eltelik tn ige 11b 

1. (kissé rég, túlzó is) ’〈folyékony v. darabos, szemcsés anyaggal, ill. élőlények v. dolgok sokaságával〉(fokozatosan) megtelik, ill. tele lesz vmi’ ❖ kilentzedik napra virradván, egéſzſzen el tölt a’ város katonasággal (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 127) | nem szükség hogy keserű epével légyen el telve a’ serleg, és hogy az Édes alig éreztessen benne (1810 Dessewffy József C2560, 509) | Prussziának és Russziának mi adhatnánk bort, de ez a’ két Ország annyira el van telve franczia-borokkal, hogy a’ mi borunknak ízét is elfelejtette (1827 Kazinczy Ferenc C4937, 288) | rossz a’ víz, és sok mész részekkel van eltelve (1830 Némethy József ford. 8333002, 30) | mintha egész teste, föl ’s alá nyüsgő hangyákkal volna eltelve (1847 Malatides Dániel 8291003, 65) | kiégetés hiányában a föld tulságosan eltelik gazzal (1861 Rosty Pál C3639, 67) | a szeme eltelt könnyel (1947 Örkény István 2005106, 30).

1a. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely teret, hely(iség)et v. a levegőt fény, hang, szag stb. szétáradva teljesen, minden részében betölt(i)〉’ ❖ [Az ütközet alatt] a’ föld nyögött, a’ levegö-ég pedig el-tölt zengéſſel (1778 Bessenyei György¹ C1094, 18) | Hah, mint sötétül a határ, sürű Köd ömlik; a sik eltelik vele (1823 Vörösmarty Mihály C4540, 312) | A’ csarnok eltelik nagy égi fénnyel ’S Hunyadra ’s a’ vitézre száll tüzével (1837 Czuczor Gergely C0044, 229) | A levegő a hat napon át dolgozó s ünnepen kitóduló munkásnép izzadtságával van eltelve (1872 Vajda János 8503072, 119) | a számtalan „éljen” kiáltások hangjával egész palota eltelt (1967 Busa Margit CD52).

1b. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely jelenség, tevékenység egyre jobban elterjed, ill. tért hódít, eluralkodik vhol〉’ ❖ Ebédjek elmúlik, muzsikát kezdenek, Az aranyas szobák játékkal eltelnek (1772 Bessenyei György¹ CD01) | vén asszonyi pletykákkal telvén el e nagy embereknek társaságok (1804 Bessenyei György¹ 7044045, 241) | [az] egész város eltelt […] a rossz véleménnyel (1884 Bartalus István C0846, 155) | Az eddig csaknem kizárólag humanisztikus magyar műveltség mind jobban eltelik természettudományi eszmékkel (1917 Schöpflin Aladár CD10).

2. ’〈vki(nek a szíve, lelke, elméje) v. vmely csoport minden tagja, egésze vmely érzéssel, gondolattal stb.〉 megtelik, teljesen annak hatása alá kerül’ ❖ Az egéſz Scithia el tölt ezen ujságon örömmel (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 114) | [Ráth] nagyon sokat vesztett előttem. A’ legbohóbb gondolatokkal tölt-el feje (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 357) | lelke el volt telve a fényes költészet ábrándképével (1854 Jókai Mór CD18) | magasabb eszmék iránt fogékony, a szebb jövő reményeitől eltelt ifjú (1891 Akadémiai Értesítő C0012, 453) | a szíve nagy-nagy szánalommal telt el minden élő iránt (1930 Tamás Mihály CD10) | Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2a. (hat-i ign-i alakban) (pejor) ’〈képességei, eredményei, körülményei stb. miatt〉 túlzottan magabiztossá, önteltté, önhitté válik vki’ ❖ Nagyon el van telve magával, a’ ki nem hiheti hogy hibát ejthet (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 72) | mathematikai tudományával annyira el volt telve, hogy minden embert lenézett (1881 Boross Mihály C1152, 322) | Erzsi el volt telve doktorleányával, sorra látogatta régi ismerőseit, fontoskodón utasítva mindannyiszor Bábit a beteggel való bánásra (1926 Babits Mihály C0699, 167) | Rég rossz, ha egy alkotó- vagy előadóművész elégedetten, önmagától eltelve hátradől a karosszékben (1997 Figyelő CD2601).

3. ’〈annak kif-ére, hogy annyit fogyaszt, ill. olyan mértékben részesül vmiből vki v. vmi, hogy – azzal jólesően betelve v. azt megelégelve, megunva – többet már nem kíván belőle〉’ ❖ ő hosszú betegségem unalmaival eltelvén, elhidegült (1851 Remény C1523, 74) | húsétellel nagyon eltelik az ember (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 301) | A velencei uralommal eltelt városok, Sebenico, Trau, Spalato stb. azonnal megnyitották [a magyaroknak] kapuikat, csupán Zára és a szigetek maradtak meg a velenceieknek (1895 PallasLex. CD02) | [az asszonyok] állítólag már a konyhán párolgó ételek illatával eltelnek, hogy az asztalnál enni többet nem képesek (1917 Krúdy Gyula CD54) | milyen élmények érik a sörre vágyakozó, a sok halvától eltelt magyar srácokat egy igazi, törökországi török fürdőben (1999 Új Könyvek CD29).

3a. ’〈ember (vmely érzékszerve)〉 vminek az érzékelésével, élvezetével teljesen betelik, telítődik’ ❖ El telik itt a’ ſzem, ſzív marad függbenn, Ezer tárgyat ſzemlél árnyékos erdbenn (1789 Barcsay Ábrahám 7019012, 122) | Nem tudtam eltelni e tó nézésében, mig nem végre a sötét éjszaka véget vetett gyönyörködéseimnek (1857 Magyar László 8286003, 62) | a szem nem győz eltelni a szép kertek közti kedves lakokkal (1881 Madarász József 8282007, 298) | sétáim alkalmával szerettem átvágni az óvároson, és a szűk utcák zavarosan élénk látványától eltelve, megpihentetni a tekintetem a városkapun túl nyújtózó mezőkön (1986 Nádas Péter 9466002, 27).

4. ’〈vmennyi idő, ill. vmely időszak, esemény〉(vhogyan v. vmivel telve) szokásos v. megszabott tartamának végére ér, befejeződik, letelik’ ❖ El telvén penig az elſ óra, az utánn tſak oránként még-nyóltz izben vegyen bé a’ moſt ditſértt orvoſſágból (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 332) | Egy egész hónap telik el bele, mig a ruczák kikelnek (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045009, 492) | közönyösebb irományok felolvasásával telt el az ülés (1861 Szalay László 8419014, 399) | Úgy eltelt az idő mindenféle bohóságok közt, hogy észre sem vették (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | A tél nehezen telt el (1934 Szandai Sándor CD10) | Az Übü-drámák – a keletkezésük ideje óta eltelt csaknem száz év ellenére – mit sem veszítettek frissességükből (1997 Új Könyvek CD29).

4a. ’〈(kitűzött) időpont〉 vmin túlhaladva a jelen előttivé, megtörténtté, múlttá válik’ ❖ Holnap telik el a’ határnap, mellyre ő kir. magassága a’ n. herczeg a’ jelen rendgyülésnek bérekesztését kiszabta (1833 Jelenkor C0226, 654) | ha ezen határidő eltelt, az igazgató a tartozást felelet terhe alatt behajtani köteleztetik (1846 Hetilap CD61) | Mikor már majd az egész falut végigjajgattuk, hát dél es eltelt (1939 Asztalos István 9012003, 14) | a napirendben jelzett szavazás kezdési időpontja már eltelt (2000 Országgyűlési Napló CD62).

4b. (-tól, -től ragos, kül. szem nm-i határozóval) (rég v. nyj) ’〈vmely időszak, esemény v. (lelki)állapot〉 vki számára múlttá válik, (végleg) véget ér’ ❖ tsak a’ végén vettük éſzre, millyen hamar el tele tllünk az id! (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 138) | hirlapokat olvasgattunk, politizáltunk s a nap könnyen telt el tőlünk (1824 Fáy András¹ 8139001, 305) | Eltelt tőlem minden vígság (1890 Magyar Nyelvőr C5955, 347) | Ē·telik az időü̯ az embēr:tüll (1935 Csűry Bálint C6654, 227).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. eltelik¹, eltelik², eltelt · eltölt¹, eltelt²; ÚMTsz.