elsinkófál ts ige 1a

1. (biz) ’〈vmely (kisebb) értéket〉 óvatos ravaszsággal, furfangosan ellop’ ❖ hogy sinkópálták-el az  és az  Attyáról rám maradt nagy jószágot: azt már itt kéttszeresen el nem beszéllem (1788 Ungi Pál ford.–Trenck C4475, 196) | a pinczekezelő 800 akó bort ugy elsinkofált, hogy csak az üres hordó volt meg (1859 Vas Gereben C4362, 81) | A temető körül a kerítés jó részét télen a fázó nyomorultak elsinkófálták s a temető szürke köntöse didergő gyermekarcokon lett felfakadó mosolygássá (1922 Szabó Dezső 9623009, 106) | öt kiló gazellahúst kapna minden sikeres készletező. De öt kilónál többet igazán nem lehet gazellánként elsinkófálni, ezt a fölöttes szervnél azonnal észrevennék (1973 Balla László 1010006, 82).

1a. (pejor) ’〈járandóságot, juttatást〉 nem fizet ki, nem ad oda’ ❖ A pihenőnappal szintén lehet „játszani”, hiszen a heti két szabadnapot összevontan is ki lehet adni, amit az esetek többségében a munkaadók el szoktak sinkófálni (1997 Magyar Hírlap CD09) | Alkalmatlan az ország irányítására, aki a közszféra dolgozóinak a törvényesen járó juttatásokat elsinkófálja (2005 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (kissé rég, ritk) ’〈vmely kisebb, rendsz. elcsent tárgyat〉 észrevétlenül eltüntet, elrejt’ ❖ [Labussière] ezreket mentett meg a haláltól akképpen, hogy a vizsgálati iratokat elsinkófálta (1914 Ambrus Zoltán C0604, 130) | fogta a kést s egy hirtelen ötlettel beeresztette [a szemétláda] mögé a falhoz. […] Nagy vizsgálat lett s a kisdiák dícsérte az eszét, hogy a kést elsinkófálta (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 43).

2. (kissé rég, nyj v. pejor) ’〈pénzt, vagyont stb.〉 könnyelműen elherdál, elveszteget’ ❖ Nagy Gergely uram […] elsinkófálta a fundusokat potom áron (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | [Bandi] nem csupán mindenét elveszítette, de elsinkófálta másét is (1907 Ambrus Zoltán C0605, 212) | Nohát, mi lesz a borjúval, Gyuri? Elsinkófáltátok, ugye? (1953 Kormos Gyula C3634, 216).

3. (rendsz. tbsz 3. sz-ű ált alannyal) (sajtó, pejor) ’〈annak kif-ére, hogy vki eléri azt, hogy nem jön létre, nem valósul meg vmi〉’ ❖ a kisebbségek parlamenti képviselete el lett sinkófálva (1998 Magyar Hírlap CD09) | A fiatal politikus szerint az eltűnt vagy legalábbis gondatlanul kezelt milliók miatt is figyelmet érdemel az elsinkófált emlékmű ügye (2000 Magyar Hírlap CD09) | ha ezeket a fejlesztéseket elsinkófálják, nem tekinthető egyébnek üres blöffnél a kormány olimpiai rendezési terve (2001 Magyar Hírlap CD09) | a Kossuth-évet gyakorlatilag majdnem elsinkófálták, cseppet sem méltóságteljesen ünnepelte meg [az ország] (2002 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. sinkófál; ÉKsz.; SzT. elsinkópál; ÚMTsz.

elsinkófál tárgyas ige 1a
1. (biz)
〈vmely (kisebb) értéket〉 óvatos ravaszsággal, furfangosan ellop
hogy sinkópálták-el az  és az  Attyáról rám maradt nagy jószágot: azt már itt kéttszeresen el nem beszéllem
(1788 Ungi Pál ford.Trenck)
a pinczekezelő 800 akó bort ugy elsinkofált, hogy csak az üres hordó volt meg
(1859 Vas Gereben)
A temető körül a kerítés jó részét télen a fázó nyomorultak elsinkófálták s a temető szürke köntöse didergő gyermekarcokon lett felfakadó mosolygássá
(1922 Szabó Dezső)
öt kiló gazellahúst kapna minden sikeres készletező. De öt kilónál többet igazán nem lehet gazellánként elsinkófálni, ezt a fölöttes szervnél azonnal észrevennék
(1973 Balla László)
1a. (pejor)
〈járandóságot, juttatást〉 nem fizet ki, nem ad oda
A pihenőnappal szintén lehet „játszani”, hiszen a heti két szabadnapot összevontan is ki lehet adni, amit az esetek többségében a munkaadók el szoktak sinkófálni
(1997 Magyar Hírlap)
Alkalmatlan az ország irányítására, aki a közszféra dolgozóinak a törvényesen járó juttatásokat elsinkófálja
(2005 Országgyűlési Napló)
1b. (kissé rég, ritk)
〈vmely kisebb, rendsz. elcsent tárgyat〉 észrevétlenül eltüntet, elrejt
[Labussière] ezreket mentett meg a haláltól akképpen, hogy a vizsgálati iratokat elsinkófálta
(1914 Ambrus Zoltán)
fogta a kést s egy hirtelen ötlettel beeresztette [a szemétláda] mögé a falhoz. […] Nagy vizsgálat lett s a kisdiák dícsérte az eszét, hogy a kést elsinkófálta
(1920 Móricz Zsigmond)
2. (kissé rég, nyj v. pejor)
〈pénzt, vagyont stb.〉 könnyelműen elherdál, elveszteget
Nagy Gergely uram […] elsinkófálta a fundusokat potom áron
(1885 Mikszáth Kálmán)
[Bandi] nem csupán mindenét elveszítette, de elsinkófálta másét is
(1907 Ambrus Zoltán)
Nohát, mi lesz a borjúval, Gyuri? Elsinkófáltátok, ugye?
(1953 Kormos Gyula)
3. (rendsz. tbsz 3. sz-ű ált alannyal) (sajtó, pejor)
〈annak kif-ére, hogy vki eléri azt, hogy nem jön létre, nem valósul meg vmi〉
a kisebbségek parlamenti képviselete el lett sinkófálva
(1998 Magyar Hírlap)
A fiatal politikus szerint az eltűnt vagy legalábbis gondatlanul kezelt milliók miatt is figyelmet érdemel az elsinkófált emlékmű ügye
(2000 Magyar Hírlap)
ha ezeket a fejlesztéseket elsinkófálják, nem tekinthető egyébnek üres blöffnél a kormány olimpiai rendezési terve
(2001 Magyar Hírlap)
a Kossuth-évet gyakorlatilag majdnem elsinkófálták, cseppet sem méltóságteljesen ünnepelte meg [az ország]
(2002 Országgyűlési Napló)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. sinkófál; ÉKsz.; SzT. elsinkópál; ÚMTsz.

Beállítások