elül¹ ige 1c8 

1. tn ’(vki mellől) más(, távolabbi) helyre ül vki’ ❖ Dissideo […] el, v. távolülni egymástól; von einander ſitzen (1818 Márton József¹ C3043, 892. hasáb) | A feszelgő fiatalember végre megunta a dolgot és azon való boszuságában, hogy itt a hóditás nem sikerült, elült a vöröshaju hölgy közeléből (1910 Délmagyarország 2103001, 10) | fogtam magamat, és én ültem el. A hátsó padba, vissza (1982 Géczi János 1058001, 251) | egy idős házaspár rémülten elült mellőlünk (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn (rég, ritk) ’leül, letelepszik vhova vki’ ❖ [a nagyasszonynak] majd a szíve szakadt meg, úgy kacagott. Aztán elült a pamlagra, s elcsendesíté magát (1872 Jókai Mór CD18) | [Károly] ahelyett, hogy valami félreeső helyen húzta volna meg magát, egyenesen az elnöki asztal felé tartott, legott elült a főemberek közé s még ott is azon kezdé, hogy amint leült, mindjárt fel is állt szónokolni (1886 Mikszáth Kálmán CD04).

1b. ts (kissé rég) ’〈emberek v. állatok sokasága (ülő)helyet〉 arra leülve elfoglal, ill. ott ülve teljesen betölt’ ❖ a’ tollas nép ſzíne közelget, ’S környülöttem az ág’ tetejét nagy nyájjal el-üli (1789 Baróti Szabó Dávid ford.–Milton C0817, [8]) | [A színházban] marcona arcú városi atyák ülik el jobbadán a helyeket (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Maguk a padok olyanok voltak, mint templomokban a nemesség számára fenntartott első sorok, rengeteg fa, támla, asztallap s aránylag kevés elülni való (1956 Németh László² 9485044, 455).

1c. ts (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vki úgy ül vhova v. vhol, hogy a helyet vki elől elfoglalja, ill. a közlekedést ott lehetetlenné teszi, v. megközelíthetetlenné tesz vmit〉’ ❖ A harmadik pár [ti. hivatalnok] pedig a miniszteri szalon ajtaját ülte el (1850 Jókai Mór CD18) | [Tóth Árpád] szelíd, engedelmes, igyekvő, jeles volt, aki mellett bátran a szénás jászol mellé is köthették volna azokat, akik elülték előle a karosszéket, az íróasztalt az irodalmi társaságok és akadémiák szőnyeges termeiben (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a fiatalok elfoglalták, pontosabban „elülték” a létesítendő rakétatámaszponthoz vezető utakat és bejárati kapukat (1983 Népszabadság szept. 27. C7833, 3).

1d. tn (tárgyragos határozóval is) ’hosszas(abb)an üldögél(ve elidőzik) vhol’ ❖ [A törökök] eſtve örömeſt üldögelnek a’ káfe-házban, ott meséznek, tereturáznak [= beszélgetnek], pipáznak: de el-ülnek gyakran úgy, hogy az (a’ tárſalkodás) egy ſzó váltáſſal ſe jár (1783 Magyar Könyvház C0291, 369) | Innepnapon meglátogattam a szomszédokat, például Tominisnét […]. Elültem nála, beszélgettünk (1861 Arany János ford.–Szollogub C6504, 100) | [Mária Antoinette] naphosszat elült az ablak mellett, lesve mikor viszik sétára a kis Lajost (1906 Pesti Napló okt. 3. C5274, 19) | elülök egy félórát a váróban, nehogy azt kelljen hinnem magamról, hogy menekülök az Ágotával való találkozástól (1989 Csengey Dénes 1028003, 38).

1e. ts ’〈időt〉 üldögélve eltölt vhol vki’ ❖ [A velencei ember] a Márk-tér oszlopainak árnyában üli el idejét (1878 Asbóth János C0669, 10) | Tverszkijéknél ültem el az időt – felelte Vronszkij (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 196).

1f. tn ’〈annak kif-ére, hogy elegendő, ill. megfelelő helye van vhol vkinek, hogy ott (hosszabb ideig) üljön〉’ ❖ [a királyné] hirtelen eltöri a’ másik tojást, és ime két szép galamb, és egy kis talyiga lön belőle, melly olly nagy vala, hogy könnyen el-ülhetett benne (1773 Kónyi János ford.–Aulnoy C2741, 66) | Az aſztalok Attilának aſztala mellett valának helyheztetve; azoknál el-ülhetett három négy ’s több vendég-is (1801 Molnár János 7445025, 195) | Elviszlek benneteket magammal, ha akarod. – Óh, én elülök a kocsis mellett, s a Jánoska az ölemben (1870 Jókai Mór CD18) | Tanár úr, úgy szeretnék még iskolába járni… elülnék akár az utolsó padban is (1942 Népszava jan. 29. C7510, 6) | – Ó kérem, jó lesz nekem itt [ti. a rossz lábú széken] is. Olyan vagyok én, akár a varjú. Elülök én a karó hegyin is… (1955 Szabad Nép máj. 29. C4877, 5).

1g. ts ’〈annak kif-ére, hogy a túl sok üléstől vki(nek vmely testrésze) elzsibbad, megmerevedik〉’ ❖ Rettenetesen elülték magukat. Tizennyolc órája ültek leszállás nélkül lovaikon (1932 Vass Tamás CD10) | Elültem a faromat (= megmerevedett, elzsibbadt a hosszú ülésben) (1957 Szegedi szótár C6400, 366) | Elültem a hátsómat, mégsem vergődtünk zöld ágra! (1977 Jókai Anna C6199, 95).

2. tn (rendsz. helyhatározói bővítmény n.) ’〈madár v. más szárnyas állat〉(éjszakai) nyugvóhelyére tér’ ❖ Tyukok egybe gyülének. Várták az eledelt: de hogy nem adának, Aluvó hellyekre majdég bé-ſzállának, ’S mind egyig el-ülének (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225013, 68) | Körűl a táj az éjben elmerült; Csak a kuvik szól, más madár elült (1844 Tompa Mihály 8484076, 14) | kakasok civakodnak a nagy diófákon, hova már naplementekor elültek (1851 Jókai Mór CD18) | A hold lenyugodott, a denevérek ilyenkor már elülnek, s az ébredés előtt való hajnali csöndet semmi sem zavarja (1909 Budapesti Hírlap júl. 9. C4697, 15) | Késő délután vagy estefelé a fecskék leereszkednek, mivel a nappali rovarok már elülnek (1997 Természet Világa CD50).

2a. (nyj) ’〈baromfi〉 tojás kiköltésére fészekre ül, kotlani kezd’ ❖ Otthon a tyúkfészekbe teszik a földet, szalmát hintenek rá. Így a fészekre tojni járó tyúkok közül hamarosan lesz olyan, amelyik „elül” (elkotlik) (1949 Ethnographia C5827, 168) | A tyúk az év folyamán, újévtől szeptemberig többször kotlik. Ezzel szemben a pulyka, s különösen a kacsa igen ritkán ül el, ezért igen gyakran tyúkokkal keltetik ki az ő tojásaikat is (1999 Magyar néprajz CD47).

3. tn (rég, irod) ’〈fa v. építmény〉 a földre dől, ill. 〈sírhalom〉 besüppedve a környezetével egy szintre kerül’ ❖ az erdőkön az esett és elült fák oly bőv mértékben vagynak, hogy alkalmas esztendőkig sem consummáltathatnak [ti. fogynak el] (1776 A surányi erdők rendtartása 7473001, 311) | Ekkor egéſz Iliom [= Ilion, azaz Trója] a’ tzben, látám, el-le (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 114) | Nem látták é k, Neptunnak remekje, Trója fala Miképpen a’ meg emészt lángok közt el lt vala? (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius C2780, 11) | szíve sima volt már, Mint rég elült ó sírhalom, Melyen az élők gyönyöréül Hímes virágos fű terem… (1850 Arany János C0646, 150).

4. tn (irod v. vál) ’Elsüllyed v. lesüllyed.’

4a. (tárgyragos határozóval is) (kissé rég) ’〈vízbe v. puha, laza anyagba〉 súlyánál fogva (vmennyire) belesüllyed, ill. 〈ilyen anyagban〉 elmerül vmi’ ❖ a’ hintó olly méllyen el-lt, hogy a’ Tsáſzár bizonyosan a’ vízbe fúlt volna, ha hirtelen eggy lovat ki nem fogtak vólna, a’ mellyre a’ Tsáſzár fé-lvén‚ а’ vízen által-ment (1790 Péczeli József C3442, 27) | [a puszpángfa] olyan nehéz, hogy elül a’ vizen (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 21) | [Rináld] sisakját keresé a tájon, Hol a víz elnyelte, […] Hanem a fövenyben úgy elűlt a sisak, Hogy nagy üggyel-bajjal ha kiveheti csak (1858 Arany János CD01) | Mikor a rakott szekér keresztülment rajta [ti. a sekélyebb vízre nádkévékből készített hídon], kicsit elült, de azért olyan erős volt, mint mondják, hogy a gulya is átment rajta (1908 Magyar néprajz CD47) | [Az asztagról leugró gyerekek] nyakig elültek a pelyvában (1955 Tatay Sándor 9704001, 26).

