elrútít ts ige 4a4 (vál)

1. ’〈szép, tetszetős dolgot v. személyt〉 nagyon csúnyává tesz, elcsúfít vki, vmi’ ❖ Ha e’ bnnek oka artzám, Azt undokká el rútítsd (1784 Magyar Hírmondó C0272, 127) | Ortzája, tulajdon pirosságával tündöklött, és termetét, butánákkal [= pattanásokkal] el nem rútította (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1868, 195) | [a város egy része] a’ roppant tüz miatt elrutitva, feketén, némán romjaiban hever (1840 Sürgöny 8661001, 130) | irtóztató sebforradásoktól elrútított öregek (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 27) | a budapesti épületek homlokzatát gördeszkás bandák hülye firkái rútítják el (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈értékes dolgot〉 elront, tönkretesz, ill. 〈személyt〉 erkölcsileg rosszá, romlottá tesz vmi(vel vki)’ ❖ ha [a kritika] jól el találtatott is, a’ ſzínek roſzſz helyhetéſei [!] által el rútíttatik (1792 Pesti magyar társaság ford. 7001002, 116) | sokan azt hitték, hogy Krisztus vallása az egyházban nem eléggé tiszta, de mindenféle emberi találmányokkal van elrútítva (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | győztes arábokkal beözönlött mételyes erkölcs Elrutitott egyaránt zárdalakót s laikust! (1895 Kolmár József² C2718, 8) | [az] új társadalmat ne rútítsák el a polgári szellem kinövései (1946 Bölöni György 9069004, 93).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elrútít tárgyas ige 4a4 (vál)
1.
〈szép, tetszetős dolgot v. személyt〉 nagyon csúnyává tesz, elcsúfít vki, vmi
Ha e’ bnnek oka artzám, Azt undokká el rútítsd
(1784 Magyar Hírmondó)
Ortzája, tulajdon pirosságával tündöklött, és termetét, butánákkal [= pattanásokkal] el nem rútította
(1788 Gelei József ford.Sintenis)
[a város egy része] a’ roppant tüz miatt elrutitva, feketén, némán romjaiban hever
(1840 Sürgöny)
irtóztató sebforradásoktól elrútított öregek
(1902 Herczeg Ferenc)
a budapesti épületek homlokzatát gördeszkás bandák hülye firkái rútítják el
(1995 Magyar Hírlap)
2.
〈értékes dolgot〉 elront, tönkretesz, ill. 〈személyt〉 erkölcsileg rosszá, romlottá tesz vmi(vel vki)
ha [a kritika] jól el találtatott is, a’ ſzínek roſzſz helyhetéſei [!] által el rútíttatik
(1792 Pesti magyar társaság ford.)
sokan azt hitték, hogy Krisztus vallása az egyházban nem eléggé tiszta, de mindenféle emberi találmányokkal van elrútítva
(1848 Kossuth Hírlapja)
győztes arábokkal beözönlött mételyes erkölcs Elrutitott egyaránt zárdalakót s laikust!
(1895 Kolmár József²)
[az] új társadalmat ne rútítsák el a polgári szellem kinövései
(1946 Bölöni György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások