elsuhan tn ige 1a1 

1. ’suhanva, sima, egyenletes, gyors mozgással, alig hallhatóan v. hangtalanul elhalad vhol, vmi mellett vki, vmi’ ❖ Be laſſan ſuhanſz-el, kis forrás, a’ kék liliom és vízi-róſa ſzálai közt (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 256) | Egy ugrást hallánk ekkor a’ bakról, ’s egy fehér kalapos alak suhant el kocsink mellett (1841 Kovács Pál² 8251002, 201) | az éppen utunkba röpülő labda előtt hirtelen megállva, azt magunk előtt elsuhanni engedjük, s csak ha ez már megtörtént, futunk tovább a kitüzött czél felé (1885 Porzsolt Lajos 8375001, 13) | Az utcák néptelenek, csak egy-egy egerésző macska suhan el világitó fényes szemekkel (1894 Mikszáth Kálmán C3128, 134) | [az autó] elmegy mellettünk, elsuhan (1920 Babits Mihály C0695, 252) | A hinta elsuhant mellette, még lendült egyet-kettőt, aztán megállt (1969 Mándy Iván 9420035, 514) | Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

1a. ’〈fény, árnyék stb.〉 mozogva vmire rávetül, és így elhaladni látszik vhol’ ❖ A fal hosszában […] óriási árnyék suhant el (1876 Ágai Adolf C0546, 22) | elsuhannak rémes látományok A hótakarta sik mező felett (1881 Vészi József C4464, 89) | Ha a Vatikán muzeumaiban lecsukja szemeit, aranyos fények suhannak el mellette a márvány-padlón (1903 Prohászka Ottokár 1125022, 107) | egy szovjet egyenruhás ember árnyéka suhant el mellettem (1991 Kun Miklós 2003050, 36).

1b. ’〈táj, ill. épület, fa stb. v. azok sora〉 mozgó járműből v. lóhátról nézve így elhaladni látszik’ ❖ Kitekinték a kocsi ablakából. A mi közel volt, az szemet kápráztatva suhant el mellettünk (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az utazót, ha a fensikon vágtat lóháton (1911 Krúdy Gyula C2844, 6) | gyorsvonaton robogott vissza, végig az Alföldön […]. Mezők suhantak el, gémeskutak, gulyák, mocsarak, szamártövisek, kék mezei virágok, pipacsok (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 56) | [Mihom Dezső a traktorból] az ugrálva elsuhanó útszélt fürkészi (1961 Népszabadság nov. 28. C4813, 2).

1c. (ritk, átv is) ’így eltávozik, eltűnik (vhonnan v. vhova) vki, vmi’ ❖ Itt az egész guja mind reá rohanék, Én pedig a’ gyepen addig el-suhanék (1794 Farkas András C1688, 22) | Haha! Beczkó most igaz Bolond vagy; Eszed, szíveddel el suhant (1819 Kisfaludy Károly C2681, 62) | Rezzenve suhant-el lyukába a’ Gyék (1825 Fáy András¹ C1716, 28) | [Euphemie] elsuhan mellőlem s egyenesen a boltnak tart (1868 Podmaniczky Frigyes C3526, 148) | Egy lány és egy fiú felpattant az autóra. Elsuhantak (1927 Zsigray Julianna CD10).

2. (vál) ’〈idő(egység), vminek az időszaka〉 gyorsan, észrevétlenül eltelik, elmúlik’ ❖ veſzedelmes dolog […] az  Tárſaságába a’ ſebeſs órákat el-ſuhanni engedni (1794 Araspes és Pánthéa ford. C3378, 69) | ne hagyják elsuhanni e’ szerencsés pillanatot (1844 Pesti Hírlap CD61) | Sok, sok esztendő elsuhant azóta, hogy együtt léptünk a kálvária kanyargós, tüskés gyalogútjára (1898 Lőrinczy György C2936, 18) | mintha a hadifogság is felhőtlenül suhant volna el a magyarok feje fölött (1989 Csoóri Sándor 9090085, 803).

3. elsuhan vmi felett (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely témával, problémával, feladattal nem v. csak érintőleg, felületesen foglalkozik vki, vmi〉’ ❖ Sok esett őrajta, sok jeles történet A mi fölött most csak elsuhan az ének (1849–1853 Arany János C0640, 345) | Egyazon őskultúrából nőtt Tápé is és Szeged is. De a modern Magyarország egyiket teljesen átalakította, kiforgatta eredeti valójából, a másik felett pedig teljesen nyomtalanul suhant el (1937 Féja Géza 9138005, 255) | olyan rettenetesen féltem még az éhségtől, hogy amint az árnyéka felmerült, nyomban ettem. Azelőtt elsuhantam volna az ilyen kis éhségérzetek felett, amelyek elmúlnak maguktól, most azonban rögtön megrémültem, […] és a rémületet rögtön meg akartam szüntetni (1938 Dallos Sándor 9098002, 181).

4. (irod) ’〈érzés, indulat kifejezése kül. vkinek az arcán〉 rövid ideig tükröződik; átsuhan’ ❖ Nem láttál-é valami felleget suhanni el a’ Császárné abrázatján [!] (1816 Bolyai Farkas C1148, 49) | Veronka ajka körül mosoly suhant el (1895 Mikszáth Kálmán 8312007, 145) | valamiféle gúnyos mosoly suhant el a kis ember arcán (1933 Füst Milán CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.