elsirat ts ige 5a

1. ’〈(temetésen) halott személyt〉 sírva örökre elbúcsúztat’ ❖ az Aszszonyok a’ meg-holt atyokfiakat keserves énekkel el-siratják (1793 Szalkay Antal ford.–Haffner C3808, 49) | A falu apraja nagyja ott volt az elhunyt pap koporsója körül. [...] Nem kellett család a ki elsirassa, siratta a jó lelkiatyát az egész község (1882 Rákosi Jenő 8385010, 174) | A magyar föld népe [...] tudta, melyik halottját hogy kell elsiratnia (1929 Németh László² 9485022, 13) | Elsiratták a nemrég autóbalesetben elhunyt közös barátot, a bolgár magasugró Georgij Dakovot (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vminek az elmúlásán, megszűntén kesereg vki〉’ ❖ [Dayka Gábor] a költészethez sem lett hütlen, s eltünt örömeit szép dalokban siratta el (1893 PallasLex. CD02) | Most, jól bent a hatvanban, még nagyobb veszteségként siratom el ifjúságomat, e sok elvesztegetett évet (1960 Horváth József² CD52) | azt a bizonyos álmot nem kell örökre elsiratni (2003 Závada Pál 3146003, 1109).

3. (rég) ’〈vmennyi időt〉 sírással eltölt’ ❖ [az életének] hátra maradott réſzét el-ſiratta, a’ nyomorúságnak, nyughatatlanságnak ölében ſiratta-el (1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.–Fenouillot C4550, 72).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elsirat tárgyas ige 5a
1.
(temetésen) halott személyt〉 sírva örökre elbúcsúztat
az Aszszonyok a’ meg-holt atyokfiakat keserves énekkel el-siratják
(1793 Szalkay Antal ford.Haffner)
A falu apraja nagyja ott volt az elhunyt pap koporsója körül. [...] Nem kellett család a ki elsirassa, siratta a jó lelkiatyát az egész község
(1882 Rákosi Jenő)
A magyar föld népe [...] tudta, melyik halottját hogy kell elsiratnia
(1929 Németh László²)
Elsiratták a nemrég autóbalesetben elhunyt közös barátot, a bolgár magasugró Georgij Dakovot
(1996 Magyar Hírlap)
2. (vál)
〈annak kif-ére, hogy vminek az elmúlásán, megszűntén kesereg vki〉
[Dayka Gábor] a költészethez sem lett hütlen, s eltünt örömeit szép dalokban siratta el
(1893 PallasLex.)
Most, jól bent a hatvanban, még nagyobb veszteségként siratom el ifjúságomat, e sok elvesztegetett évet
(1960 Horváth József²)
azt a bizonyos álmot nem kell örökre elsiratni
(2003 Závada Pál)
3. (rég)
〈vmennyi időt〉 sírással eltölt
[az életének] hátra maradott réſzét el-ſiratta, a’ nyomorúságnak, nyughatatlanságnak ölében ſiratta-el
(1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.Fenouillot)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások