elszólás fn 4A

1. ’az elszól igével kifejezett cselekvés’ ❖ délig a munka pipázásból áll, azután jő az ebédlés, reá egy kis déli álom, megint pipázás, vagy a jobban igyekező szomszéd házának elszólása, néha egy kis faerbli (1847 Hetilap CD61).

2. ’vmit, vkit akaratlanul eláruló v. a hallgatóra nézve kellemetlen, bántó megjegyzés, kijelentés’ ❖ Hogy elszólják magukat néha az emberek! észre sem veszik, hogy egy-egy elszólásukkal mennyire lerántják a magyar parlamentarismus szemérmeiről a lepedőt! (1886 Kossuth Lajos CD32) | Szándékos elszólások, tudatos indiszkréciók már előre sejtetik a publikummal, hogy amennyire a cenzúra engedi, lesz elég botrány az új szezonban (1904 Ady Endre CD0801) | Bölcsen és nagy jósággal meg is bocsátotta bántó elszólásomat December, mert [beszédét] mosolyogva folytatta (1956 Tamási Áron 2005008, 44) | a tévedés többnyire véletlenül derül ki, jellemzően elszólásokból vagy a személyzettől tudható meg, az orvosok inkább megkísérelik leplezni a történteket (2005 Magyar Narancs 3219005, 13).

2a. (Pszich is) ’a beszélő (elrejteni való,) tudattalan tartalmait felfedő nyelvi megnyilvánulás, ill. arra utaló szóhasználat, nyelvbotlás’ ❖ vikleres asszonyságok, akik gyanakodva, mindent kitalálóan, nem rejtegetett érdeklődéssel figyelték a Gavallért, bár rajtacsíphetnék valamely nevetséges gyengeségen vagy elszóláson: a vidéki asszonyok, akik nem hisznek a hites uruknak sem, mert tudják, hogy a férfi mind gazember (1924 Krúdy Gyula CD54) | Azok az ösztönök, amelyek nem nyernek természetes kielégülést és amelyek így a tudatból kiszoríttatnak, a tudattalanban tovább hatnak s meglétüket álmokon, apró lelki kisiklásokon (elszólás stb.) v. neurótikus szimptómákon keresztül demonstrálják (1933 TolnaiÚjLex. C5737, 129) | Elnök: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván még a részletes vitában lezárni... a részletes vitában felszólalni. – Az elszólásom jelezte „titkos” tervemet, hogy a vitát lezárni kívánom (1993 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’nyelvi hibát v. tárgyi tévedést tartalmazó közlés, megnyilvánulás’ ❖ Parafrázia (gör.), szavak rossz kiejtése, elszólás (1922 RévaiNagyLex. C5711, 182) | Szóvegyülés, elszólások. Három-négy éves lányka kiált: „Anyuka, gyere, itt van a mosoló néni!” (Aki mosni meg vasalni is szokott.) (1935 Magyar Nyelv C5876, 345) | Észbekaptam, hogy a szőlőt nem ekével, hanem kapával művelik. Elszólásom fölötti szégyenkezésem felingerelt (1936 Tabéry Géza 9692002, 165) | Az én parancsnokom az újoncállomány gyűlésén a „szuverén állam” fogalom helyett a „szuvenír állam” kifejezést használta. Ez nem elszólás volt részéről, hiszen többször használta (1990 Országgyűlési Napló CD62).