4b. (kissé rég) ’〈süppedékes talajba(n) jármű(vel vki)〉 úgy lesüllyed, hogy nem képes továbbmenni, elakad, ill. 〈hajó〉 megfeneklik’ ❖ Meg-feneklett: süllyedett, ſillyedett, el-ültt, […] p. o. hajó (1792 Kisded szótár C0816, 147) | egy sáros patak medrében […] végkép elültünk (1873 Csodabogár-naptár az 1873-ik évre C1317, 55) | mindent kézzel kellett megkapálni, mert a traktor elült a lágy, hordalékos gerjeni talajon (1953 Szabad Nép aug. 10. C0400, 2).

4c. (rég, átv is) ’〈hajó(val együtt vki, vmi)〉 a víz alá süllyedve elmerül’ ❖ Itt gazdag hajóim a’ habok köztt léſznek Ki-téve, más újjabb ellenséges kéznek Kik azt tzzel vaſſal víjják mindenfell Míg a’ vétek-kút-f [ti. az arany] a’ tengerbe el-l (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121004, 152) | átkozott hajón evez szerencsém, s elül, hahogy reája nem vigyázok (1819 Katona József 8226005, 451) | Kis fia s atyja szelíd hölgyével egy éktelen éjjel Tengereken járván a barna habokban elűltek (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 69) | A hajó mindjárt elül, a tajtékzó bősz habok már a fedezetre vetették magukat (1859 Budapesti Hírlap szept. 4. C7817, [2]).

4d. (tárgyragos határozóval is) (vál) ’〈levegőben lebegő por(szerű anyag)〉 leülepedik, ill. 〈ilyen anyag részecskéje〉 földet ér’ ❖ Az utolsó porszem is elült (1936 Illyés Gyula 9274057, 105) | A lőtér köré emelt földsáncok elfogták a síkság felől vágtató szelet, s a hópermet elült (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 590) | a terepjárónk felverte por egy része kicsit elül (2005 Népszabadság okt. 31. C7853, 6).

4e. (rég) ’〈nap〉 lenyugszik, lemegy’ ❖ a nap az ellátás [= látóhatár] szélére lejutván Visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla A már barnúló erdőkre veresses arany színt Leggyent, azzal elűl (1796 k. Fazekas Mihály 8138013, 47) | szeretitek látni a kék eget, A napot, hogy’ űl el tekenője megett (1847–1852 Arany János CD01) | Ott túl a nap most ül el ép (1918 Tóth Árpád ford.–Byron CD01).

5. ts (rég, irod) ’vminek a sokasága, füst stb. (fokozatosan alászállva) elborít vmit, es. vkit’ ❖ ha mely ſzem nem lát, az’ ſzemnek fényit el-lte homály (1786 Baróti Szabó Dávid C0825, 35) | [Lucifert] nagy nyájjal el-lték Tagjaiban dagadott sebek, Isteni Kéznek örökre Dörg mennykövitl rá-perseltt béllyegi (1788 Magyar Múzeum ford. 7448002, 55) | előttünk Sűrű fák lévén iszolaggal elülve setéten (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 107) | a nehéz füst elkezdett szétterjengeni, s elülte az egész kertet (1883 Jókai Mór CD18).

5a. (rég, irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely, kül. szomorú, nyomasztó érzés, hangulat stb. vkinek a szívét, lelkét hatalmába keríti, ill. vkinek az arcára kiül〉’ ❖ Nyelve nem ejthet Több ſzót itt ki; […] bú ſzívit el-lvén (1786 Baróti Szabó Dávid ford. C0824, 156) | komolyság lte el arczáját (1824 Náray Antal C3302, 85) | a diadal mámora elüli még annak a keblét is, aki abból semmit sem ért (1869 Jókai Mór CD18) | Közel s távol nincs semmi egyéb, csak […] a lelket elülő nagy némaság (1886 Timon Sándor C4164, 49).

6. tn ’〈(természeti) jelenség〉(fokozatosan) mérséklődik, ill. megszűnik’ ❖ Győz az imádság! a’ zavarok [ti. a zavaros vizek árja] ’s villámok elűlnek (1818 Thewrewk József C4143, 21) | A szél estefelé kissé elült (1900 Budapesti Hírlap júl. 2. C0055, 6) | a vihar még nem ült el s egy-egy roham ugyancsak megrecsegtette a malomtetőt, meg a körülötte levő ólakat (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | Előttem a tihanyi félsziget szelíd árkádiája, lassan elülő fények, kék alkonyba, majd estébe hajló Balaton (1955 Thurzó Gábor C4160, 322) | Csend volt, a tányércsörgés elült (1979 Domahidy András 1036003, 189).

6a. (tárgyragos határozóval is) ’〈érzés (megnyilvánulása), lelki törekvés stb.〉 lassanként csillapodik, ill. abbamarad, elmúlik’ ❖ Meg tsendesedem, egy óra alatt el ül a vérem, akkor fel veszem pennámat, és irok (1779 Bessenyei György¹ 7044004, 227) | Keblünkben akkor minden vész elül, A búnak is csak álma leng körül (1856 Vachott Sándor 8499026, 80) | Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint (1909 Ady Endre 9003228, 19) | A mérkőzés után, amikor már az örömmámor egy kicsit elült, belátogatunk a BVSC klubházába (1943 Nemzeti Sport júl. 6. C6822, 2) | Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

6b. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely tevékenység, folyamat v. állapot, körülmény〉 erejében, intenzitásában fokozatosan gyengül, ill. abbamarad, megszűnik’ ❖ Bár elült már a harcz, de a csata vénei, a hivek, még mindig reménykednek a diadalomban (1890 Borsszem Jankó jún. 15. C5009, 9) | a vallásos-intellektuális és rendi mozgalom nem ült el, csupán nem tudott még végső küzdelemre megérni (1936 Hajnal István CD42) | várta, hogy egy kicsit elüljön a zűrzavar (1978 Lengyel Péter 9397004, 391) | elült például a forgószélszerű mobilitás, amely szinte mindenkit arrébb lökött a társadalmi szerkezetben (1985 Vitányi Iván 9780002, 47) | Október közepére a belpolitikai válság elülni látszott (1995 Csorba László CD17).

6c. (kissé rég, irod) ’〈időszak〉 véget ér, letűnik’ ❖ Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültenek el, ’s te alattok mélyen enyésző Fénynyel jársz egyedűl (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 51) | A volt napok elültek, nyugodt tudatába nem nyúlt emlékezet (1914 Szabó Dezső CD10) | Te a nagy Álom, te vagy a fő Lidérc: a tested lélek, hanem a lelked érc, érclelkeddel lelkünkre fekszel, századok ülnek el és növekszel (1941 e. Babits Mihály CD01).

6d. (kissé rég, irod v. vál) ’az idő múlásával v. vmely más körülmény folytán háttérbe szorul, ill. a köztudatból, közhasználatból kikerül, elenyészik vmi’ ❖ Az „enyim”, a „tied” mennyi lármát szűle, Miolta a miénk nevezet elüle (1796 Csokonai Vitéz Mihály C1327, 42) | Kezdik ugyanis a legfrappántabb jeleneteket nélkülözni darabjaikban, minőek: gyilok, méregkeverés, öngyilkosság, […] átok, sat. sat. – mik nélkül a darabok szépen elülhetnek (1854 Beöthy László¹ C1001, 43) | A Gyulához fűződő véres legendák elültek már (1926 Babits Mihály C0698, 285).

7. tn (ható igei alakban) (rég, ritk) ’〈dicséretként: annak kif-ére, hogy vmely tulajdonságát, képességét tekintve vki, vmi annyira kiemelkedik, hogy egy másik v. a többi hasonló eltörpül mellette〉’ ❖ A minden csalogányok királynéja, ki mellett elülhetnek minden szirének és haldokló hattyúk s egyéb klasszikus énekesei a költői világnak; itt lesz, fel fog lépni, háromszor egymás után (1854 Jókai Mór CD18) | az addig eldugasztott pénzből […] fog az uj házhoz egy olyan részt toldatni, mely mellett elülhet a Pista szobája! (1895 Gyarmathy Zsigáné C1952, 141) | Remek munka! Elülhet mellette minden Rafael és Correggio (1902 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF. elül¹; ÉrtSz. elül¹, elülhet; ÉKsz. elül¹; SzT. elül; ÚMTsz. ~, elülhet, elült