eltanít ts ige 4a4

1. (tárgy n. is) ’〈vmely tantárgyat〉(hosszasan) tanít, oktat(ni képes)’ ❖ közűlek [ti. a hallgatók közül] valakit a’ Praeses [= elnök] az eltanított tárgyakból felszólított (1834 Thewrewk József C4145, 114) | [Haas Mihály püspök] maga járt az iskolába tanítani. Sokszor órákig eltanított, hogy a tanító tanuljon (1894 PallasLex. CD02) | a mi általános természettant az utóbbi [ti. a tanár] hallgat, az nem elégséges arra, hogy kisérletileg is eltanitsa a tárgyat (1898–1899 Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny C1507, 444) | Nincs elég tanító és tanár? Ezért gondoltunk arra [...], hogy például a gyógyszerész eltaníthatná a vegytant, az állatorvos az állattant (1947 Illyés Gyula 2055001, 2).

2. (rég) ’〈szöveget, dalt〉 megtanít vkinek, ill. oktat vmire vkit’ ❖ Sok ezer katonát kell nektek Bécs romjaira szétültetni, hogy azok, az elkeseredett népet, a „megadás” szóra eltanítsák (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | egész éjjel danolták a „kés dalát”. Eltanította azt nekik a „Medvesonka” társasága (1879 Jókai Mór CD18).

3. (rég v. nyj) ’vmely nemkívánatos, rossz dologra tanít vkit’ ❖ a nép! mellyet a hajdani korteskedés bűnére maga a néptanító tanított el (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 23) | Apikát itt hagyjuk magára közöttük, hogy elrontsák, eltanítsák mindenféle illetlenségre! (1891 Baksay Sándor C0737, 210) | eltanit [...] ’rosszra tanit’. Még ētanittyák a maga huncut pujája:ji eszt az ém pujámot is (1935 Csűry Bálint C6654, 226).

4. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy tanítással elfordít, eltérít vmitől vkit〉’ ❖ nem lehet azt jozanan el-hinni, hogy [...] a’ Szent Lélek által kormányoztatott egy Proféta [...] arról ötet [ti. a bálványimádásról Námánt] el-nem tanitotta volna (1791 Szeredai Antal ford.–Calmet C3973, 162) | Dedoceo [...] eltanítni valakit valamiről, elfelejtetni valakivel valamit, ’s másra vagy másként tanítni (1818 Márton József¹ C3043, 762. hasáb).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tanít; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

eltanít tárgyas ige 4a4
1. (tárgy n. is)
〈vmely tantárgyat〉 (hosszasan) tanít, oktat(ni képes)
közűlek [ti. a hallgatók közül] valakit a’ Praeses [= elnök] az eltanított tárgyakból felszólított
(1834 Thewrewk József)
[Haas Mihály püspök] maga járt az iskolába tanítani. Sokszor órákig eltanított, hogy a tanító tanuljon
(1894 PallasLex.)
a mi általános természettant az utóbbi [ti. a tanár] hallgat, az nem elégséges arra, hogy kisérletileg is eltanitsa a tárgyat
(1898–1899 Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny)
Nincs elég tanító és tanár? Ezért gondoltunk arra [...], hogy például a gyógyszerész eltaníthatná a vegytant, az állatorvos az állattant
(1947 Illyés Gyula)
2. (rég)
〈szöveget, dalt〉 megtanít vkinek, ill. oktat vmire vkit
Sok ezer katonát kell nektek Bécs romjaira szétültetni, hogy azok, az elkeseredett népet, a „megadás” szóra eltanítsák
(1848 Kossuth Hírlapja)
egész éjjel danolták a „kés dalát”. Eltanította azt nekik a „Medvesonka” társasága
(1879 Jókai Mór)
3. (rég v. nyj)
vmely nemkívánatos, rossz dologra tanít vkit
a nép! mellyet a hajdani korteskedés bűnére maga a néptanító tanított el
(1848 Kossuth Hírlapja)
Apikát itt hagyjuk magára közöttük, hogy elrontsák, eltanítsák mindenféle illetlenségre!
(1891 Baksay Sándor)
eltanit [...] ’rosszra tanit’. Még ētanittyák a maga huncut pujája:ji eszt az ém pujámot is
(1935 Csűry Bálint)
4. (rég)
〈annak kif-ére, hogy tanítással elfordít, eltérít vmitől vkit〉
nem lehet azt jozanan el-hinni, hogy [...] a’ Szent Lélek által kormányoztatott egy Proféta [...] arról ötet [ti. a bálványimádásról Námánt] el-nem tanitotta volna
(1791 Szeredai Antal ford.Calmet)
Dedoceo [...] eltanítni valakit valamiről, elfelejtetni valakivel valamit, ’s másra vagy másként tanítni
(1818 Márton József¹)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tanít; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások