elugrik ige 17a

1. tn ’〈ember, állat〉(elrugaszkodva) odébb ugrik (vmiről v. vhonnan, vhova), ill. így (képes) eljut(ni) vhova, vmeddig’ ❖ Sokann a’ korlátból hogy el ugranak, hogy vertt Úttól el térnek, ’s nyakra, fre rohannak: ezen kárt Bbájos Tzirtze pintes korsója tselekfzi (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 72) | [a mókusok] egy fáról a másikra tiz lábnyi távolságra is könnyen elugornak (1847 Peregriny Elek 8360008, 88) | [a kislány] elugrott Aklitól hátra vagy három lépésnyire (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | [a síugró] egy magas sáncról nagy lendülettel ugrik el és a leérkezés, valamint elugrás helye között levő távolság adja az ugrás eredményét (1929 TolnaiÚjLex. C5732, 277) | A ló könnyedén el akart ugrani, de Szűcs Lajos patkóinak súlya nem engedte (1989 Lázár Ervin 2025056, 35) | [Úszóversenyen:] vezényszó, pisztolylövés, elugranak, úsznak, célba érnek (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈ütés, vágás, ütközés elől〉 ugorva kitér, félreugrik’ ❖ Ezzel a’ dárdáját ragadja hirtelen, És Zrinyire öklel felette ſzertelen; De el-hibázta vólt ezt az embertelen: Mert Zrinyi el-ugrott (1777 Kónyi János C2731, 96) | Az olasz elugrott: ezer szerencséje! Mert iszonyút vág most a barát feléje (1854 Arany János CD01) | az utolsó pillanatban sikerült [...] csak elugranom egy dübörgő mozdony elől, amelynek zúgó szele is megcsapott már (1922 Zilahy Lajos 9799003, 83) | egyik-másik pofon elől jó reflexekkel el lehet ugrani (2006 Népszabadság aug. 8. C7854, 3).

1b. (biz) ’〈lehetőség, kötelezettség stb. elől〉 kitér’ ❖ ha akadt a környéken valamilyen kőműves segédmunka: „Hát istenem, az elől sem ugrottam el.” (1983 Népszabadság márc. 26. C7833, [17]) | az SZDSZ nem fog elugrani az ajánlat elől (2004 Népszabadság aug. 5. C7852, 3) | Nem szokásom elugrani a feladatok elől (2009 Népszabadság márc. 9. C7857, [1]) | A Fidesz frakcióvezetője elugrott a felelősség elől és az államfőre mutogat (2010 Népszabadság máj. 12. C7858, 2).

1c. (rég) ’〈szabálytól, kötelezettségtől stb.〉 eltekint, ill. eltér vki’ ❖ [a] Poétának tetszett a’ rendtül dithyrambice elugrani (1790 Szentgyörgyi István C2555, 28) | egyedül Trencsin követének van kedve a végzéstől elugrani, holott Trencsin részéről történt az inditvány (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hogy az igazat megmondjam, szeretnék ettől a váltótól valami jó titulus alatt elugrani (1892 Jókai Mór CD18).

2. tn ’〈(rugalmas) tárgy, dolog〉(vmihez ütődve) hirtelen elpattan, elröppen (vhonnan, vhova)’ ❖ ütközik a’ két Szál kelevész [= dárda] vasazott testekbe. Csapodnak elugrott Fegyvere Koppányrul (1826 Aurora C0034, 17) | A puha földrétegből nem ugrott el oly erővel a golyó, mintha kemény földre esett volna (1887 Jókai Mór CD18) | Hadonászó kezeiről messzire ugrottak el a vizcsöppek s befröcskölték a falakat (1928 Kassák Lajos CD10) | egy csodakútba vetett tündérleány hallá változik, megölik, pikkelye elugrik, gerlicévé változik s a királyfi ablaka alá jár turbékolni (1932 Berze Nagy János C6943, 120) | egy elugrott labda (1979 Esterházy Péter 9129002, 304).

2a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely helyről, pozícióból stb. hirtelen más helyre, pozícióba v. vmekkora távolságra kerül vmi〉’ ❖ [az ún. Fux-féle váltóhang] nem tér vissza a főhangra, hanem elugrik (1930 ZeneiLex. CD49) | Ha a Kanizsa [csapata] nyer, hét pontra ugrik el a Parmalattól (1995 Magyar Hírlap CD09) | ha véletlenül hozzáérünk, a kurzor elugrik valahová (2000 Byte Magazin CD38).

