elszól ige 3a9
1. ts elszólja magát ’(önkéntelenül) megszólal, beszél vki’ ❖ Tisza végre bevégzé beszédjét azzal, hogy majd intézkedni fog a honti visszaélések ellen, mire elszólja magát Németh Albert halkan: – Dehogy teszi, dehogy. Én magam se tenném (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Utóbbi napokban azon vette magát észre, hogy gondolkodás közben gyakran elszólja magát, hangosan beszél önmagához (1919 Déry Tibor CD10) | Egy másik történettípusban a gyermeket a máriapócsi búcsúra kell vinni. Útközben egy hídnál az addig néma gyermek elszólja magát, erre démoni szülője kiugrik a híd alól, visszaveszi saját szülöttjét, s visszaadja az igazi gyermeket édesanyjának (1981 Dömötör Tekla 1039006, 105).
1a. (ritk) ’〈titkolt dolgot〉 akaratlanul elárul, elmond vki’ ❖ elszólta a titkot (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 101).
2. ts elszólja magát ’beszéd közben véletlenül olyat mond vki, amit titkolnia kellett volna v. ami a hallgató számára kellemetlen, bántó’ ❖ Avez vous des enfants? [= Vannak gyermekei?] Ah, ah, pardon. Hisz ön nincs férjnél. Elszóltam magamat. Bocsánat, oly feledékeny vagyok (1875 Jókai Mór CD18) | örökös rettegés között kellett leélnem az életemet, idegen név alatt, ügyetlen vigyázva, néha elszólva magam és kétségbeesetten tisztázkodva (1913 Babits Mihály 9014130, 143) | Nehogy elszóld magad Rézi előtt. Ha megtudják, hogy szökni akarok, egész éjjel itt virrasztanak majd a létránál (1973 Gion Nándor 9190007, 253).
2a. elszólja magát (Pszich is) ’vmely nyelvi megnyilvánulásával, pl. szóhasználatával, nyelvbotlással akaratlanul elárulja magát vki’ ❖ – Elment már Klárika? – kérdezte [a férj a feleségétől], mikor hazatért. Most vette csak észre, hogy Klárikát mondott. Ezelőtt mindig úgy mondta: Klári […]. Megdöbbent, hogy elszólta magát (1922 Falu Tamás CD10) | Kossuth megajánlja a kétszázezer katonát és a negyvenkétmillió adót. Elszólja magát és kétszázmillió (ezer helyett) katonát mond. A legszebb szatíra a kínai mesére! (1942 Ferdinandy Mihály ford.–Széchenyi CD1502) | elszólja magát, és azt mondja egy gyűlésen, amit a valóságban gondol, amit valójában gondol az értelmiségről (1997 Országgyűlési Napló CD62).
3. ts (rég v. nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vki szóbeszéddel, rágalmazással rossz hírbe hoz vkinél, ill. így érzelmileg elidegenít, eltávolít (vkitől) vkit〉’ ❖ abreden: […] 2. leverni vmiről, elszóllani p. o. a’ cselédet az urától (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 24. hasáb) | A kofák ėsszeálottak, Szeretömnél êszólottak (1862 Vadrózsák C2827, 59) | kezdtem megérezni, hogy a tudós kollégáim egyszerre elhidegülnek irántam, sőt azt is megteszik, hogy elszólják előlem a pácienseimet (1890 Jókai Mór CD18) | Szegény vagyok, szegénynek születtem. A babámat igazán szerettem. Az írígyek elszólották tőlem. Most lett szegény igazán belőlem (1939 Magyar néprajz CD4700).
4. tn (rég, ritk) ’〈vminek a hangja, zaja〉 elhallatszik vhova’ ❖ a’ várban táncz és vigadás volt, melly heted hét országokra elszólt (1843 Tárkányi Béla József C7135, 27).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.