elsír ige 1a6 

1. ts ’panaszosan, siránkozva elmond, elbeszél vmit’ ❖ Itt e kínos fogság boldogtalan helyében, Éltem’ itt sírom el szívemnek keservében (1790 Dayka Gábor ford. 7075012, 79) | Egy ember jő elsírni kínjait (1843 Madách Imre 8284003, 368) | [Gida] már annyira megbarátkozott Lizával, hogy elsírhatta nagy bánatát baráti kebelén (1893 Herczeg Ferenc 9241020, 96) | a jordániai hadsereg őrmestere a héten ügyvédjének elsírta: azért lőtt az izraeli diáklányok csoportjába, mert a gyerekek kinevették és kigúnyolták (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ts elsírja magát ’sírásra fakad, hirtelen sírni kezd vki’ ❖ a gyermek, ki ugyan, ha most nevet is, hamar elsírja magát (1865 Greguss Ágost C1903, 146) | A nemzet kacagja a sors humorát, amely néha olyan keserű, hogy elsírná magát az ember, ha nem volna kénytelen rajta jóízűt nevetni (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | [ha] elsírod magad, ne szégyeld (1929 Peéry Piri CD10) | elsírjuk magunkat örömünkben (2005 Országgyűlési Napló CD62).

3. ts (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vki könnyet ejt, ill. minden könnyét elhullajtja〉’ ❖ Könnyeim’ elsirtam honfiak’ hantjainál (1834 Aurora C0041, 261) | Elsirta az utolsó Könyet, Elmondta a végső imát (1867 Szász Károly² C3829, 109) | az említett hölgyért soha el nem sírtam egyetlen könnyet se (1932 Krúdy Gyula CD54) | Könnyeimet elsírtam az uton (1941 Dudás Kálmán 9116011, 26) | sem drága aranyon, Sem elsírt könnyek tengerén Meg nem válthatjuk a kemény Kíntól magunk a végnapon (1980 Mészöly Dezső ford.–Rutebeuf 9437015, 174).

4. ts (rég) ’〈szemét〉 kisírja vki’ ❖ Szakadatlan siralomban két szemem elsirtam (1880 Csengery János ford.–Catullus C1272, 71) | a szememet elsírtam, arcomat elhervasztottam maga miatt (1916 Nagy Endre CD10).

5. ts (ritk) ’a sírástól nem tud tovább mondani vmit’ ❖ Szónoklatot kellett volna mondania; de biz azt csak elsírta az öreg. Nagyon erőt vett rajta az érzékenység (1877 Jókai Mór CD18).

6. ts (rég) ’〈vmennyi időt〉 sírással eltölt’ ❖ egy hosszú életet mohos falak közt elsírni (1837 Jósika Miklós C2373, 93) | A szép, érzelmes német regényekben […] a vár sánczaiban éneklő lantosok olyan szerelmesek és szerencsétlenek voltak, hogy a nemesebben érző olvasó féléjszakákat elsirhatott utánok (1884 Gyarmathy Zsigáné C1951, 6).

6a. tn (rég) ’〈vmennyi ideig〉 folytonosan sír, sírdogál vki’ ❖ [a lány szégyenében] egéſz nap el-ſir (1793 Mátyus István C3072, 358) | Földváry időt engedett a megkönnyebbülésre, aztán kezdé meg ismét a beszédet; mert a két nő elsírna estélig (1858 Vas Gereben 8514005, 117) | Oh Istenem! hogy elsírtam fölöttök [ti. az olvasott könyvek fölött] (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1410, 25) | az ártatlan parányi jószág akár órákig is elsirhat; mig végre egészen kifáradva a sirástól s elgyötörve az éhségtől keserves fuldoklások között szunnyad el (1885 Budapesti Hírlap ápr. 11. C4732, 1).

6b. ts elsírja magát (rég) ’hosszas(, folyamatos) sírással kimeríti, kifárasztja magát vki’ ❖ [A leány] úgy el sirta magát amott egy bokorba Hogy már mint a’ fél holt tsak eldült a’ porba (1795 Molnár Borbála C3187, 84) | [feleségem] az elváláskor úgy elsírja s elbúsulja magát, hogy fél esztendeig sem lesz utána jóvá (1859 Arany János C1619, 138) | hogy elsirta már magát az a gyermek, mert most válik a szegényke [ti. most választják el, nem kap több anyatejet] (1896 Gyarmathy Zsigáné 8167001, 18).

7. ts (rég) ’〈hangszer, kül. hegedű〉 fájdalmat kifejezve játszik el vmit’ ❖ Három istenverte cigány Síró-rívó hegedője! Sírd el nekem nótámat (1857 Tóth László² C0685, 152) | árva lantom Elsirandja végdalát (1859 Thaly Kálmán C4129, 87) | Lőrincz hegedűje elsírja oda benn a szerelem dalát (1894 e. Justh Zsigmond C2459, 175) | Balázs hegedüje elsirja a kivánt bánatos nótát (1925 Budapesti Hírlap szept. 29. C4713, 12).

8. tn (rég) ’〈szél〉 elsüvít vhol’ ❖ a pusztán maradt hulladékok felett elsiró szél danáiban fogjuk érezni várunk regés multját egykori arany korszakával (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Elpusztult helyén falvának, Nyom nélkül sir el a szél (1863 Madách Imre C2954, 147) | A lanyha szellő szánakozva sír el A völgy felett (1866 Benedek Aladár C3306, 37) | A temető-menet mellett elhuzott, elsirt a tavaszi szél, megreszkettette a koszoru szalagokat (1916 Budapesti Hírlap máj. 26. C4704, 6).

9. tn (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek, vminek a síró hangja elér, eljut vhova, vkihez〉’ ❖ Ne sírjál el kedves babám meszszire, Mer’ kivisznek a temető végire (1882 Szeged népe C2482, 35) | Csöndes falú tornyát mutatja a távol, Melynek elsír hozzám csendülő harangja (1886 Jakab Ödön C2194, 118) | édes emlékként a pásztorfurulya Elsír az erdőig s az alvó rügyeket remegő lombbá ébreszti (1921 Sárközi György CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.