eltagad ts ige 2a 

1. ’〈(saját magával kapcs.) tényt, körülményt〉 megtévesztő szándékkal eltitkol, ill. nem létezőnek v. nála nem levőnek mond, letagad vmit’ ❖ bár ha életemet […] kellenékis kotzkára vetnem, még ſem tagadnám el az igazſágot előttetek (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 218) | a’ mik fiúra, léányra ſzóllók találtatnának meg-hólt Férje Levelei között, hiteles Máſſok irattaſsék Léányi ſzámára, melyet a’ fiak is el-nem tagadhatnak (1782 e. Cserey Farkas¹ C1290, 252) | ha pedig az őrző a letétet hamisan eltagadja, – becsületvesztéssel büntettetik (1845 Kovách László 8574001, 39) | A ló ugyanis igen nyilt viselkedésü állat, amely soha sem tagadja el a korát (1898 Tömörkény István 8493015, 27) | Nem lehet eltagadni azt a szomorú tényt sem, hogy az államvédelmi osztályt […] nem csupán a moszkvai káderek teremtették a semmiből: értelmiségünk is szépszámmal működött közre (1978 Fehérváry István 1047001, 122) | A földesúr csak jól járhatott, mert az eltagadott vagy elrejtett javakat felkutatta és elkobozta (2001 Márton László 3144004, 1037).

1a. (rég) ’〈jelen levő személyt〉 megtévesztő szándékkal ott nem levőnek mond, jelenlétét tagadja; letagad’ ❖ valahányſzor meg akartam látogatni az Urat a’ házánál; el tagadta, hogy nints’ otthon (1793 Hatvani István² ford.–Holberg 7136005, 54) | Ha [Lear] a vadászatról visszatér, tagadj el, mondd, hogy beteg vagyok (1855 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare C4537, 283) | Az orvos elől nem tagadhatja el magát, akinek a házánál beteg van (1888 Jókai Mór CD18) | Ha jön az uram, tagadj el, rejts el Zsófikám (1909 Móricz Zsigmond 9462040, 97).

2. (rég) ’〈vele közeli v. rokoni kapcsolatban levő személyt〉 nem létezőnek v. vele kapcsolatban nem levőnek nyilvánít, megtagad vki’ ❖ eltagadja istenét, ha kell (1844 Vörösmarty Mihály 8524413, 175) | kik évekig papi áldás nélkül éltek együtt, törvényes házasságra léptek, szülők visszafogadták eddig eltagadott gyermekeiket (1861 Rosty Pál 8397005, 45) | Eltagadta őtet Pál, így szólván: „egy falusi asszony ez”. … Ha nem szégyenlte volna őtet, így felelt volna az utálatos, czifra kisasszonynak: „ez a feleségem” (1905 Petelei István 8361006, 87).

3. (kissé rég) ’(vmely kérést elutasítva) nem ad meg vkinek, megtagad vkitől, es. vmitől vmit’ ❖ az okoſabb Olto-meſterek azoktol mégis meg vonnák a’ bé oltáſt, a’ kiktöl eddig elé el tagadták, u. m. a gyengébbektöl geleſztáſoktol, nyavalya törösöktöl (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 28) | [Schedius Lajosnak] köszönhetem sokban a’ Tudományoknak ujabbi állapatokról gyűitettem kis birtokaimat […] nem volt ollyan könyve, mellyet tőlem el tagadhatott volna (1809 Horvát István 8186010, 395) | [a morvák] adófizetéstől mentesittettek ugy mindazáltal, hogy kézmüveiket, posztójukat a haza fiaitól eltagadván, más idegeneknek el ne adják (1861 Dósa Elek 8110006, 114) | Mikor leszáll a nap, a kegyes ispány ur mindenféle mókával eltagadná tőle a járandóságot (1888 Almanach 1889-re C0005, 173) | Márai a katona és író mesterségének hasonlóságáról beszél a műben –, a könyv, ha innen tekintjük, megérdemli azt az érdemrendet, melyet más szempontokból esetleg eltagadnánk tőle (1941 Örley István 2041003, 531).

4. (rendsz. tagadó szerkezetben) ’〈vmely tulajdonságot, eredményt stb.〉 annak meglétét, jogos voltát kétségbe vonva elvitat (vkitől, vmitől)’ ❖ munkáiktól [ti. a festőkéitől] a’ valódi müvészeti becset még sem lehet eltagadni (1840 Henszlmann Imre 8609001, 199) | Bizonyos gráciát nem lehet eltagadni a leánytól (1884 Petelei István 8361008, 110) | az a szinte már anarchikus szenvedélyesség, amellyel [Szabó Pál] minden eredményt is eltagad a Disz-től, nemcsak torzít, nemcsak igaztalan, hanem káros is (1953 Darvas József 9101005, 150) | Weöres költői fordulatában nem lehet és nem is szabad eltagadni a szürrealista vonásokat (1983 Kenyeres Zoltán 9322001, 114).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eltagadott; ÚMTsz. eltagadja magát