elszenved ige 2b

1. ts ’〈bántalmat, szenvedéssel járó dolgot v. kellemetlen eseményt, körülményt〉 elvisel(ni), kiáll(ni) (kénytelen)’ ❖ halálozó betegnek kellene lenni, a’ ki ezen változáſt el nem ſzenvedhetné (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 59) | a Bánát, amely embervérrel ázott, Amelyet a magyar s török test trágyázott, Oly zsíros fűvet tart, hogy megérezheti Szagát sok büszke ló s el nem szenvedheti (1794 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Én is, amit sorsom rám mért, El-szenvedem – a hazámért! (1867 Arany János C0647, 142) | a rab királyfi már nem bírta tovább elszenvedni az egyedüllétet (1925 Krúdy Gyula CD54) | A magyar történetírás általában a besenyőktől elszenvedett vereségben látta a honfoglalás megindulásának közvetlen okát (1975 László Gyula¹ 2042054, 105).

2. ts (kissé rég) ’a közelében, környezetében megtűr vkit’ ❖ már Magyár Orſágban leg ritkább az igaz Magyár, ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 581) | [Velence] a’ Római Követet ugyan el ſzenvedi magánál; de annak itt magát figyelmeteſebben kelletik viſelnie, mint egyébütt (1793 Sándor István C3665, 78) | Teremtőm! el nem tudnák szenvedni egy férjet, a szakálas pofájával: inkább hálnék szőrpokróczban (1871 Arany László ford.–Shakespeare CD11) | Bagi uram, mi a véleménye a vendégeiről? Bagi: Bédugva hívtam meg őket, s most már dugatlanul is elszenvedem (1947 Tamási Áron 9701028, 100).

3. ts ’〈vmennyi időt〉 szenvedésben eltölt’ ❖ édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a félesztendőt (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 105).

3a. tn (ritk) ’〈valamennyi ideig〉 folyamatosan szenved’ ❖ Évekig is elszenvedhet a gyermek az anyja oktalan babonája miatt (1909 Budapesti Hírlap júl. 4. C4697, 44).

4. tn (rég) ’kiszenved, meghal’ ❖ [Zacharias] végre Dornbachban herczeg Schwarczenbergtől tisztelve és ápolva, már számos évek előtt, elszenvedett (1857 Széchenyi István CD1501) | a müvész szombaton éjszaka csendesen, mindörökre elszenvedett (1914 Budapesti Hírlap jún. 3. C4702, 14).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szenved; ÉKsz.; SzT. ~, elszenvedhet, elszenvedtetik

elszenved ige 2b
1. tárgyas
〈bántalmat, szenvedéssel járó dolgot v. kellemetlen eseményt, körülményt〉 elvisel(ni), kiáll(ni) (kénytelen)
halálozó betegnek kellene lenni, a’ ki ezen változáſt el nem ſzenvedhetné
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a Bánát, amely embervérrel ázott, Amelyet a magyar s török test trágyázott, Oly zsíros fűvet tart, hogy megérezheti Szagát sok büszke ló s el nem szenvedheti
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
Én is, amit sorsom rám mért, El-szenvedem – a hazámért!
(1867 Arany János)
a rab királyfi már nem bírta tovább elszenvedni az egyedüllétet
(1925 Krúdy Gyula)
A magyar történetírás általában a besenyőktől elszenvedett vereségben látta a honfoglalás megindulásának közvetlen okát
(1975 László Gyula¹)
2. tárgyas (kissé rég)
a közelében, környezetében megtűr vkit
már Magyár Orſágban leg ritkább az igaz Magyár, ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[Velence] a’ Római Követet ugyan el ſzenvedi magánál; de annak itt magát figyelmeteſebben kelletik viſelnie, mint egyébütt
(1793 Sándor István)
Teremtőm! el nem tudnák szenvedni egy férjet, a szakálas pofájával: inkább hálnék szőrpokróczban
(1871 Arany László ford.Shakespeare)
Bagi uram, mi a véleménye a vendégeiről? Bagi: Bédugva hívtam meg őket, s most már dugatlanul is elszenvedem
(1947 Tamási Áron)
3. tárgyas
〈vmennyi időt〉 szenvedésben eltölt
édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a félesztendőt
(1882 Mikszáth Kálmán)
3a. tárgyatlan (ritk)
〈valamennyi ideig〉 folyamatosan szenved
Évekig is elszenvedhet a gyermek az anyja oktalan babonája miatt
(1909 Budapesti Hírlap júl. 4.)
4. tárgyatlan (rég)
kiszenved, meghal
[Zacharias] végre Dornbachban herczeg Schwarczenbergtől tisztelve és ápolva, már számos évek előtt, elszenvedett
(1857 Széchenyi István)
a müvész szombaton éjszaka csendesen, mindörökre elszenvedett
(1914 Budapesti Hírlap jún. 3.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szenved; ÉKsz.; SzT. ~, elszenvedhet, elszenvedtetik

Beállítások