4. ’váratlan, nem megszokott tartalmú(, humoros) megszólalás, közbeszólás v. szöveg’ ❖ kivéve az Apostol néhány ízetlenségét s politikai költészetének néhány elszólását ez az állítólag rendkívüli zseni [ti. Petőfi] csupa rendességet, sőt banalitást írt és vallott (1912 Szász Zoltán CD10) | [ragadványnévvé válhat az illetőnek egy] feltűnően humoros elszólása: Teszedle (mondta kártyanyerő társának, mikor az a kitett pénz után nyúlt […]) (1929 Magyar Nyelv C5870, 105) | A diákok egy része azért is gyűjti főként tanárainak elszólásait, mert így nem csak az izzadságszagú órákra fog majd emlékezni, hanem arra is, hogy mennyit röhögött együtt a többiekkel (1999 Új Könyvek CD29).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elszólás főnév 4A
1.
az elszól igével kifejezett cselekvés
délig a munka pipázásból áll, azután jő az ebédlés, reá egy kis déli álom, megint pipázás, vagy a jobban igyekező szomszéd házának elszólása, néha egy kis faerbli
(1847 Hetilap)
2.
vmit, vkit akaratlanul eláruló v. a hallgatóra nézve kellemetlen, bántó megjegyzés, kijelentés
Hogy elszólják magukat néha az emberek! észre sem veszik, hogy egy-egy elszólásukkal mennyire lerántják a magyar parlamentarismus szemérmeiről a lepedőt!
(1886 Kossuth Lajos)
Szándékos elszólások, tudatos indiszkréciók már előre sejtetik a publikummal, hogy amennyire a cenzúra engedi, lesz elég botrány az új szezonban
(1904 Ady Endre)
Bölcsen és nagy jósággal meg is bocsátotta bántó elszólásomat December, mert [beszédét] mosolyogva folytatta
(1956 Tamási Áron)
a tévedés többnyire véletlenül derül ki, jellemzően elszólásokból vagy a személyzettől tudható meg, az orvosok inkább megkísérelik leplezni a történteket
(2005 Magyar Narancs)
2a. (Pszich is)
a beszélő (elrejteni való,) tudattalan tartalmait felfedő nyelvi megnyilvánulás, ill. arra utaló szóhasználat, nyelvbotlás
vikleres asszonyságok, akik gyanakodva, mindent kitalálóan, nem rejtegetett érdeklődéssel figyelték a Gavallért, bár rajtacsíphetnék valamely nevetséges gyengeségen vagy elszóláson: a vidéki asszonyok, akik nem hisznek a hites uruknak sem, mert tudják, hogy a férfi mind gazember
(1924 Krúdy Gyula)
Azok az ösztönök, amelyek nem nyernek természetes kielégülést és amelyek így a tudatból kiszoríttatnak, a tudattalanban tovább hatnak s meglétüket álmokon, apró lelki kisiklásokon (elszólás stb.s a többi) v.vagy neurótikus szimptómákon keresztül demonstrálják
(1933 TolnaiÚjLex.)
Elnök: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván még a részletes vitában lezárni... a részletes vitában felszólalni. – Az elszólásom jelezte „titkos” tervemet, hogy a vitát lezárni kívánom
(1993 Országgyűlési Napló)
3.
nyelvi hibát v. tárgyi tévedést tartalmazó közlés, megnyilvánulás
Parafrázia (gör.görög), szavak rossz kiejtése, elszólás
(1922 RévaiNagyLex.)
Szóvegyülés, elszólások. Három-négy éves lányka kiált: „Anyuka, gyere, itt van a mosoló néni!” (Aki mosni meg vasalni is szokott.)
(1935 Magyar Nyelv)
Észbekaptam, hogy a szőlőt nem ekével, hanem kapával művelik. Elszólásom fölötti szégyenkezésem felingerelt
(1936 Tabéry Géza)
Az én parancsnokom az újoncállomány gyűlésén a „szuverén állam” fogalom helyett a „szuvenír állam” kifejezést használta. Ez nem elszólás volt részéről, hiszen többször használta
(1990 Országgyűlési Napló)
4.
váratlan, nem megszokott tartalmú(, humoros) megszólalás, közbeszólás v. szöveg
kivéve az Apostol néhány ízetlenségét s politikai költészetének néhány elszólását ez az állítólag rendkívüli zseni [ti. Petőfi] csupa rendességet, sőt banalitást írt és vallott
(1912 Szász Zoltán)
[ragadványnévvé válhat az illetőnek egy] feltűnően humoros elszólása: Teszedle (mondta kártyanyerő társának, mikor az a kitett pénz után nyúlt […])
(1929 Magyar Nyelv)
A diákok egy része azért is gyűjti főként tanárainak elszólásait, mert így nem csak az izzadságszagú órákra fog majd emlékezni, hanem arra is, hogy mennyit röhögött együtt a többiekkel
(1999 Új Könyvek)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások