elsötétít ts ige 4b4

1. ’〈vminek a színét〉 sötétté v. sötétebb árnyalatúvá teszi vmi’ ❖ az égen nem vala felleg melly tiszta kékjét elsötétitné (1845 Eötvös József 8126001, 5) | nemcsak a kor, de a homály is elsötétíti színeiket (1898 Berzeviczy Albert C1069, 12) | Mint egy fekete pohár, amely elsötétít mindent, amit beletöltenek (1930 Sárközi György CD10) | A bombayi hajóbontó fölött fekete koromfelhők sötétítik el az eget: a kábelek szigetelését, a műanyagmaradványokat szabadban, a tengerparton égetik el (2000 Természet Világa CD50).

2. (tárgy n. is) ’〈(zárt) teret, területet〉 a világítás megszüntetésével vki, ill. a fényforrás eltakarásával sötétté tesz vki, vmi’ ❖ a’ felhők közzűl, mellyek elsetétíték az éjt, kitekint a’ nyájas hold (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 221) | A színház belsejét teljességgel nem lehet elsötétíteni (1872 Déryné Széppataki Róza 8102004, 610) | nem láttam még ilyen fákat se: húsos, csaknem gömbölyű levelek buja koronája sötétítette el az útat (1916 Karinthy Frigyes 9309081, 33) | A gyertyák addig égnek, míg el nem kell sötétíteni (1945 Szép Ernő 9665040, 21) | elsötétítették a helyiséget (1988 Lengyel Péter 9397007, 249).

3. ’〈fényforrást〉 vmit elé helyezve vki, ill. elé helyezkedve vmi eltakar’ ❖ [Retimo] a levágott fa ágaival haragjában a napot és holdat elsötétíti (1854 Ipolyi Arnold 8197008, 181) | a vizi madarak sokaságának fekete fellegei a napot elsötétitették (1882 Vajda János 8503070, 54) | Olyan hatalmas hamufelhő került a levegőbe, hogy a széltől hajtva egy része még Afrikát, Egyiptomot és Szíriát is elérte, Rómában pedig sűrűn hullott és elsötétítette a napot (1973 Castiglione László 9076002, 137).

3a. (rég, átv is) ’〈fényjelenség egy másikat〉 erőteljesebb hatásával elnyom, kevésbé érzékelhetővé tesz, beárnyékol’ ❖ a’ nap-tsillag’ fényje a’ halvány hóldat elsetétíti (1808 Holosovszky Imre C2097, 67) | ne higyjük, hogy ragyogásunk annyira elsetétíthet mást, hogy mellettünk […] nem ragyoghat (1821 Kazinczy Ferenc C5244, 42).

4. (átv is) ’vmely eszközzel v. anyaggal (át)láthatatlanná tesz vmit vki’ ❖ Gazdasszonyom jóvoltából ablakom olly piszkos volt, hogy a legjobb fajta korommal sem lehetett volna jobban elsötétiteni (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Péter elsötétítette emlékezését és nem hagyta felvonulni a fájó képeket (1926 Óriás Pál CD10) | Az összes ablakokat is el kell sötétíteni pokróccal, sötét papírral stb. (1938 Lacházy Jenő 2138001, 298) | Sz.-nét csak elsötétített arccal és név nélkül mutatják (1995 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’〈annak kif-ére, hogy képernyőn elérhető adást, szolgáltatást felfüggeszt, nem enged látni vki, vmi〉’ ❖ [a nézők] csak egy feliratot találnak majd az elsötétített képernyőn, meg egy időmérőt. Ez számolja majd vissza a kétórás büntetésből még hátralévő perceket (1999 Magyar Hírlap CD09) | ez a bármilyen udvarias szavak, bocsánatkérések közepette elsötétített képernyő önkényeskedés (2000 Magyar Hírlap CD09) | a rendfenntartó szerveknek „jótékony hackerként” számítógépes vírusokkal kellene „elsötétíteniük” azokat a webhelyeket, amelyeket a nemzetközi bűnszövetkezetek a gyermekeket szexuális örömszerző eszközként kezelő ferde hajlamúak számára készítenek (2000 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈személyt v. arckifejezést, ill. hangulatot, lelkivilágot〉 komorrá, szomorúvá tesz’ ❖ Most pör gondja sötétít el (1830 Vörösmarty Mihály C4540, 25) | [a szemek] csodás csillagok, melyek megvilágítják vagy elsötétítik az arczot (1885 Wohl Janka 8529003, 121) | A hosszú szolgaság elsötétíti a lelkeket (1931 Sárközi György 9587011, 218) | [Jankovich Ferenc] lírájának derűjét a társadalmi igazságtalanságok sötétítették el (1986 Kis Pintér Imre–Pomogáts Béla CD53).

5a. ’〈személyt, ill. értelmi v. lelki működést〉 korlátolttá tesz’ ❖ a’ Religiót vették segétségl; […] ennek fellegével el-setététették az emberek’ lelkeit (1792 Döme Károly ford. C1455, 110) | az emberi nem legnagyobb részénél babona sötétiti el az értelmet (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Lássuk legalább a tébolyt, amely szegénynek elsötétítette az agyát! (1919 Krúdy Gyula CD54) | Európa sok nagy alakját a sovinizmus sötétítette el szellemileg (1937 Kárpáti Aurél CD01) | Az embernek ez a hálátlan elfordulása Istentől […] a gondolkodást is annyira elsötétíti, hogy az ember a „világ”-ot tekinti mértéknek és létalapnak (1989 HaagLex. ford. CD1208).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elsötétít tárgyas ige 4b4
1.
〈vminek a színét〉 sötétté v. sötétebb árnyalatúvá teszi vmi
az égen nem vala felleg melly tiszta kékjét elsötétitné
(1845 Eötvös József)
nemcsak a kor, de a homály is elsötétíti színeiket
(1898 Berzeviczy Albert)
Mint egy fekete pohár, amely elsötétít mindent, amit beletöltenek
(1930 Sárközi György)
A bombayi hajóbontó fölött fekete koromfelhők sötétítik el az eget: a kábelek szigetelését, a műanyagmaradványokat szabadban, a tengerparton égetik el
(2000 Természet Világa)
2. (tárgy n. is)
(zárt) teret, területet〉 a világítás megszüntetésével vki, ill. a fényforrás eltakarásával sötétté tesz vki, vmi
a’ felhők közzűl, mellyek elsetétíték az éjt, kitekint a’ nyájas hold
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
A színház belsejét teljességgel nem lehet elsötétíteni
(1872 Déryné Széppataki Róza)
nem láttam még ilyen fákat se: húsos, csaknem gömbölyű levelek buja koronája sötétítette el az útat
(1916 Karinthy Frigyes)
A gyertyák addig égnek, míg el nem kell sötétíteni
(1945 Szép Ernő)
elsötétítették a helyiséget
(1988 Lengyel Péter)
3.
〈fényforrást〉 vmit elé helyezve vki, ill. elé helyezkedve vmi eltakar
[Retimo] a levágott fa ágaival haragjában a napot és holdat elsötétíti
(1854 Ipolyi Arnold)
a vizi madarak sokaságának fekete fellegei a napot elsötétitették
(1882 Vajda János)
Olyan hatalmas hamufelhő került a levegőbe, hogy a széltől hajtva egy része még Afrikát, Egyiptomot és Szíriát is elérte, Rómában pedig sűrűn hullott és elsötétítette a napot
(1973 Castiglione László)
3a. (rég, átv is)
〈fényjelenség egy másikat〉 erőteljesebb hatásával elnyom, kevésbé érzékelhetővé tesz, beárnyékol
a’ nap-tsillag’ fényje a’ halvány hóldat elsetétíti
(1808 Holosovszky Imre)
ne higyjük, hogy ragyogásunk annyira elsetétíthet mást, hogy mellettünk […] nem ragyoghat
(1821 Kazinczy Ferenc)
4. (átv is)
vmely eszközzel v. anyaggal (át)láthatatlanná tesz vmit vki
Gazdasszonyom jóvoltából ablakom olly piszkos volt, hogy a legjobb fajta korommal sem lehetett volna jobban elsötétiteni
(1858 Vasárnapi Újság)
Péter elsötétítette emlékezését és nem hagyta felvonulni a fájó képeket
(1926 Óriás Pál)
Az összes ablakokat is el kell sötétíteni pokróccal, sötét papírral stb.s a többi
(1938 Lacházy Jenő)
Sz.-nét csak elsötétített arccal és név nélkül mutatják
(1995 Magyar Hírlap)
4a.
〈annak kif-ére, hogy képernyőn elérhető adást, szolgáltatást felfüggeszt, nem enged látni vki, vmi〉
[a nézők] csak egy feliratot találnak majd az elsötétített képernyőn, meg egy időmérőt. Ez számolja majd vissza a kétórás büntetésből még hátralévő perceket
(1999 Magyar Hírlap)
ez a bármilyen udvarias szavak, bocsánatkérések közepette elsötétített képernyő önkényeskedés
(2000 Magyar Hírlap)
a rendfenntartó szerveknek „jótékony hackerként” számítógépes vírusokkal kellene „elsötétíteniük” azokat a webhelyeket, amelyeket a nemzetközi bűnszövetkezetek a gyermekeket szexuális örömszerző eszközként kezelő ferde hajlamúak számára készítenek
(2000 Magyar Hírlap)
5.
〈személyt v. arckifejezést, ill. hangulatot, lelkivilágot〉 komorrá, szomorúvá tesz
Most pör gondja sötétít el
(1830 Vörösmarty Mihály)
[a szemek] csodás csillagok, melyek megvilágítják vagy elsötétítik az arczot
(1885 Wohl Janka)
A hosszú szolgaság elsötétíti a lelkeket
(1931 Sárközi György)
[Jankovich Ferenc] lírájának derűjét a társadalmi igazságtalanságok sötétítették el
(1986 Kis Pintér Imre–Pomogáts Béla)
5a.
〈személyt, ill. értelmi v. lelki működést〉 korlátolttá tesz
a’ Religiót vették segétségl; […] ennek fellegével el-setététették az emberek’ lelkeit
(1792 Döme Károly ford.)
az emberi nem legnagyobb részénél babona sötétiti el az értelmet
(1854 Vasárnapi Újság)
Lássuk legalább a tébolyt, amely szegénynek elsötétítette az agyát!
(1919 Krúdy Gyula)
Európa sok nagy alakját a sovinizmus sötétítette el szellemileg
(1937 Kárpáti Aurél)
Az embernek ez a hálátlan elfordulása Istentől […] a gondolkodást is annyira elsötétíti, hogy az ember a „világ”-ot tekinti mértéknek és létalapnak
(1989 HaagLex. ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások