elvész tn ige 5b10 

1. ’〈tárgy tárolás, szállítás stb. közben〉 elkeveredik, elhányódik, ill. 〈ember v. állat kavarodásban, ismeretlen helyen stb.〉 úgy elkóborol, eltéved, hogy nem lehet ráakadni, nem lehet megtalálni’ ❖ Pastor: A mely sok ideje hogy már fáradozok, el veszet juhocskám utánnad utazok (1775 Csíksomlyói iskoladrámák 7401001, 73) | [ha a bútorok, edények, ágyneműk közül] valami el-talál veſzni, ’s a’ katonaság gondját nem viſeli, az el-veſzett, vagy elromlott eſzközöknek árrát a’ Tiſztek ugyan tartoznak meg-fizetni (1804 Domokos Lőrinc 7086002, 15) | Nem először történik az Poprádon, hogy a hintós uraságnak elvész az útközben a hintajáról egy sróf, amiért kénytelen ott maradni, s aztán nemsokára érkezik egy másik hintóval egy asszonyság, aki megtalálta az elveszett srófot (1884 Jókai Mór CD18) | Amely [posta]galambok útközben elvesznek, azok ugy sem érnek semmit, ezekért nem kár (1895 PallasLex. CD02) | Kaliforniában tanítottam, amikor a gyerekeimet vártuk rövid látogatásra. Ekkor volt az „Air-traffic-controller” [= légiforgalmi irányító] sztrájk. Nem tudom, mi lett volna, ha három gyerek valahol elveszik (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’tájékozódási képességét, áttekintését elvesztve belebonyolódik, belevész vmibe, nem tud kikeveredni vmiből’ ❖ Veszélyesen vonzanak a fölösleges részletek, vigyázat, el ne vesszek bennük! (1968 Déry Tibor 9107011, 373) | [Hamvas Béla] a maga epés módján ítélkezik a szellemiség lényege mellett vakon elmenő, a részletekben, adatokban elvesző tudósok felett (1994 Új Könyvek CD29).

1b. ’〈vmely tevékenységbe〉 annyira belemerül, hogy magáról és a külvilágról megfeledkezik vki’ ❖ inkább szeretném Hamletet Shakespeare legcsodálatraméltóbb müvének tartani, mellyben elvész az olvasó (1839 Nagy Elek C3241, 18) | De jó is lesz megint innen elszökni, visszamenni Szumatra szigetére. Vissza, elveszni munkában, teremtésben (1927 Szép Ernő 9665043, 68) | A kontemplációban az ember a világ puszta tükrévé válik: abban a mértékben, ahogyan megszabadul akaratától, megszabadul individualitásától is, elvész a szemlélődésben, s a világban sem az egyedit pillantja immár meg, hanem a téren és időn kívül levő általánost, az ideákat (1981 Lendvai L. Ferenc 1092004, 201).

2. ’〈értékes dolog〉 felhasználatlanul marad, ill. hiábavalóan felhasználva veszendőbe megy, kárba vész’ ❖ a’ fonó házatskáknak el-kéſzitéſét nem kelletik addig halaſztani, mig fonni kezdenek a’ Bogarak; másképen ſok Selyem el-veſzne; hanem azokat már az eltt egynehány nappal, vagy héttel-is kéſzen kell tartani (1783 Pulszky Károly 7273002, 105) | [latin és német nyelvű magyarázatok nélkül] a’ Lexiconnak haſznát az idegenek nem vehetnék; a’ reá fordított költségek tehát talán örökre elveſznének (1818 Verseghy Ferenc 8518044, 315) | [ha a rabszolga meghal, tulajdonosának] 10–18 száz dollárja vész el (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a meddő munkában elveszett órák! (1909 Hatvany Lajos CD10) | [az esetleges átdolgozás miatt] a Kormány eddig ebbe a törvénytervezetbe befektetett munkája nem fog elveszni (1992 Országgyűlési Napló CD62).

