elszól ige 3a9

1. ts elszólja magát(önkéntelenül) megszólal, beszél vki’ ❖ Tisza végre bevégzé beszédjét azzal, hogy majd intézkedni fog a honti visszaélések ellen, mire elszólja magát Németh Albert halkan: – Dehogy teszi, dehogy. Én magam se tenném (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Utóbbi napokban azon vette magát észre, hogy gondolkodás közben gyakran elszólja magát, hangosan beszél önmagához (1919 Déry Tibor CD10) | Egy másik történettípusban a gyermeket a máriapócsi búcsúra kell vinni. Útközben egy hídnál az addig néma gyermek elszólja magát, erre démoni szülője kiugrik a híd alól, visszaveszi saját szülöttjét, s visszaadja az igazi gyermeket édesanyjának (1981 Dömötör Tekla 1039006, 105).

1a. (ritk) ’〈titkolt dolgot〉 akaratlanul elárul, elmond vki’ ❖ elszólta a titkot (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 101).

2. ts elszólja magát ’beszéd közben véletlenül olyat mond vki, amit titkolnia kellett volna v. ami a hallgató számára kellemetlen, bántó’ ❖ Avez vous des enfants? [= Vannak gyermekei?] Ah, ah, pardon. Hisz ön nincs férjnél. Elszóltam magamat. Bocsánat, oly feledékeny vagyok (1875 Jókai Mór CD18) | örökös rettegés között kellett leélnem az életemet, idegen név alatt, ügyetlen vigyázva, néha elszólva magam és kétségbeesetten tisztázkodva (1913 Babits Mihály 9014130, 143) | Nehogy elszóld magad Rézi előtt. Ha megtudják, hogy szökni akarok, egész éjjel itt virrasztanak majd a létránál (1973 Gion Nándor 9190007, 253).

2a. elszólja magát (Pszich is) ’vmely nyelvi megnyilvánulásával, pl. szóhasználatával, nyelvbotlással akaratlanul elárulja magát vki’ ❖ – Elment már Klárika? – kérdezte [a férj a feleségétől], mikor hazatért. Most vette csak észre, hogy Klárikát mondott. Ezelőtt mindig úgy mondta: Klári [...]. Megdöbbent, hogy elszólta magát (1922 Falu Tamás CD10) | Kossuth megajánlja a kétszázezer katonát és a negyvenkétmillió adót. Elszólja magát és kétszázmillió (ezer helyett) katonát mond. A legszebb szatíra a kínai mesére! (1942 Ferdinandy Mihály ford.–Széchenyi CD1502) | elszólja magát, és azt mondja egy gyűlésen, amit a valóságban gondol, amit valójában gondol az értelmiségről (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. ts (rég v. nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vki szóbeszéddel, rágalmazással rossz hírbe hoz vkinél, ill. így érzelmileg elidegenít, eltávolít (vkitől) vkit〉’ ❖ abreden: […] 2. leverni vmiről, elszóllani p. o. a’ cselédet az urától (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 24. hasáb) | A kofák ėsszeálottak, Szeretömnél êszólottak (1862 Vadrózsák C2827, 59) | kezdtem megérezni, hogy a tudós kollégáim egyszerre elhidegülnek irántam, sőt azt is megteszik, hogy elszólják előlem a pácienseimet (1890 Jókai Mór CD18) | Szegény vagyok, szegénynek születtem. A babámat igazán szerettem. Az írígyek elszólották tőlem. Most lett szegény igazán belőlem (1939 Magyar néprajz CD4700).

4. tn (rég, ritk) ’〈vminek a hangja, zaja〉 elhallatszik vhova’ ❖ a’ várban táncz és vigadás volt, melly heted hét országokra elszólt (1843 Tárkányi Béla József C7135, 27).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elszól ige 3a9
1. tárgyas elszólja magát
(önkéntelenül) megszólal, beszél vki
Tisza végre bevégzé beszédjét azzal, hogy majd intézkedni fog a honti visszaélések ellen, mire elszólja magát Németh Albert halkan: – Dehogy teszi, dehogy. Én magam se tenném
(1883 Mikszáth Kálmán)
Utóbbi napokban azon vette magát észre, hogy gondolkodás közben gyakran elszólja magát, hangosan beszél önmagához
(1919 Déry Tibor)
Egy másik történettípusban a gyermeket a máriapócsi búcsúra kell vinni. Útközben egy hídnál az addig néma gyermek elszólja magát, erre démoni szülője kiugrik a híd alól, visszaveszi saját szülöttjét, s visszaadja az igazi gyermeket édesanyjának
(1981 Dömötör Tekla)
1a. (ritk)
〈titkolt dolgot〉 akaratlanul elárul, elmond vki
elszólta a titkot
(1928 Móricz Zsigmond)
2. tárgyas elszólja magát
beszéd közben véletlenül olyat mond vki, amit titkolnia kellett volna v. ami a hallgató számára kellemetlen, bántó
Avez vous des enfants? [= Vannak gyermekei?] Ah, ah, pardon. Hisz ön nincs férjnél. Elszóltam magamat. Bocsánat, oly feledékeny vagyok
(1875 Jókai Mór)
örökös rettegés között kellett leélnem az életemet, idegen név alatt, ügyetlen vigyázva, néha elszólva magam és kétségbeesetten tisztázkodva
(1913 Babits Mihály)
Nehogy elszóld magad Rézi előtt. Ha megtudják, hogy szökni akarok, egész éjjel itt virrasztanak majd a létránál
(1973 Gion Nándor)
2a. elszólja magát (Pszich is)
vmely nyelvi megnyilvánulásával, pl. szóhasználatával, nyelvbotlással akaratlanul elárulja magát vki
– Elment már Klárika? – kérdezte [a férj a feleségétől], mikor hazatért. Most vette csak észre, hogy Klárikát mondott. Ezelőtt mindig úgy mondta: Klári [...]. Megdöbbent, hogy elszólta magát
(1922 Falu Tamás)
Kossuth megajánlja a kétszázezer katonát és a negyvenkétmillió adót. Elszólja magát és kétszázmillió (ezer helyett) katonát mond. A legszebb szatíra a kínai mesére!
(1942 Ferdinandy Mihály ford.Széchenyi)
elszólja magát, és azt mondja egy gyűlésen, amit a valóságban gondol, amit valójában gondol az értelmiségről
(1997 Országgyűlési Napló)
3. tárgyas (rég v. nyj)
〈annak kif-ére, hogy vki szóbeszéddel, rágalmazással rossz hírbe hoz vkinél, ill. így érzelmileg elidegenít, eltávolít (vkitől) vkit〉
abreden: […] 2. leverni vmiről, elszóllani p. o.példának okáért a’ cselédet az urától
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
A kofák ėsszeálottak, Szeretömnél êszólottak
(1862 Vadrózsák)
kezdtem megérezni, hogy a tudós kollégáim egyszerre elhidegülnek irántam, sőt azt is megteszik, hogy elszólják előlem a pácienseimet
(1890 Jókai Mór)
Szegény vagyok, szegénynek születtem. A babámat igazán szerettem. Az írígyek elszólották tőlem. Most lett szegény igazán belőlem
(1939 Magyar néprajz)
4. tárgyatlan (rég, ritk)
〈vminek a hangja, zaja〉 elhallatszik vhova
a’ várban táncz és vigadás volt, melly heted hét országokra elszólt
(1843 Tárkányi Béla József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások