elváltozik tn ige 14a10
1. ’(többé-kevésbé) módosul, ill. (vmely tekintetben, irányban, vonásában v. vmilyen módon, mértékben) megváltozik vmi, ritk. vki’ ❖ a’ betegnek ſorſa [jobbra] vagy balra el-változik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 73) | elváltozott szinében, mint a gomba (1844 Vörösmarty Mihály C4537, 71) | [a gyümölcs] a talaj többé vagy kevésbé kedvező alkatrészei szerint lényeges tulajdonai-, de leginkább izére nézve elváltozik (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 580) | egyes (kórosan elváltozott) szervek (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267005, 227) | koronként mért változik el a nyílvános női mezítlenségről vallott véleményünk és ízlésünk[?] (1948 Füst Milán 9161049, 155) | arca egészen elváltozott. Ismeretlen és félelmetes volt ebben a pillanatban (1956 Gergely Mihály 2005073, 715) | [Jézus] szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | hidrotermális hatásokra elváltozott anyagok (2004 Természet Világa CD50).
1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vki arcvonásainak a megváltozásán látszik vmely erős érzelem v. indulat〉’ ❖ Halván azt [ti. hogy a seb nem súlyos] a’ ſebesnek hiv szolgája, láttzott Örömében egészszen el változni (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 12) | Ilka! én Egészen elváltozva látlak tégedet? (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 391) | Az öreg ember az első szavak elolvasásán már egészen elváltozott (1887 Baksay Sándor C0731, 274).
2. (/vál) ’(át)alakul, (át)változik vmivé, vkivé vmi, vki’ ❖ [A fordításban] az eredeti tiſztaság érthetetlen tsevegéſsé, a’ præciſio [= félbeszakítás] hoſſzas hideg periphraſiſsá [= körülírássá], változik-el (1785 Kazinczy Ferenc 7163071, [*4v]) | ha még sem szán, füszálra Elváltozom, ’S kis talpait pirosra Csiklandozom (1830 Aurora C0037, 199) | [toldalékolásnál a szóvégi] a elváltozik á-ra, az e pedig é-re (1844 Táncsics Mihály C4629, 19) | Az a kis szoba volt neki [ti. Ábelnek] a haza, meg az a fehérhajú asszony, meg az a gyermeklány lett volna, de az bizony elváltozott nagyleánynak (1907 Gárdonyi Géza C1819, 121) | A főkadencia 5. foka elváltozott 8.-ra a b), d), e), f) példánkban (1990 Magyar néprajz CD47).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elváltozott, elváltoztatik; ÚMTsz.