elvakar ige 1a

1. ts ’〈vmely bőrön levő elváltozást〉 véresre v. sebesre vakar(, és így elfertőz)’ ❖ szükséges, hogy a’ betegnek kezeit bé-kössék, [...] hogy a’ Himlöt el ne vakarja (1785 Báti János ford.–Rosenstein C0880, 68) | Az asszony egész csomó égető szunyogcsípést érzett meg ebben a percben, amit eddig vagy nem érzett, vagy öntudatlanul vakart el (1911 Móricz Zsigmond C3214, 49) | sebedet mindig elvakartad (1937 József Attila 9282190, 416) | Csípésük [ti. a szúnyogoké] abban az esetben okozhat fertőzést, ha azokat elvakarjuk (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (rég) ’〈foltot, írást stb.〉 vakarással elhalványít v. eltüntet’ ❖ Az irást meg-rontani: A’ Fejedelem’ levelében valamit el-vakarni (1790 Virágszótár C3337, 210) | elvakarni [...] a’ papirosról a’ motskot (1799 Márton József¹ C3049, 113).

3. ts (ritk) ’ujjal, körömmel elkotor vhonnan vmit’ ❖ Weisz mohón, hargas ujjakkal sietett elvakarni a dominóköveket, s új lázzal esett a játéknak (1913 Móricz Zsigmond CD10).

4. ts (ritk) ’addig kapar, vakar vmit, míg az teljesen el nem forgácsolódik’ ❖ késsel elvakarni a mosdószappant (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).

5. tn (rég, biz)(megszégyenülten) távozik, elkotródik, eltakarodik’ ❖ El-kotródott: el-vakart, el-ment (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 123) | Végezzük, hogy mind a ketten el vakarjatok (1804 Fabchich József C1643, 234).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vakar; ÉKsz.; SzT.

elvakar ige 1a
1. tárgyas
〈vmely bőrön levő elváltozást〉 véresre v. sebesre vakar(, és így elfertőz)
szükséges, hogy a’ betegnek kezeit bé-kössék, [...] hogy a’ Himlöt el ne vakarja
(1785 Báti János ford.Rosenstein)
Az asszony egész csomó égető szunyogcsípést érzett meg ebben a percben, amit eddig vagy nem érzett, vagy öntudatlanul vakart el
(1911 Móricz Zsigmond)
sebedet mindig elvakartad
(1937 József Attila)
Csípésük [ti. a szúnyogoké] abban az esetben okozhat fertőzést, ha azokat elvakarjuk
(1998 Magyar Hírlap)
2. tárgyas (rég)
〈foltot, írást stb.〉 vakarással elhalványít v. eltüntet
Az irást meg-rontani: A’ Fejedelem’ levelében valamit el-vakarni
(1790 Virágszótár)
elvakarni [...] a’ papirosról a’ motskot
(1799 Márton József¹)
3. tárgyas (ritk)
ujjal, körömmel elkotor vhonnan vmit
Weisz mohón, hargas ujjakkal sietett elvakarni a dominóköveket, s új lázzal esett a játéknak
(1913 Móricz Zsigmond)
4. tárgyas (ritk)
addig kapar, vakar vmit, míg az teljesen el nem forgácsolódik
késsel elvakarni a mosdószappant
(2000 Kótyuk Erzsébet)
5. tárgyatlan (rég, biz)
(megszégyenülten) távozik, elkotródik, eltakarodik
El-kotródott: el-vakart, el-ment
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Végezzük, hogy mind a ketten el vakarjatok
(1804 Fabchich József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vakar; ÉKsz.; SzT.

Beállítások