elváltozik tn ige 14a10

1. (többé-kevésbé) módosul, ill. (vmely tekintetben, irányban, vonásában v. vmilyen módon, mértékben) megváltozik vmi, ritk. vki’ ❖ a’ betegnek ſorſa [jobbra] vagy balra el-változik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 73) | elváltozott szinében, mint a gomba (1844 Vörösmarty Mihály C4537, 71) | [a gyümölcs] a talaj többé vagy kevésbé kedvező alkatrészei szerint lényeges tulajdonai-, de leginkább izére nézve elváltozik (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 580) | egyes (kórosan elváltozott) szervek (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267005, 227) | koronként mért változik el a nyílvános női mezítlenségről vallott véleményünk és ízlésünk[?] (1948 Füst Milán 9161049, 155) | arca egészen elváltozott. Ismeretlen és félelmetes volt ebben a pillanatban (1956 Gergely Mihály 2005073, 715) | [Jézus] szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | hidrotermális hatásokra elváltozott anyagok (2004 Természet Világa CD50).

1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vki arcvonásainak a megváltozásán látszik vmely erős érzelem v. indulat〉’ ❖ Halván azt [ti. hogy a seb nem súlyos] a’ ſebesnek hiv szolgája, láttzott Örömében egészszen el változni (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 12) | Ilka! én Egészen elváltozva látlak tégedet? (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 391) | Az öreg ember az első szavak elolvasásán már egészen elváltozott (1887 Baksay Sándor C0731, 274).

2. (/vál)(át)alakul, (át)változik vmivé, vkivé vmi, vki’ ❖ [A fordításban] az eredeti tiſztaság érthetetlen tsevegéſsé, a’ præciſio [= félbeszakítás] hoſſzas hideg periphraſiſsá [= körülírássá], változik-el (1785 Kazinczy Ferenc 7163071, [*4v]) | ha még sem szán, füszálra Elváltozom, ’S kis talpait pirosra Csiklandozom (1830 Aurora C0037, 199) | [toldalékolásnál a szóvégi] a elváltozik á-ra, az e pedig é-re (1842 Táncsics Mihály C4629, 19) | Az a kis szoba volt neki [ti. Ábelnek] a haza, meg az a fehérhajú asszony, meg az a gyermeklány lett volna, de az bizony elváltozott nagyleánynak (1907 Gárdonyi Géza C1819, 121) | A főkadencia 5. foka elváltozott 8.-ra a b), d), e), f) példánkban (1990 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elváltozott, elváltoztatik; ÚMTsz.

elváltozik tárgyatlan ige 14a10
1.
(többé-kevésbé) módosul, ill. (vmely tekintetben, irányban, vonásában v. vmilyen módon, mértékben) megváltozik vmi, ritk. vki
a’ betegnek ſorſa [jobbra] vagy balra el-változik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
elváltozott szinében, mint a gomba
(1844 Vörösmarty Mihály)
[a gyümölcs] a talaj többé vagy kevésbé kedvező alkatrészei szerint lényeges tulajdonai-, de leginkább izére nézve elváltozik
(1854 Gazdasági Lapok)
egyes (kórosan elváltozott) szervek
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
koronként mért változik el a nyílvános női mezítlenségről vallott véleményünk és ízlésünk[?]
(1948 Füst Milán)
arca egészen elváltozott. Ismeretlen és félelmetes volt ebben a pillanatban
(1956 Gergely Mihály)
[Jézus] szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény
(1995 Protestáns Biblia ford.)
hidrotermális hatásokra elváltozott anyagok
(2004 Természet Világa)
1a. (rég)
〈annak kif-ére, hogy vki arcvonásainak a megváltozásán látszik vmely erős érzelem v. indulat〉
Halván azt [ti. hogy a seb nem súlyos] a’ ſebesnek hiv szolgája, láttzott Örömében egészszen el változni
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Ilka! én Egészen elváltozva látlak tégedet?
(1824 Kisfaludy Sándor)
Az öreg ember az első szavak elolvasásán már egészen elváltozott
(1887 Baksay Sándor)
2. (/vál)
(át)alakul, (át)változik vmivé, vkivé vmi, vki
[A fordításban] az eredeti tiſztaság érthetetlen tsevegéſsé, a’ præciſio [= félbeszakítás] hoſſzas hideg periphraſiſsá [= körülírássá], változik-el
(1785 Kazinczy Ferenc)
ha még sem szán, füszálra Elváltozom, ’S kis talpait pirosra Csiklandozom
(1830 Aurora)
[toldalékolásnál a szóvégi] a elváltozik á-ra, az e pedig é-re
(1842 Táncsics Mihály)
Az a kis szoba volt neki [ti. Ábelnek] a haza, meg az a fehérhajú asszony, meg az a gyermeklány lett volna, de az bizony elváltozott nagyleánynak
(1907 Gárdonyi Géza)
A főkadencia 5. foka elváltozott 8.-ra a b), d), e), f) példánkban
(1990 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elváltozott, elváltoztatik; ÚMTsz.

Beállítások