eltántorít ts ige 4a4

1. (rég, átv is) ’egyensúlyából kibillent, megingat vkit, vmit, ill. így eltérít vhonnan vkit’ ❖ [Botond] meſterſéges tsavarittáſával tántoritván-el [ellenfele] lábait […] hanyat ejti (1784 Batsányi János ford.–Akai János C0886, 68) | esküdjünk eggyüvé, ’s Iſteni eredetünkbe bízakodván, egéſz ſzabadsággal haladjunk elébb azonn az útonn, a’ mellyröl ſe tsalogatás, ſe ſzidalom nem tántoríthat-el (1785 Kazinczy Ferenc 7163071, [*6v]) | Téged’ ugyan Bétsnek ért néhány meny-köve, […] El-is tántorított, De nem ütött agyon (1790 Mátyási József C3064, 20) | Csoda-e, ha a hamis fáklyának égető fénye megvakítja, eltántorítja, tévútra vezeti az emberfiát? (1900 Ady Endre CD0801) | A modernkedés divata alkalmasnak bizonyult arra, hogy a gyöngébbeket megtévessze, eltántorítsa, magával rántsa (1940 Pintér Jenő CD44).

2. ’hűségében v. meggyőződésében megingatva arra késztet vkit, hogy elpártoljon, elforduljon vkitől, vmitől, ill. 〈elhatározásától, céljától, feltett szándékától stb.〉 eltérít vkit’ ❖ Én csak Aſſzony, egy gyámolatlan öſzveroncsolt Aſſzony vagyok, de végezésem melll nehéz el-tántorítani (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe 7163057, 67) | Osztán kél vagy nem kél [ti. a könyv], s könnyen avagy nehezen, – engemet ugyan el nem tántorít dolgozásomtól (1827 Szemere Pál 8439055, 227) | a pokol minden ördöge és a világ minden hatalma sem képes tőle [ti. a menyasszonyomtól] eltántorítani (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | engem sem morális, sem fizikai eszközökkel nem lehet nem szavamtól eltántorítani (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502) | a bibliai történetben kígyó tántorította el az embert istentől (1977 Voigt Vilmos 9781003, 201) | tért nyertek a szülői tiszteletet tagadó, a kötelességtudat ellen fellépő, az értelmes életviteltől eltántorító közösségek (1993 Országgyűlési Napló CD62).

Sz: eltántoríthatatlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

eltántorít tárgyas ige 4a4
1. (rég, átv is)
egyensúlyából kibillent, megingat vkit, vmit, ill. így eltérít vhonnan vkit
[Botond] meſterſéges tsavarittáſával tántoritván-el [ellenfele] lábait […] hanyat ejti
(1784 Batsányi János ford.Akai János)
esküdjünk eggyüvé, ’s Iſteni eredetünkbe bízakodván, egéſz ſzabadsággal haladjunk elébb azonn az útonn, a’ mellyröl ſe tsalogatás, ſe ſzidalom nem tántoríthat-el
(1785 Kazinczy Ferenc)
Téged’ ugyan Bétsnek ért néhány meny-köve, […] El-is tántorított, De nem ütött agyon
(1790 Mátyási József)
Csoda-e, ha a hamis fáklyának égető fénye megvakítja, eltántorítja, tévútra vezeti az emberfiát?
(1900 Ady Endre)
A modernkedés divata alkalmasnak bizonyult arra, hogy a gyöngébbeket megtévessze, eltántorítsa, magával rántsa
(1940 Pintér Jenő)
2.
hűségében v. meggyőződésében megingatva arra késztet vkit, hogy elpártoljon, elforduljon vkitől, vmitől, ill. 〈elhatározásától, céljától, feltett szándékától stb.〉 eltérít vkit
Én csak Aſſzony, egy gyámolatlan öſzveroncsolt Aſſzony vagyok, de végezésem melll nehéz el-tántorítani
(1794 Kazinczy Ferenc ford.Goethe)
Osztán kél vagy nem kél [ti. a könyv], s könnyen avagy nehezen, – engemet ugyan el nem tántorít dolgozásomtól
(1827 Szemere Pál)
a pokol minden ördöge és a világ minden hatalma sem képes tőle [ti. a menyasszonyomtól] eltántorítani
(1900 Mikszáth Kálmán)
engem sem morális, sem fizikai eszközökkel nem lehet nem szavamtól eltántorítani
(1943 Bóka László ford.Széchenyi)
a bibliai történetben kígyó tántorította el az embert istentől
(1977 Voigt Vilmos)
tért nyertek a szülői tiszteletet tagadó, a kötelességtudat ellen fellépő, az értelmes életviteltől eltántorító közösségek
(1993 Országgyűlési Napló)
Sz: eltántoríthatatlan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások