elszunnyad tn ige 2a2

1. (tárgyragos határozóval is) (irod v. vál) ’〈ember v. állat〉 aludni kezd, elalszik, ill. (rövid időre) az alvás állapotába kerül’ ❖ Deli Vid egy ſzéles ablakban El-ſzunnyadván, merült igen mély álmakban (1777 Kónyi János C2731, 116) | Elszunnyadtak már a fáradt ebek Egyiknek lába meg-megrándul lágyan, S felcsahog gyengén; – „vadat űz álmában!” (1840 Szemere Miklós 8438013, 38) | Illavay egy kis időre elszunnyadt a kocsiban ülve, s azt álmodta, hogy megérkezett Dolnavárra (1880 Jókai Mór CD18) | Hajnalig vergődött, kínlódott, akkor aztán egy kicsit elszunnyadt (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 159) | Alighogy elszunnyadtunk, irtózatos felhőszakadás ébresztett fel bennünket (1952 Horthy Miklós 1067001, 31).

1a. (kissé rég, szépítő) ’〈ember〉 meghal’ ❖ én-is, már tsak nem el-ſzunnyadott Lélek! Tán meg-háborítlak, hogy veled beſzélek (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 142) | A fiatal szépség ártatlansága korában Szunnyad el (1826 Vörösmarty Mihály C4540, 187) | Boldog poéta, mondtam ott, Halálig elkisért dalod, Egy rím csókjával ajkadon Szunnyadtál el egy hajnalon (1930 Juhász Gyula¹ 9284712, 87).

2. (vál) ’〈huzamos ideje meglevő v. állandó (lelki) jelenség v. tevékenység〉(átmenetileg) megszűnik (vkiben)’ ❖ Gyermeki hívségem, el-ſzúnnyadhat bennem (1772 Bessenyei György¹ C1076, 75) | ez érdekes ügy a legjobb kezekben van, s biztosak vagyunk arról, hogy nem fog elszunnyadni (1867 Századok CD57) | vér megalvad, tagló pihen, elszunnyad a balsejtelem (1957–1959 Vas István 9760001, 11) | nem elfojtott szorongásból vagy hamis érdekből bújt elő belőled a humanista, hanem ellenkezőleg, minden ésszerűséggel szemben, olyan pillanatban, amikor az önkontroll elszunnyadt benned (1985 Grendel Lajos 1060004, 408).

Vö. CzF. elszunnyad · elszúnyad; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elszunnyad tárgyatlan ige 2a2
1. (tárgyragos határozóval is) (irod v. vál)
〈ember v. állat〉 aludni kezd, elalszik, ill. (rövid időre) az alvás állapotába kerül
Deli Vid egy ſzéles ablakban El-ſzunnyadván, merült igen mély álmakban
(1777 Kónyi János)
Elszunnyadtak már a fáradt ebek Egyiknek lába meg-megrándul lágyan, S felcsahog gyengén; – „vadat űz álmában!”
(1840 Szemere Miklós)
Illavay egy kis időre elszunnyadt a kocsiban ülve, s azt álmodta, hogy megérkezett Dolnavárra
(1880 Jókai Mór)
Hajnalig vergődött, kínlódott, akkor aztán egy kicsit elszunnyadt
(1922 Móricz Zsigmond)
Alighogy elszunnyadtunk, irtózatos felhőszakadás ébresztett fel bennünket
(1952 Horthy Miklós)
1a. (kissé rég, szépítő)
〈ember〉 meghal
én-is, már tsak nem el-ſzunnyadott Lélek! Tán meg-háborítlak, hogy veled beſzélek
(1788–1789 Magyar Múzeum)
A fiatal szépség ártatlansága korában Szunnyad el
(1826 Vörösmarty Mihály)
Boldog poéta, mondtam ott, Halálig elkisért dalod, Egy rím csókjával ajkadon Szunnyadtál el egy hajnalon
(1930 Juhász Gyula¹)
2. (vál)
〈huzamos ideje meglevő v. állandó (lelki) jelenség v. tevékenység〉 (átmenetileg) megszűnik (vkiben)
Gyermeki hívségem, el-ſzúnnyadhat bennem
(1772 Bessenyei György¹)
ez érdekes ügy a legjobb kezekben van, s biztosak vagyunk arról, hogy nem fog elszunnyadni
(1867 Századok)
vér megalvad, tagló pihen, elszunnyad a balsejtelem
(1957–1959 Vas István)
nem elfojtott szorongásból vagy hamis érdekből bújt elő belőled a humanista, hanem ellenkezőleg, minden ésszerűséggel szemben, olyan pillanatban, amikor az önkontroll elszunnyadt benned
(1985 Grendel Lajos)
Vö. CzF. elszunnyad · elszúnyad; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások