasba feljutottak, szeretnék elrugni, hogy mások utánok ne jöhessenek (1842 Pesti Hírlap CD61) | Egy fagyos göröngy volt az útjában, elrúgta, mikor utolérte, újra tovább rúgta (1917 Móricz Zsigmond CD10) | [A tizenegyes] végrehajtása úgy történik, hogy a labdát a kapuvonaltól 11 méterre megjelölt pontra helyezik és azt bármelyik támadó játékos a kapu irányában elrúgja (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 82) | a kapusról kipattan a labda, aztán a védők – nem kis pánikban – elrúgják a kapu elől (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’úgy rúg vmit vki, hogy az vki v. vmi mellett elhalad’ ❖ [Dombi elé] kerül a labda, és persze ott van előtte a kapu is, ő mégis el tudja rúgni mellette (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’akkorát rúg vmibe v. vkibe, hogy az a helyéből kimozdul, ill. feldől’ ❖ [a tolongásban az emberek] a’ tekenket El rúgták (1790 Gvadányi József 7125004, 221) | Mátyás, kijővén két kaczagó társával: Az üres fennállót [ti. kádat] elrugta lábával (1846 Tompa Mihály 8484064, 94) | nem lehet cifrázni a játékot, nincs cselezgetés, egyből kell adni a labdát, különben labdástul elrúgják az embert (1998 Magyar Hírlap CD09) | A 87. percben Tóth a 16-oson belül elrúgta Nagy lábát (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’lábával ellök, eltaszít magától vkit vki’ ❖ Bőszülten ragadta torkon a nőt Bálnai, s úgy összemarkolá gégéjét, hogy arca sötétkék lett, s szemei kidióztak, s ekkor büszkén elrúgta onnét (1846 Jókai Mór CD18) | az asszony a lábaival próbálta a támadót elrúgni (1927 Sinkó Ervin CD10) | [a sas] zuhanórepülés közben a hátára fordult, a karmait az ég felé tartotta, és rettentő erővel rúgta el magától a felülről rácsapó ellenségeket (2008 Népszabadság jún. 3. C7856, 24).

2a. (rég v. nyj) ’〈nőstény patás állat a kicsinyét〉 nem engedi szopni, ill. nem szoptatja tovább’ ❖ Némellykor a’ juhok tulajdon, legfőképpen az első Bárányokat el-rúgják (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 18) | A párzott [szarvas]tehén eddig szoptatott borját elrugja (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A kiscsikót az első hetekben különös gonddal vigyázták. Előfordult, hogy az anyja nem engedte szopni. Ezért gúzsba kötötték a lábait, hogy ne tudja elrúgni a csikót (1999 Magyar néprajz CD47).

2b. (vál) ’szeretetét, támogatását megvonva eltaszít magától vkit’ ❖ Mondd, hogy helytelen Kérelmem, s rúgj el (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare 8366452, 366) | Windisch-Grätz nem ígért elég vért, és azért rögtön elrúgták (1857 Széchenyi István CD1501) | ha engem megun, engem is így elrúg a méltóságos úrfi? (1919 Balázs Sándor² CD10) | elrúgja magától szeretteit, hogy álmai magasába röppenjen (1993 Szabad Föld nov. 2. C8379, 2).

2c. (rég) ’〈test másik testet〉 eltávolodásra késztet, eltaszít’ ❖ [két test között] a’ leg-nagyobb közelittéskor leg-nagyobb a’ rugó erö: máskép egy helységüvé válnék egyik teſt a’ máſikkal, ha ezt amaz magától el-nem rugná (1777 Molnár János 7232008, 40).

3. (kissé rég) ’〈lábbelit, takarót〉 rúgó mozdulattal levet, magáról lerúg vki’ ❖ [a divatozó asszony] kis paputsért el rúgja tsismáját (1789 Barcsay Ábrahám 7019015, 225) | Megérkezett… elrugta bocskorát (1866 Szelestey László 8436001, 40) | [A nagy meleg miatt] elrúgtam takaróimat, levetettem tunikámat (1921 Kosztolányi Dezső CD10).

3a. (rég) ’〈ló patkót〉 mozgás közben véletlenül elveszít’ ❖ Patkóját is elrugta már paripám (1853 Szelestey László C3928, 163) | A városból jöttem hazafelé kocsin, s utközben az egyik ló elrugta a patkót (1898 Gárdonyi Géza C7054, 127).

3b. (rég v. nyj) ’〈növény, kül. gyümölcsfa virágát v. termését〉(idő előtt) elhullatja’ ❖ [A szőlő] az idén legbővebb terméssel kecsegteté a szőlősgazdákat sürün fejlett termő bimbóiban, de virágzáskor sokat elrugott (1847 Pesti Divatlap C5841, 1401) | Más [növény]csoport az, mely magvait mintegy ellövi, elrúgja, s így szétszórja (magrugó ugorka) (1898 Chernel István CD34) | Az u·gōrkám mḭnd· ērukta a bimbóu̯:ját (1935 Szamosháti szótár C6654, 223).

3c. (rég, átv is) ’〈vmely részét, elemét v. állapotát, tulajdonságát〉 elveszíti vmi v. vki, ill. 〈vmely elemet, részt vmiből〉 elhagy, mellőz vki’ ❖ [Az egy szó] derivatumai köztt vagyon eggynehány, melly az eggyik gy-t elrúgja (egyedül, egyetemben) (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 5) | [a szlovák ulica szóból származó utca szóban] az L betűt elrugtuk, mint az álgyúban (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 328) | neked élemedett leány kellene, ki a’ fejkötőért sokat eltürne, mert [...] te már elrúgtad az ifjuságot (1828 Kisfaludy Károly 8242031, 211).

3d. (vál) ’〈vmely nemkívánatos dolgot〉 elutasítva eldob, elvet vki’ ❖ arra kértem, hogy a’ Czetter nevet rugja-el magáról, ’s nevezze magát Orosházinak (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 63) | Mindenki tudott néhány furcsa történetet azokról a csodálatos aggastyánokról, a kik életüknek alkonyán egyszerre csak elrugják maguktól a higgadtságot és a bölcsességet (1908 Ambrus Zoltán C0600, 151) | Fönntartóm, add, hogy ne kelljen elrúgnom, mi aljas bennem, magamat csonkítanom (1936 Weöres Sándor 9788045, 17) | Kerékgyártó István úgy vélte, hogy a Tűztánc költői elrúgták maguktól a magyar irodalom hagyományait (1963 Magyar Nemzet jan. 29. C0356, 4).

4. elrúgja magát ’lábával ellöki magát vmitől, es. vkitől, elrugaszkodik vhonnan’ ❖ sebess és eröss mozdulással el-rugja magát [a szúnyog] (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 614) | A férfialak mind a két karját magasra nyújtva, előredűlt, elrúgta magát a faltól, s aztán egy merész lódulással ívben repülve átjutott a hársfára (1892 Jókai Mór CD18) | [a folyóban fuldokló legényke] felnyujtja karjait, vonaglanak s nem létező szilárd tárgyért kutatnak az ujjai s el-elrúgva magát, rémülten tapodja a víz fenekét (1934 Nagy Lajos 9472007, 110) | [A vízilabda-mérkőzésen] Malvin elöl valami hibát vétett, elrúgta magát a hátvédről: füttyszó (1956 Karinthy Ferenc C0091, 499).

4a. (›talaj‹ jelentésű tárgyragos szóval) maga alól elrúg (kissé rég, átv is) ’〈annak kif-ére, hogy a földtől, talajtól elrugaszkodik vki〉’ ❖ Egyszerre csak elrugjuk magunk alul a hajót s alattunk a nagy viz (1882 Cu tumm! C1249, 49) | nekünk felette szimpatikus az az ember, aki elrúgja maga alól a földet és némi elszántsággal az ég felé lendül (1910 Lengyel Menyhért CD10) | [Pais-Goebel Jenő] régi talaját ma teljesen elrúgta maga alól és nemcsak témáit, hanem kifejezési módjait változtatta (1931 Farkas Zoltán CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.