elvár ige 1a6

1. ts (rég v. nyj) ’addig vár vmit, amíg az be nem következik, el nem érkezik, ill. kivár vmit’ ❖ Ki-aluvàn a’ tüz, elvárják míg a’ verem meg hivesül (1801 A Mezei Gazdaságot Tárgyazó Jegyzések 8650001, 14) | tanácsosb Adni halottaknak vég tisztességet ezennel, Mint Hadur istennek botorúl elvárni haragját (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 119) | A völgyi falvacskában érte el, A zúgó-szárnyu fergeteg. S hogy elvárná benn a pogány időt, Meghuzta egy kis lak kilincsét (1846 Tompa Mihály 8484080, 61) | Végre megnyugodott, lecsendesedett az öreg, elvárta, míg a pap az ujságot föltépi (1909 Móricz Zsigmond 9462034, 14).

2. ts ’magától értetődő dologként igényel, kíván, ill. megkövetel (vkitől, es. vmitől) vmit’ ❖ kérlek, hogy Scheiber Jakab által küldgy nekem quietántiát [= elismervényt] az általam lefizetett [...] Interesről [= kamatról]. Ezt elvárom (1830 Kisfaludy Sándor 8243061, 456) | elvárom nem irántami barátságodtól de igazságszeretetedtől, hogy ügyemet pártolni fogod (1848 Petőfi Sándor 8366475, 158) | a veszprémi publikum is joggal elvárhatja, hogy a pártolásért [...] cserébe jó előadásokat, rendes rendezést és megfelelő kiállítást kapjon (1910 Veszprémi Hírlap 2114001, 3) | Használati tárgyainktól elvárjuk, hogy jól működjenek (1998 Lakáskultúra CD39).

2a. (rég) ’〈küldeményt, hírt stb.〉 megjöttére, megérkezésére számítva v. azt igényelve (türelmetlenül) vár’ ❖ ha néked érdemesebb ujságok tudva vannak, elvárom tudósításodat (1772 Barcsay Ábrahám 7019032, 26) | feleletét [...] elvárva, vagyok igaz szívű szolgája (1833 Deák Ferenc CD51) | Válaszát okvetlenül elvárom (1879 Szathmáry Károly 8644001, 103) | Jól van! Hát ne feleljen most, de holnap elvárom a levelét (1906 Kaffka Margit 9290046, 57).

2b. (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vmely (meghívott) személy eljöttét reméli, arra feltétlen számít vki〉’ ❖ nem kétségeſen el-várnánk kedves jelen-létét (1775 Klein Efraim 7106005, 91) | Tehát hónap elvárlak, [...] kérlek egyszersmind ebédelj nálam (1831 e. Kazinczy Ferenc 8228108, 146) | a márki tudatta mr. Lascelles-el, hogy ha neki is ugy alkalmas, a jövő hét folyamán elvárja őt Barne-Moore-be (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 22) | aztán ebédre itt maradjon a tanító úr, mert elvárjuk ám! (1987 Márton László 1107003, 139).

3. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈vmennyi időn keresztül〉(nyugodtan) várakozik vki’ ❖ a kis házbérért elvár a háziúr, a telet pedig az isten adja, ki megadja a jámboroknak a hozzávalót is! (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 249) | Eh, elvárhatnak azok [ti. a tanúk] a folyosón is (1863 Szigligeti Ede 8446014, 50) | ha kell tíz esztendeig is elvárok, huszig is, vagy ameddig akarod (1907 Gárdonyi Géza 9173005, 53) | Gyerünk a pusztaságba, negyven évre, A Kánaán csak elvár majd e népre (1925 Bodor Aladár 9060004, 43) | Vártam öt órát, de még elvártam volna tizenötöt is (1961 Sarkadi Imre 9586008, 32).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vár¹; ÉKsz.; SzT. ~, elvárandó, elvárattatik; ÚMTsz.

elvár ige 1a6
1. tárgyas (rég v. nyj)
addig vár vmit, amíg az be nem következik, el nem érkezik, ill. kivár vmit
Ki-aluvàn a’ tüz, elvárják míg a’ verem meg hivesül
(1801 A Mezei Gazdaságot Tárgyazó Jegyzések)
tanácsosb Adni halottaknak vég tisztességet ezennel, Mint Hadur istennek botorúl elvárni haragját
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
A völgyi falvacskában érte el, A zúgó-szárnyu fergeteg. S hogy elvárná benn a pogány időt, Meghuzta egy kis lak kilincsét
(1846 Tompa Mihály)
Végre megnyugodott, lecsendesedett az öreg, elvárta, míg a pap az ujságot föltépi
(1909 Móricz Zsigmond)
2. tárgyas
magától értetődő dologként igényel, kíván, ill. megkövetel (vkitől, es. vmitől) vmit
kérlek, hogy Scheiber Jakab által küldgy nekem quietántiát [= elismervényt] az általam lefizetett [...] Interesről [= kamatról]. Ezt elvárom
(1830 Kisfaludy Sándor)
elvárom nem irántami barátságodtól de igazságszeretetedtől, hogy ügyemet pártolni fogod
(1848 Petőfi Sándor)
a veszprémi publikum is joggal elvárhatja, hogy a pártolásért [...] cserébe jó előadásokat, rendes rendezést és megfelelő kiállítást kapjon
(1910 Veszprémi Hírlap)
Használati tárgyainktól elvárjuk, hogy jól működjenek
(1998 Lakáskultúra)
2a. (rég)
〈küldeményt, hírt stb.〉 megjöttére, megérkezésére számítva v. azt igényelve (türelmetlenül) vár
ha néked érdemesebb ujságok tudva vannak, elvárom tudósításodat
(1772 Barcsay Ábrahám)
feleletét [...] elvárva, vagyok igaz szívű szolgája
(1833 Deák Ferenc)
Válaszát okvetlenül elvárom
(1879 Szathmáry Károly)
Jól van! Hát ne feleljen most, de holnap elvárom a levelét
(1906 Kaffka Margit)
2b. (vál)
〈annak kif-ére, hogy vmely (meghívott) személy eljöttét reméli, arra feltétlen számít vki〉
nem kétségeſen el-várnánk kedves jelen-létét
(1775 Klein Efraim)
Tehát hónap elvárlak, [...] kérlek egyszersmind ebédelj nálam
(1831 e. Kazinczy Ferenc)
a márki tudatta mr.mister Lascelles-el, hogy ha neki is ugy alkalmas, a jövő hét folyamán elvárja őt Barne-Moore-be
(1917 Budapesti Hírlap)
aztán ebédre itt maradjon a tanító úr, mert elvárjuk ám!
(1987 Márton László)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈vmennyi időn keresztül〉 (nyugodtan) várakozik vki
a kis házbérért elvár a háziúr, a telet pedig az isten adja, ki megadja a jámboroknak a hozzávalót is!
(1853 e. Fáy András¹)
Eh, elvárhatnak azok [ti. a tanúk] a folyosón is
(1863 Szigligeti Ede)
ha kell tíz esztendeig is elvárok, huszig is, vagy ameddig akarod
(1907 Gárdonyi Géza)
Gyerünk a pusztaságba, negyven évre, A Kánaán csak elvár majd e népre
(1925 Bodor Aladár)
Vártam öt órát, de még elvártam volna tizenötöt is
(1961 Sarkadi Imre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vár¹; ÉKsz.; SzT. ~, elvárandó, elvárattatik; ÚMTsz.

Beállítások