eltökélt mn 12B (vál)

’szándékában, elkötelezettségében stb. megingathatatlan, annak (megvalósítása) érdekében mindenre kész, elszánt 〈személy v. csoport〉’ ❖ [a márkinénál] olly jó gondviſelés alatt lenni tapaſztalom magamat, hogy azért végsö pihenéſemig el-tekéllett köteles hive vagyok, és maradok (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 41) | a’ javitások legeltökéltebb ellenségi (1830 Széchenyi István CD1501) | Most [Bod] rászedett, ’s én eltökélt vagyok Lábához tenni áruló fejét (1838 Vörösmarty Mihály 8524407, 299) | Ez az eltökélt naturalista [ti. Zola], aki a dolgok szemügyre vételére rendezte be szemét, sohasem látta azt, amire ránézett, hanem azt, ami eszébe jutott (1908 Ignotus CD10) | Lvov és Gdańsk városa eltökélten dacolt az ellenséggel (2000 Gebei Sándor CD58).

a. ’ilyen személyre v. csoportra jellemző 〈lelki, érzelmi állapot〉, ill. ezt az állapotot kifejező 〈arc, tekintet stb.〉’ ❖ El-tkéllet szív szóll Ágiarisból (1772 Bessenyei György¹ C1075, 79) | [Indiána] egész bátorságát összeszedte, s méltóságos és eltökélt arccal lépett elébe [ti. Random kapitány elé] (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389005, 106) | [Buday] végre bizonyosan határozott valamit, mert nagyot csapott az ablakrámára, aztán eltökélt lépésekkel kisietett (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | hétszázezer fiatal öntudatos tüntetéséből, vidáman nevető, de mégis eltökélt pillantásából olvashatta le a világ: egy sokat tévelygett nép és annak ifjúsága az újjászületés útjára lépett (1950 Szabad Nép jún. 16. C4873, 6) | – Nem akarom a szerencsét – mondta [Köves], most már ő is száraz, eltökélt hangon (1988 Kertész Imre² CD41).

b. ’olyan 〈szándék, magatartás stb.〉, amelynek megvalósításában vki hajlíthatatlan, megingathatatlan’ ❖ A’ ſzabados és jóra hajló akarat, el-tökéllett bátorság, köz jóra igyekezö indulat, ezek a’ nagy elmének tsalhatatlan jelei (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 71) | Palina kisasszony’ abbeli határozatát mely szerint a házasélet bajait és örömeit velem megosztani eltökélt szándéka, már bírnom szerencsés lévén, ahhoz egyedül Kegyednek atyai megegyezése s áldása hiányzik (1842 Sárosi Gyula 8404081, 383) | A fejedelmet azonban sem felesége könyjei sem anyja rettegései, sem a papjai tiltakozása és az ő jó indulata nem ingatták meg eltökélt akaratában (1900 Széchy Károly CD55) | [Stohl András] mára eltökélt, kemény munkával tévé-műsorvezetővé küzdötte föl magát (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eltökél; ÉKsz.; SzT. eltökéllett

eltökélt ❖ melléknév ◦ 12B ◦ (vál)
permalink
szándékában, elkötelezettségében stb. megingathatatlan, annak (megvalósítása) érdekében mindenre kész, elszánt 〈személy v. csoport〉
[a márkinénál] olly jó gondviſelés alatt lenni tapaſztalom magamat, hogy azért végsö pihenéſemig el-tekéllett köteles hive vagyok, és maradok
(1772 Mészáros Ignác ford.)
a’ javitások legeltökéltebb ellenségi
(1830 Széchenyi István)
Most [Bod] rászedett, ’s én eltökélt vagyok Lábához tenni áruló fejét
(1838 Vörösmarty Mihály)
Ez az eltökélt naturalista [ti. Zola], aki a dolgok szemügyre vételére rendezte be szemét, sohasem látta azt, amire ránézett, hanem azt, ami eszébe jutott
(1908 Ignotus)
Lvov és Gdańsk városa eltökélten dacolt az ellenséggel
(2000 Gebei Sándor)
a.
ilyen személyre v. csoportra jellemző 〈lelki, érzelmi állapot〉, ill. ezt az állapotot kifejező 〈arc, tekintet stb.〉
El-tkéllet szív szóll Ágiarisból
(1772 Bessenyei György¹)
[Indiána] egész bátorságát összeszedte, s méltóságos és eltökélt arccal lépett elébe [ti. Random kapitány elé]
(1843 Récsi Emil ford.–Sand)
[Buday] végre bizonyosan határozott valamit, mert nagyot csapott az ablakrámára, aztán eltökélt lépésekkel kisietett
(1900 Mikszáth Kálmán)
hétszázezer fiatal öntudatos tüntetéséből, vidáman nevető, de mégis eltökélt pillantásából olvashatta le a világ: egy sokat tévelygett nép és annak ifjúsága az újjászületés útjára lépett
(1950 Szabad Nép jún. 16.)
– Nem akarom a szerencsét – mondta [Köves], most már ő is száraz, eltökélt hangon
(1988 Kertész Imre²)
b.
olyan 〈szándék, magatartás stb.〉, amelynek megvalósításában vki hajlíthatatlan, megingathatatlan
A’ ſzabados és jóra hajló akarat, el-tökéllett bátorság, köz jóra igyekezö indulat, ezek a’ nagy elmének tsalhatatlan jelei
(1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel)
Palina kisasszony’ abbeli határozatát mely szerint a házasélet bajait és örömeit velem megosztani eltökélt szándéka, már bírnom szerencsés lévén, ahhoz egyedül Kegyednek atyai megegyezése s áldása hiányzik
(1842 Sárosi Gyula)
A fejedelmet azonban sem felesége könyjei sem anyja rettegései, sem a papjai tiltakozása és az ő jó indulata nem ingatták meg eltökélt akaratában
(1900 Széchy Károly)
[Stohl András] mára eltökélt, kemény munkával tévé-műsorvezetővé küzdötte föl magát
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eltökél; ÉKsz.; SzT. eltökéllett

Beállítások