elszólás fn 4A
1. ’az elszól igével kifejezett cselekvés’ ❖ délig a munka pipázásból áll, azután jő az ebédlés, reá egy kis déli álom, megint pipázás, vagy a jobban igyekező szomszéd házának elszólása, néha egy kis faerbli (1847 Hetilap CD61).
2. ’vmit, vkit akaratlanul eláruló v. a hallgatóra nézve kellemetlen, bántó megjegyzés, kijelentés’ ❖ Hogy elszólják magukat néha az emberek! észre sem veszik, hogy egy-egy elszólásukkal mennyire lerántják a magyar parlamentarismus szemérmeiről a lepedőt! (1886 Kossuth Lajos CD32) | Szándékos elszólások, tudatos indiszkréciók már előre sejtetik a publikummal, hogy amennyire a cenzúra engedi, lesz elég botrány az új szezonban (1904 Ady Endre CD0801) | Bölcsen és nagy jósággal meg is bocsátotta bántó elszólásomat December, mert [beszédét] mosolyogva folytatta (1956 Tamási Áron 2005008, 44) | a tévedés többnyire véletlenül derül ki, jellemzően elszólásokból vagy a személyzettől tudható meg, az orvosok inkább megkísérelik leplezni a történteket (2005 Magyar Narancs 3219005, 13).
2a. (Pszich is) ’a beszélő (elrejteni való,) tudattalan tartalmait felfedő nyelvi megnyilvánulás, ill. arra utaló szóhasználat, nyelvbotlás’ ❖ vikleres asszonyságok, akik gyanakodva, mindent kitalálóan, nem rejtegetett érdeklődéssel figyelték a Gavallért, bár rajtacsíphetnék valamely nevetséges gyengeségen vagy elszóláson: a vidéki asszonyok, akik nem hisznek a hites uruknak sem, mert tudják, hogy a férfi mind gazember (1924 Krúdy Gyula CD54) | Azok az ösztönök, amelyek nem nyernek természetes kielégülést és amelyek így a tudatból kiszoríttatnak, a tudattalanban tovább hatnak s meglétüket álmokon, apró lelki kisiklásokon (elszólás stb.) v. neurótikus szimptómákon keresztül demonstrálják (1933 TolnaiÚjLex. C5737, 129) | Elnök: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván még a részletes vitában lezárni... a részletes vitában felszólalni. – Az elszólásom jelezte „titkos” tervemet, hogy a vitát lezárni kívánom (1993 Országgyűlési Napló CD62).
3. ’nyelvi hibát v. tárgyi tévedést tartalmazó közlés, megnyilvánulás’ ❖ Parafrázia (gör.), szavak rossz kiejtése, elszólás (1922 RévaiNagyLex. C5711, 182) | Szóvegyülés, elszólások. Három-négy éves lányka kiált: „Anyuka, gyere, itt van a mosoló néni!” (Aki mosni meg vasalni is szokott.) (1935 Magyar Nyelv C5876, 345) | Észbekaptam, hogy a szőlőt nem ekével, hanem kapával művelik. Elszólásom fölötti szégyenkezésem felingerelt (1936 Tabéry Géza 9692002, 165) | Az én parancsnokom az újoncállomány gyűlésén a „szuverén állam” fogalom helyett a „szuvenír állam” kifejezést használta. Ez nem elszólás volt részéről, hiszen többször használta (1990 Országgyűlési Napló CD62).
4. ’váratlan, nem megszokott tartalmú(, humoros) megszólalás, közbeszólás v. szöveg’ ❖ kivéve az Apostol néhány ízetlenségét s politikai költészetének néhány elszólását ez az állítólag rendkívüli zseni [ti. Petőfi] csupa rendességet, sőt banalitást írt és vallott (1912 Szász Zoltán CD10) | [ragadványnévvé válhat az illetőnek egy] feltűnően humoros elszólása: Teszedle (mondta kártyanyerő társának, mikor az a kitett pénz után nyúlt […]) (1929 Magyar Nyelv C5870, 105) | A diákok egy része azért is gyűjti főként tanárainak elszólásait, mert így nem csak az izzadságszagú órákra fog majd emlékezni, hanem arra is, hogy mennyit röhögött együtt a többiekkel (1999 Új Könyvek CD29).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.