elvadít ts ige 4a4

1. (ritk) ’〈eredeti környezetéből kikerült vadállatot〉 úgy nevel, gondoz, hogy képes legyen az eredeti, természetes, vad körülmények között élni’ ❖ a sok bajjal járt utazás daczára, mely [Bolemann úr] itthon már megszelidült madarait teljesen elvaditotta, szerencsésen megérkeztek rendeltetésök helyére (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A zsákmányolni nem tudó fiatal[, fiókaként kézre került vagy fogságban nevelt] madarakat fokozatosan kell elvadítani (1998 Tények könyve CD37) | folyamatosan vadítjuk el az állatokat [ti. a mesterséges körülmények között nevelt fácánokat], aminek során kifejlődik a röpkészség, és kialakul a ragadozókkal szembeni viselkedés (2007 Kristó László 3197002, 150).

1a. (ritk) ’〈földterületet〉 a megművelés előtti állapotába hagy jutni’ ❖ a buza-gyomlálás, ha a földet nem akarják egészen elvaditani, okvetlenül szükséges (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045008, 226) | Állatkertben elpusztul a bölény. Rendeznek be hát neki művészien elvadított nagy területeket. E területeket elvonják a kultúrától – a bölény kedvéért (1905 Ady Endre CD0801) | képzeljük el ez aránylag szelíd, mert legalább ridegmarhatartásra alkalmas pusztajelleget sokszorosan elvadítva: lakatlan pusztává, feneketlen lápos mocsárrá, mérhetetlen tavakká (1929 Szekfű Gyula CD42).

2. ’〈háziállatot〉(ijedelmet v. fájdalmat okozva neki) nehezen megközelíthetővé, kezelhetetlenné(, szilajjá és támadóvá) tesz vki, vmi’ ❖ A tul tüzes lónál, vigyázattal kell lenni nehogy azt egészen elvadítsuk, vagy durva bánás által annyira elbolondítsuk, hogy végre ki fogjon rajtunk (1859 Petheő Dénes 8365003, 59) | a tüzes Csikót a sarkantyú még elvadítja (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | a fiatal férfiak pénzt kapnak és kaptak azért, hogy elvadított és felingerelt kutyák előtt védőfelszerelés, védőruha nélkül szaladjanak (1996 Országgyűlési Napló CD62) | Elsősorban az ebtartás szabályait kell szigorúbban betartatni és az állatokat elvadító gazdákat büntetni (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈ember(csoporto)t〉 vad indulatot keltve benne dühödtté, (lélekben) kegyetlenné, durvává, ill. gorombává tesz vki, vmi’ ❖ kedveskedésünknek azonnal véget kell vetnünk, mihelyt [a gyermekek] ollyan dolgokban gyönyörködnek, mellyek a’ szívet elvadítják ’s kegyetlenné teszik (1798 Kis János¹ ford.–Knigge 7177009, 23) | Hüh, be elvadított. Embert tudnék enni haragomban (1869 Jókai Mór C2269, 267) | mindnyájan követelték és gyakorolták azt a jogot, hogy a béke felmondása után jogaikat fegyveres erővel vívják ki […]. E jog folytonos gyakorlata a lovagosztályt teljesen elvadította és a rablólovagok korát idézte fel Németországban (1896 PallasLex. CD02) | örökösen marakodnak. Az asszony maga se veti meg az itókát, s a nyomorúság elvadítja mindkettejöket (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A mi tapasztalataink […] arról győztek meg mindannyiunkat, hogy még a bilincs alkalmazása is elvadítja az elítéltet (1972 Csoóri Sándor 9090028, 86).

3a. ’〈erkölcsöt, ítéletet stb.〉 durvává, kegyetlenné tesz’ ❖ Azt vártam, hogy Tudósaink a’ nagy Közönség’ ízlését ’s ítéletét nem elvadítani, hanem lelkes oktatásaik ’s magyarázatjaik által jobb útra vezérleni fogják (1816 Kazinczy Ferenc C2566, 478) | Ha csatába ment, lelkén keresztül harsogott a tárogatók bátorító, elragadó, elkeserítő rivallása, elvadítva, felbőszítve indulatait (1852 Jókai Mór CD18) | A belső politikai zavarok a pártok közötti ellenségeskedést még élesebbé tették, a polgárokat a jogaikkal és szabadalmaikkal való visszaélésre csábították s a lakosság erkölcseit és jellemét elvadították (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Az elvadított ösztönök mint a társadalmi züllés következménye (1965 Ungvári Tamás CD53).

4. ’visszahúzódóvá, bizalmatlanná téve elidegenít vkit, vmit (vkitől, vmitől)’ ❖ a mi szinházunknak csak egy közönsége van, ha azt elvaditjuk, kiesik a világ feneke (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Diodorát sem akarjuk magunktól elvadítani (1890 Jókai Mór CD18) | Az ilyen kiskirályszerű hatalommal bíró tábornokok képesek voltak egész országrészek népességét elidegeníteni, elvadítani a kormánytól és a keresztény ügytől (1929 Szekfű Gyula CD42) | minél jobban elvadítjuk a környezetünkben lévő országokat attól, hogy ők Európához csatlakozzanak, minél jobban megnehezítjük ezt, annál rosszabb lesz nekünk (2000 Országgyűlési Napló CD62).

5. (kissé rég) ’〈embert, állatot〉 elűz, elijeszt, ill. távol tart (vhonnan)’ ❖ [az asszony] el-beſzéllette, hogy [fiát] a’ Mostoha-Apja vadította vólna el hazúl [= hazulról] (1788 Ungi Pál ford.–Trenck C4473, 161) | [Frangepán Kristóf] külföldi szolgálatba állt, s ezzel még egy másik kipróbált hadvezére a magyar hadseregnek lett elvadítva az országból (1893 Jókai Mór 8209002, 248) | szerettük volna elvadítani innen a patkányokat, mert nem bírjuk megszokni, hogy keresztülszaladgálnak rajtunk (1951 Veres Péter 9771010, 94).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elvadít tárgyas ige 4a4
1. (ritk)
〈eredeti környezetéből kikerült vadállatot〉 úgy nevel, gondoz, hogy képes legyen az eredeti, természetes, vad körülmények között élni
a sok bajjal járt utazás daczára, mely [Bolemann úr] itthon már megszelidült madarait teljesen elvaditotta, szerencsésen megérkeztek rendeltetésök helyére
(1860 Vasárnapi Újság)
A zsákmányolni nem tudó fiatal[, fiókaként kézre került vagy fogságban nevelt] madarakat fokozatosan kell elvadítani
(1998 Tények könyve)
folyamatosan vadítjuk el az állatokat [ti. a mesterséges körülmények között nevelt fácánokat], aminek során kifejlődik a röpkészség, és kialakul a ragadozókkal szembeni viselkedés
(2007 Kristó László)
1a. (ritk)
〈földterületet〉 a megművelés előtti állapotába hagy jutni
a buza-gyomlálás, ha a földet nem akarják egészen elvaditani, okvetlenül szükséges
(1855 Benkő Dániel ford.Stephens)
Állatkertben elpusztul a bölény. Rendeznek be hát neki művészien elvadított nagy területeket. E területeket elvonják a kultúrától – a bölény kedvéért
(1905 Ady Endre)
képzeljük el ez aránylag szelíd, mert legalább ridegmarhatartásra alkalmas pusztajelleget sokszorosan elvadítva: lakatlan pusztává, feneketlen lápos mocsárrá, mérhetetlen tavakká
(1929 Szekfű Gyula)
2.
〈háziállatot〉 (ijedelmet v. fájdalmat okozva neki) nehezen megközelíthetővé, kezelhetetlenné(, szilajjá és támadóvá) tesz vki, vmi
A tul tüzes lónál, vigyázattal kell lenni nehogy azt egészen elvadítsuk, vagy durva bánás által annyira elbolondítsuk, hogy végre ki fogjon rajtunk
(1859 Petheő Dénes)
a tüzes Csikót a sarkantyú még elvadítja
(1867 Szász Károly² ford.Shakespeare)
a fiatal férfiak pénzt kapnak és kaptak azért, hogy elvadított és felingerelt kutyák előtt védőfelszerelés, védőruha nélkül szaladjanak
(1996 Országgyűlési Napló)
Elsősorban az ebtartás szabályait kell szigorúbban betartatni és az állatokat elvadító gazdákat büntetni
(1997 Magyar Hírlap)
3.
〈ember(csoporto)t〉 vad indulatot keltve benne dühödtté, (lélekben) kegyetlenné, durvává, ill. gorombává tesz vki, vmi
kedveskedésünknek azonnal véget kell vetnünk, mihelyt [a gyermekek] ollyan dolgokban gyönyörködnek, mellyek a’ szívet elvadítják ’s kegyetlenné teszik
(1798 Kis János¹ ford.Knigge)
Hüh, be elvadított. Embert tudnék enni haragomban
(1869 Jókai Mór)
mindnyájan követelték és gyakorolták azt a jogot, hogy a béke felmondása után jogaikat fegyveres erővel vívják ki […]. E jog folytonos gyakorlata a lovagosztályt teljesen elvadította és a rablólovagok korát idézte fel Németországban
(1896 PallasLex.)
örökösen marakodnak. Az asszony maga se veti meg az itókát, s a nyomorúság elvadítja mindkettejöket
(1913 Tersánszky Józsi Jenő)
A mi tapasztalataink […] arról győztek meg mindannyiunkat, hogy még a bilincs alkalmazása is elvadítja az elítéltet
(1972 Csoóri Sándor)
3a.
〈erkölcsöt, ítéletet stb.〉 durvává, kegyetlenné tesz
Azt vártam, hogy Tudósaink a’ nagy Közönség’ ízlését ’s ítéletét nem elvadítani, hanem lelkes oktatásaik ’s magyarázatjaik által jobb útra vezérleni fogják
(1816 Kazinczy Ferenc)
Ha csatába ment, lelkén keresztül harsogott a tárogatók bátorító, elragadó, elkeserítő rivallása, elvadítva, felbőszítve indulatait
(1852 Jókai Mór)
A belső politikai zavarok a pártok közötti ellenségeskedést még élesebbé tették, a polgárokat a jogaikkal és szabadalmaikkal való visszaélésre csábították s a lakosság erkölcseit és jellemét elvadították
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Az elvadított ösztönök mint a társadalmi züllés következménye
(1965 Ungvári Tamás)
4.
visszahúzódóvá, bizalmatlanná téve elidegenít vkit, vmit (vkitől, vmitől)
a mi szinházunknak csak egy közönsége van, ha azt elvaditjuk, kiesik a világ feneke
(1860 Vasárnapi Újság)
Diodorát sem akarjuk magunktól elvadítani
(1890 Jókai Mór)
Az ilyen kiskirályszerű hatalommal bíró tábornokok képesek voltak egész országrészek népességét elidegeníteni, elvadítani a kormánytól és a keresztény ügytől
(1929 Szekfű Gyula)
minél jobban elvadítjuk a környezetünkben lévő országokat attól, hogy ők Európához csatlakozzanak, minél jobban megnehezítjük ezt, annál rosszabb lesz nekünk
(2000 Országgyűlési Napló)
5. (kissé rég)
〈embert, állatot〉 elűz, elijeszt, ill. távol tart (vhonnan)
[az asszony] el-beſzéllette, hogy [fiát] a’ Mostoha-Apja vadította vólna el hazúl [= hazulról]
(1788 Ungi Pál ford.Trenck)
[Frangepán Kristóf] külföldi szolgálatba állt, s ezzel még egy másik kipróbált hadvezére a magyar hadseregnek lett elvadítva az országból
(1893 Jókai Mór)
szerettük volna elvadítani innen a patkányokat, mert nem bírjuk megszokni, hogy keresztülszaladgálnak rajtunk
(1951 Veres Péter)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások