eltakarodik tn ige 12a

1. (/pejor) ’〈nem szívesen látott személy v. állat〉(megszégyenülten) elmegy, elvonul vhonnan; elhordja magát, elkotródik’ ❖ [az ellenséges katonák] takarodgyanak el töſtént Határainkról, és ne várják hogy magunk zaklaſſuk el öket (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 87) | Te pedig azon Hajót el-kergetted, és vele egygyütt azon derék Ete-úrfi-is el-takarodott (1794 Dugonics András C1472, 210) | Bánk (midőn mind eltakarodtak, előre siet) (1819 Katona József C2502, 21) | [A törökök] eltakarodtak szégyenletesen, s a gyönyörű sziklavár a „bevehetetlenség” hírébe esett (1889 Mikszáth Kálmán 8312257, 44) | Te, eltakarodjatok a szemem elől! Kitakarodjatok ebből a faluból, amíg ki nem hasítom a beleteket! (1971 Szemlér Ferenc 9655002, 231) | Adok öt percet, hogy eltakarodjon innen, aztán hívom az apámat! (2006–2007 Tábori Zoltán 3305001, 92).

2. (/irod) ’〈kellemetlen v. veszélyes (természeti) jelenség〉(fokozatosan) eltűnik (vhonnan)’ ❖ minekutánna a ki-áradott viz el-takarodott volna, a föld szine bé-vólt buritva bizonyos hártyával (1783 Molnár János C0290, 292) | A’ kénk ugyan, füſtivel, a’ tüdknek nagyon árt, st könnyen meg-is fullaſzthatja az embert; mellyre nézve mig el-takarodik, a’ ſzobából ki-kell menni (1786 Mátyus István C3067, 449) | Dunánk, miután télelői jege eltakarodott volt, épen az öreg révtől kezdve fölfelé, ismét keményen beállott (1841 Pesti Hírlap CD61) | a salak és a romboló tűz eltakarodott a hegyek mélyéből, és helyettük andalgó dal- és szőlőtermelő táj maradott (1921 Krúdy Gyula CD54) | A tél visszavonhatatlanul eltakarodott, enyhék az éjszakák (1985 Grendel Lajos 1060004, 404).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

eltakarodik tárgyatlan ige 12a
1. (/pejor)
〈nem szívesen látott személy v. állat〉 (megszégyenülten) elmegy, elvonul vhonnan; elhordja magát, elkotródik
[az ellenséges katonák] takarodgyanak el töſtént Határainkról, és ne várják hogy magunk zaklaſſuk el öket
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Te pedig azon Hajót el-kergetted, és vele egygyütt azon derék Ete-úrfi-is el-takarodott
(1794 Dugonics András)
Bánk (midőn mind eltakarodtak, előre siet)
(1819 Katona József)
[A törökök] eltakarodtak szégyenletesen, s a gyönyörű sziklavár a „bevehetetlenség” hírébe esett
(1889 Mikszáth Kálmán)
Te, eltakarodjatok a szemem elől! Kitakarodjatok ebből a faluból, amíg ki nem hasítom a beleteket!
(1971 Szemlér Ferenc)
Adok öt percet, hogy eltakarodjon innen, aztán hívom az apámat!
(2006–2007 Tábori Zoltán)
2. (/irod)
〈kellemetlen v. veszélyes (természeti) jelenség〉 (fokozatosan) eltűnik (vhonnan)
minekutánna a ki-áradott viz el-takarodott volna, a föld szine bé-vólt buritva bizonyos hártyával
(1783 Molnár János)
A’ kénk ugyan, füſtivel, a’ tüdknek nagyon árt, st könnyen meg-is fullaſzthatja az embert; mellyre nézve mig el-takarodik, a’ ſzobából ki-kell menni
(1786 Mátyus István)
Dunánk, miután télelői jege eltakarodott volt, épen az öreg révtől kezdve fölfelé, ismét keményen beállott
(1841 Pesti Hírlap)
a salak és a romboló tűz eltakarodott a hegyek mélyéből, és helyettük andalgó dal- és szőlőtermelő táj maradott
(1921 Krúdy Gyula)
A tél visszavonhatatlanul eltakarodott, enyhék az éjszakák
(1985 Grendel Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások