elszenved ige 2b
1. ts ’〈bántalmat, szenvedéssel járó dolgot v. kellemetlen eseményt, körülményt〉 elvisel(ni), kiáll(ni) (kénytelen)’ ❖ halálozó betegnek kellene lenni, a’ ki ezen változáſt el nem ſzenvedhetné (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 59) | a Bánát, amely embervérrel ázott, Amelyet a magyar s török test trágyázott, Oly zsíros fűvet tart, hogy megérezheti Szagát sok büszke ló s el nem szenvedheti (1794 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Én is, amit sorsom rám mért, El-szenvedem – a hazámért! (1867 Arany János C0647, 142) | a rab királyfi már nem bírta tovább elszenvedni az egyedüllétet (1925 Krúdy Gyula CD54) | A magyar történetírás általában a besenyőktől elszenvedett vereségben látta a honfoglalás megindulásának közvetlen okát (1975 László Gyula¹ 2042054, 105).
2. ts (kissé rég) ’a közelében, környezetében megtűr vkit’ ❖ már Magyár Orſágban leg ritkább az igaz Magyár, ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 581) | [Velence] a’ Római Követet ugyan el ſzenvedi magánál; de annak itt magát figyelmeteſebben kelletik viſelnie, mint egyébütt (1793 Sándor István C3665, 78) | Teremtőm! el nem tudnák szenvedni egy férjet, a szakálas pofájával: inkább hálnék szőrpokróczban (1871 Arany László ford.–Shakespeare CD11) | Bagi uram, mi a véleménye a vendégeiről? Bagi: Bédugva hívtam meg őket, s most már dugatlanul is elszenvedem (1947 Tamási Áron 9701028, 100).
3. ts ’〈vmennyi időt〉 szenvedésben eltölt’ ❖ édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a félesztendőt (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 105).
3a. tn (ritk) ’〈valamennyi ideig〉 folyamatosan szenved’ ❖ Évekig is elszenvedhet a gyermek az anyja oktalan babonája miatt (1909 Budapesti Hírlap júl. 4. C4697, 44).
4. tn (rég) ’kiszenved, meghal’ ❖ [Zacharias] végre Dornbachban herczeg Schwarczenbergtől tisztelve és ápolva, már számos évek előtt, elszenvedett (1857 Széchenyi István CD1501) | a müvész szombaton éjszaka csendesen, mindörökre elszenvedett (1914 Budapesti Hírlap jún. 3. C4702, 14).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szenved; ÉKsz.; SzT. ~, elszenvedhet, elszenvedtetik