eltör ts ige 1c6
1. ’〈annak kif-ére, hogy vki v. vmi okozza, hogy vmely szilárd, kemény tárgy ketté- v. darabokra törik〉’ ❖ Ekkor ’s ekkor, azt mondja [az úrnő], e’ ’s ez portzellán edényt törted el! – pedig biz’ én ſoha ſe is láttam (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 251) | a nem eléggé kinyilt vagy hirtelen visszacsapódott ajtót, a kapun áthajtott szekér hátulsó tengelye eltöri vagy oszlopostul kirántja (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045010, 41) | Én tudok jól írni, de csak szemüveggel, azt pedig eltörtem (1891 Jókai Mór CD18) | Néha megpróbálkozott egy-egy távoli lövéssel, az egyik el is törte derékban a Stadion hatvan méter magas zászlórúdját (1966 Moldova György 9449002, 147) | eltörtem egy fűrészlapot a vízszintes marón (1979 Haraszti Miklós 9814004, 106) | A földrengés nagysága arányban áll azzal a feszültséggel, amely a kőzetekben felhalmozódott, majd azokat eltörte (1998 Természet Világa CD50).
2. ’〈kemény, szilárd, merev tárgyat〉 üt(öget)éssel, feszítéssel stb. szándékosan két, es. több darabra tör vki’ ❖ [a parasztember hozott] egy tsomó-veſzſzt és öſzve köté, mellyet Fiainak ada, hogy törnék-el (1776 Esopus meséi ford. C1641, 160) | [ha] valami lapoſs tetej edénybl a’ levegt ki-vonják a’ küls reá nehézked leveg úgy ſzve töri a’ tetejét hogy fejſzével ſem lehet külömbenn egygy ütésre el-törni (1791 Jeney György 7157003, 144) | Ha meg nem ígéri, hogy csak plasztronnal fog vívni, eltöröm a vítőröket, s nem tanítom önt többet (1867 Jókai Mór CD18) | Ha az én lovamra még egyszer csak egy selyemkendővel ráütsz, ezt a lőcsöt töröm el rajtad (1938 Cs. Szabó László CD10) | Amikor a kereset megosztására került a sor, egy páratlan fillér fennmaradt az összegből. A bányász erre eltörte ezt az utolsó fillért, hogy igazságosan osztozzanak (1981 Dömötör Tekla 1039006, 97).
2a. (nyj) ’〈kendert〉 megtör, megtilol’ ❖ aki nem tudta a nyár végi, kora őszi mezőgazdasági munkája miatt a kendert kinyűni, áztatni, eltörni és kitilolni, az kiadta ezt a munkát felesbe (1991 Magyar néprajz CD47) | Az eláztatott s jól megszárított [kender]szárat szeptember első felében fogazott élű törővel eltörték (2000 Baranyi Béla et al. CD36).
3. ’〈fenyegetésben is: a maga v. más csontját, testrészét〉 esés(sel), ütés(sel) stb. úgy megsérti (vki, es. vmi), hogy (a) benne (levő csontban) törés keletkezik’ ❖ Ha a’ juh ſzerentsétlenül a’ Tſontyát el-törni [!], ſzükséges a’ törött tſontot, fák közé tſinálni (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 51) | Ratschky a lombardiai hegyekben eltörte vala karját. Megjövén Bécsbe, számot ada a császárnak tapasztolásai felől, s ez neki száz aranyat külde patikai költségként. Mondja kérem ő felségének, hogy ennyiért másik karomat is eltöretem (1831 e. Kazinczy Ferenc 8228107, 80) | a varjú legtöbbször siker nélkül szedheti dolmányát, nehogy a feléje dobott súlyok, a nyújtófa eltörje a szárnyát (1901 Herman Ottó 8183004, 139) | ha te még egyszer elmégy evvel a fiúval magánosan az erdőbe, eltöröm a derekadat, tudod! (1916 Barta Lajos 9033004, 31) | [A zsiráfok küzdelmekor] egy-egy jól sikerült „fejelés” akár el is törheti az ellenfél gerincét (1999 Természet Világa CD50) | a bíróság 24300 eurót ítélt neki [ti. a tüntetés megsérült résztvevőjének] a gumibottal eltört állkapcsáért (2007 Népszabadság júl. 18. C7855, 8).
4. (határozói értékű tárggyal is) (rég) ’testileg, ill. lelkileg elgyötör vkit vmi’ ❖ ez a kemény oskola vagy el töri, vagy meg görbíti (1790 Kazinczy László C2555, 4) | Kifárasztott, eltört bennünket a két napi ut (1871 Beöthy Zsolt C1015, 96) | Az utazás egy kicsit eltörte, hamar nyugovóra tért (1902 Budapesti Hírlap aug. 24. C4690, 1).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eltöretik, eltörött · eltört; ÚMTsz. ~, eltöretik, eltört