3. tn ’(vmely célból) hirtelen, sietve távozik (vhonnan), ill. rövid időre, rendsz. közeli helyre v. vkihez elmegy vki’ ❖ ugorjon el már, Keöszméthyért! (1896 Bartók Lajos C0863, 91) | Majd én ugrok el a gyerekekhez (1955 Palotai Boris 9511001, 100) | csak egy percre ugrott el a munkahelyéről (1999 Magyar Hírlap CD09) | olcsó biciklit nem érdemes lopni, nagyon drágát meg nem könnyű: egy félmilliós sportbringával nem szoktak csak úgy elugrani az ABC-be (2009 Népszabadság aug. 1. C7857, 14).

3a. (rég) ’hirtelen, menekülve távozik, megugrik’ ❖ egy kevés tzivakodás után Pontamptont, ’s a’ fövebbeket meg-fogattam, Eszeksz pedig el-ugrott (1785 Osvald Zsigmond ford.–Banks C3371, 55) | a’ gonosz szándok fölfedeztetvén, a’ gyujtogató elugrott (1844 Életképek C0101, 680) | amint futásnak eredt népüket látták [a hadvezérek], ők is elugrottak (1895 Gracza György CD45) | észreveszi, hogy a tolvaj a hátsó ajtón elugrott (1915 Lengyel Menyhért CD10).

4. ts (rég) ’〈következő fokot, pontot, szakaszt stb.〉 haladása közben átugrik, kihagy vki’ ❖ [verseidben] tartsd-meg a’ H. betűnek erejét! fertelmes azt el-ugrani (1789 Főldi János C2554, 505) | a közép léptsket elugorjuk (1798 Kis János¹ ford.–Knigge C2658, 99) | Az Úr Verseit hasonlóképen való örömmel olvasám. A’ Szemere’ két darab versét elugrottam, mert ismerem (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 381) | az is megtörténik, ha valamely nép nem önállóan fejlődik, hanem a míveltségben sokkal előhaladottabb népekkel jő érintkezésbe, hogy a túlnyomó idegen szellemi befolyás következtében egyik és másik [fejlődési] fokozatot elugorja (1854 Csengery Antal C1268, 54).

4a. (rég) ’〈vmely lehetőséget〉 kihagy, elszalaszt’ ❖ Ravaſzi. Ne búsúlj ſemmit paj-társ, lábra állatlak én, tsak el-ne hagyjon a’ ſzerentse. Bartóka. [...] De paj-társ el-ugrottam én azt (1775 Simai Kristóf C3746, 69) | [a nyelv tökéletesítésének lehetősége] örökre el lesz ugorva ha most nem tesszük; ha pedig tesszük, a’ nyelv óriási léptekkel fog haladni (1814 Kazinczy Ferenc C2518, 26).

4b. (rég) ’〈vmely kellemetlen, nemkívánatos eseményt, történést〉 elkerül vki’ ❖ A’ természetnek rendeléseit soha az ember kár nélkl el nem ugorhatja (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2783, 106) | A’ büntetést el-ugrom Poenam evito, effugio (1810 Simai Kristóf C3748, 116) | a bűnös a törvényszék elé kerül. Ha még hajadon, talán megmenekül [...] a városból kiseprűztetéssel; de ha férjes nő, a vérpadot bizony el nem ugorja (1902 Jókai Mór CD18).

5. ts (rég) ’〈annak kif-ére, hogy a Nap vmely ponton túlhalad, ill. vki vmely életévén, életszakaszán túljut〉’ ❖ már moſt ſzinte el-ugrom azon eſztendöket, melyekben a’ házaſsági ſzövetségröl gondolkodhatnám (1793 Seelmann Károly ford.–Banks C3719, 66) | elugrotta a’ hatvan esztendőt (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière C0444, 36) | midn délpontyát a nap elugrá (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 214) | annál hiresebb asszony maig sincs [...], pedig az ötvenet [...] rég elugrotta (1866 Szathmáry Károly C3858, 44).

Vö. CzF. elugor, ~; ÉrtSz.; TESz. ugrik; ÉKsz.; SzT. elugorhat, elugrat, ~

elugrik ige 17a
1. tárgyatlan
〈ember, állat〉 (elrugaszkodva) odébb ugrik (vmiről v. vhonnan, vhova), ill. így (képes) eljut(ni) vhova, vmeddig
Sokann a’ korlátból hogy el ugranak, hogy vertt Úttól el térnek, ’s nyakra, fre rohannak: ezen kárt Bbájos Tzirtze pintes korsója tselekfzi
(1777 Baróti Szabó Dávid)
[a mókusok] egy fáról a másikra tiz lábnyi távolságra is könnyen elugornak
(1847 Peregriny Elek)
[a kislány] elugrott Aklitól hátra vagy három lépésnyire
(1903 Mikszáth Kálmán)
[a síugró] egy magas sáncról nagy lendülettel ugrik el és a leérkezés, valamint elugrás helye között levő távolság adja az ugrás eredményét
(1929 TolnaiÚjLex.)
A ló könnyedén el akart ugrani, de Szűcs Lajos patkóinak súlya nem engedte
(1989 Lázár Ervin)
[Úszóversenyen:] vezényszó, pisztolylövés, elugranak, úsznak, célba érnek
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
〈ütés, vágás, ütközés elől〉 ugorva kitér, félreugrik
Ezzel a’ dárdáját ragadja hirtelen, És Zrinyire öklel felette ſzertelen; De el-hibázta vólt ezt az embertelen: Mert Zrinyi el-ugrott
(1777 Kónyi János)
Az olasz elugrott: ezer szerencséje! Mert iszonyút vág most a barát feléje
(1854 Arany János)
az utolsó pillanatban sikerült [...] csak elugranom egy dübörgő mozdony elől, amelynek zúgó szele is megcsapott már
(1922 Zilahy Lajos)
egyik-másik pofon elől jó reflexekkel el lehet ugrani
(2006 Népszabadság aug. 8.)
1b. (biz)
〈lehetőség, kötelezettség stb. elől〉 kitér
ha akadt a környéken valamilyen kőműves segédmunka: „Hát istenem, az elől sem ugrottam el.”
(1983 Népszabadság márc. 26.)
az SZDSZSzabad Demokraták Szövetsége nem fog elugrani az ajánlat elől
(2004 Népszabadság aug. 5.)
Nem szokásom elugrani a feladatok elől
(2009 Népszabadság márc. 9.)
A FideszFiatal Demokraták Szövetsége frakcióvezetője elugrott a felelősség elől és az államfőre mutogat
(2010 Népszabadság máj. 12.)
1c. (rég)
〈szabálytól, kötelezettségtől stb.〉 eltekint, ill. eltér vki
[a] Poétának tetszett a’ rendtül dithyrambice elugrani
(1790 Szentgyörgyi István)
egyedül Trencsin követének van kedve a végzéstől elugrani, holott Trencsin részéről történt az inditvány
(1836 Kossuth Lajos összes munkái)
hogy az igazat megmondjam, szeretnék ettől a váltótól valami jó titulus alatt elugrani
(1892 Jókai Mór)
2. tárgyatlan
(rugalmas) tárgy, dolog〉 (vmihez ütődve) hirtelen elpattan, elröppen (vhonnan, vhova)
ütközik a’ két Szál kelevész [= dárda] vasazott testekbe. Csapodnak elugrott Fegyvere Koppányrul
(1826 Aurora)
A puha földrétegből nem ugrott el oly erővel a golyó, mintha kemény földre esett volna
(1887 Jókai Mór)
Hadonászó kezeiről messzire ugrottak el a vizcsöppek s befröcskölték a falakat
(1928 Kassák Lajos)
egy csodakútba vetett tündérleány hallá változik, megölik, pikkelye elugrik, gerlicévé változik s a királyfi ablaka alá jár turbékolni
(1932 Berze Nagy János)
egy elugrott labda
(1979 Esterházy Péter)
2a.
〈annak kif-ére, hogy vmely helyről, pozícióból stb. hirtelen más helyre, pozícióba v. vmekkora távolságra kerül vmi〉
[az ún. Fux-féle váltóhang] nem tér vissza a főhangra, hanem elugrik
(1930 ZeneiLex.)
Ha a Kanizsa [csapata] nyer, hét pontra ugrik el a Parmalattól
(1995 Magyar Hírlap)
ha véletlenül hozzáérünk, a kurzor elugrik valahová
(2000 Byte Magazin)
3. tárgyatlan
(vmely célból) hirtelen, sietve távozik (vhonnan), ill. rövid időre, rendsz. közeli helyre v. vkihez elmegy vki
ugorjon el már, Keöszméthyért!
(1896 Bartók Lajos)
Majd én ugrok el a gyerekekhez
(1955 Palotai Boris)
csak egy percre ugrott el a munkahelyéről
(1999 Magyar Hírlap)
olcsó biciklit nem érdemes lopni, nagyon drágát meg nem könnyű: egy félmilliós sportbringával nem szoktak csak úgy elugrani az ABC-be
(2009 Népszabadság aug. 1.)
3a. (rég)
hirtelen, menekülve távozik, megugrik
egy kevés tzivakodás után Pontamptont, ’s a’ fövebbeket meg-fogattam, Eszeksz pedig el-ugrott
(1785 Osvald Zsigmond ford.Banks)
a’ gonosz szándok fölfedeztetvén, a’ gyujtogató elugrott
(1844 Életképek)
amint futásnak eredt népüket látták [a hadvezérek], ők is elugrottak
(1895 Gracza György)
észreveszi, hogy a tolvaj a hátsó ajtón elugrott
(1915 Lengyel Menyhért)
4. tárgyas (rég)
〈következő fokot, pontot, szakaszt stb.〉 haladása közben átugrik, kihagy vki
[verseidben] tartsd-meg a’ H. betűnek erejét! fertelmes azt el-ugrani
(1789 Főldi János)
a közép léptsket elugorjuk
(1798 Kis János¹ ford.Knigge)
Az Úr Verseit hasonlóképen való örömmel olvasám. A’ Szemere’ két darab versét elugrottam, mert ismerem
(1814 Kazinczy Ferenc)
az is megtörténik, ha valamely nép nem önállóan fejlődik, hanem a míveltségben sokkal előhaladottabb népekkel jő érintkezésbe, hogy a túlnyomó idegen szellemi befolyás következtében egyik és másik [fejlődési] fokozatot elugorja
(1854 Csengery Antal)
4a. (rég)
〈vmely lehetőséget〉 kihagy, elszalaszt
Ravaſzi. Ne búsúlj ſemmit paj-társ, lábra állatlak én, tsak el-ne hagyjon a’ ſzerentse. Bartóka. [...] De paj-társ el-ugrottam én azt
(1775 Simai Kristóf)
[a nyelv tökéletesítésének lehetősége] örökre el lesz ugorva ha most nem tesszük; ha pedig tesszük, a’ nyelv óriási léptekkel fog haladni
(1814 Kazinczy Ferenc)
4b. (rég)
〈vmely kellemetlen, nemkívánatos eseményt, történést〉 elkerül vki
A’ természetnek rendeléseit soha az ember kár nélkl el nem ugorhatja
(1799 Kováts Mihály ford.Hufeland)
A’ büntetést el-ugrom Poenam evito, effugio
(1810 Simai Kristóf)
a bűnös a törvényszék elé kerül. Ha még hajadon, talán megmenekül [...] a városból kiseprűztetéssel; de ha férjes nő, a vérpadot bizony el nem ugorja
(1902 Jókai Mór)
5. tárgyas (rég)
〈annak kif-ére, hogy a Nap vmely ponton túlhalad, ill. vki vmely életévén, életszakaszán túljut〉
már moſt ſzinte el-ugrom azon eſztendöket, melyekben a’ házaſsági ſzövetségröl gondolkodhatnám
(1793 Seelmann Károly ford.Banks)
elugrotta a’ hatvan esztendőt
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Molière)
midn délpontyát a nap elugrá
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
annál hiresebb asszony maig sincs [...], pedig az ötvenet [...] rég elugrotta
(1866 Szathmáry Károly)
Vö. CzF. elugor, ~; ÉrtSz.; TESz. ugrik; ÉKsz.; SzT. elugorhat, elugrat, ~

Beállítások