2a. ’〈személy〉 a kedvező körülmények, a kívánatos gond, figyelem stb. hiányában nem bontakozik ki, nem érvényesül, ill. nem emelkedik ki az átlagból, elkallódik’ ❖ Ha csak ezt a falut veszem alapul, ittlétem alatt jó pár tehetséges fiatal veszett el (1994 Magyar Hírlap CD09) | Itt, a kisközösségben nem vesznek el a gyengébb képességű tanulók sem, sok egyénre szabott fejlesztési lehetőség van, szeretetet, törődést kapnak a tudás mellett, ami napjainkban nagyon fontos (2000 Országgyűlési Napló CD62).

2b. ’〈vmely v. vkiéhez mérhető képesség, tehetség〉 nem bontakozik ki, nem nyilvánul meg, nem jut érvényre (vkiben)’ ❖ Kár hogy ollyan szép énektehetségek hibás modoru énektanitó mellett, elveszni kénytelenek (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Pálma grófnő ez alkalommal meg akarta mutatni, hogy mennyi színésznői tehetség veszett el benne (1880 Jókai Mór CD18) | Kitünő prókátor veszett el benne! (1884 Reviczky Gyula 8392097, 242) | egy második Blaháné veszett el benne (1928 Feszty Árpádné CD10) | egy Machiavelli, egy Medici veszett el benne; dehogy veszett el, egyesíti magában legprofesszionalistább tulajdonságaikat (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (túlzó is) ’〈ember, állat v. növény〉 nem marad életben, életét veszti, elpusztul’ ❖ A’ kik eröſiteni kivánván, gyermekeiket, étellel feletébb terhelik, igen meg tſalatkoznak, melly bal vélekedés miá ſzámtalan kisdedek el-véſznek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 405) | Némellyik [fülemüle] kalitkába záratása után azonnal eszik, némellyik kész inkább éhen elveszni, mint eleintén eledelhez nyúlna (1829 Pák Dienes 8346010, 197) | Ma tanításon Illés ült mellettem, majd elvesztem szájának iszonyú büdösségétől (1836 Tóth Péter 8491001, 40) | Veszszek el ha nem szánom az istenadtát (1864 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Ha a kertész sietteti a fának a virágzását, az a fa elvész (1886 Jókai Mór CD18) | [Giordano Bruno,] akit szabadgondolkodó és progressziv körök szeretnek emlegetni, mert máglyán veszett el, pantheista világnézetéért (1934 Babits Mihály 9014133, 227) | Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el […]” (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

3a. (rég) ’〈élőlények közössége v. faja〉 addig fogy, pusztul, hogy egyetlen tagja, egyede sem marad (vhol), kihal; elpusztul, eltűnik’ ❖ Veſſzen el örökre ah! az ollyan Nemzet Kit tán a’ tigriſek mérges Apja nemzett A’ ki nem tud ollyan bölts ſzemélyt betsülni Kinek a’ boldogok köztt kellene ülni (1793 Molnár Borbála 7230002, 87) | A’ plánták’ állatok’ sok ezer nemei közűl egy se veszett el. Igaz hogy a’ plánták az idő mostohasága miatt elhervadnak, kiszáradnak, de ismét kisarjadzanak (1831 Bodola Sámuel 8062003, 72) | fölkelt a nemzet, győzni szabadsága mellett, vagy elveszni hősiesen szolgasága miatt (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az erdők elpusztításával elvesztek a bennük lakozó nagy állatok, bölények, medvék (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04).

3b. (túlzó is) ’〈személy〉 a végső romlás, pusztulás állapotába jut, kerül, amelyben menthetetlenül elpusztul, megsemmisül’ ❖ ugy ſzerette Iſten e’ Világot, hogy az  egyetlen egy ſzltt Fiát adná, hogy minden valaki  benne hiſzen, el ne veſzſzen, hanem rk életet végyen (1773 Győri magyar alfabétum 7418001, 3) | Elvesztem! kifakadt a szz, elvesztem örökre! (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358008, 371) | „Tartsd meg, óh uram, Magyarországot! Ne hagyj elveszni bennünket!” (1884 Jókai Mór CD18) | El vagyunk veszve, ő mindent kihallgatott! (1915 Móricz Zsigmond CD10) | Jenő már csaknem elveszett ember, vadászattal és ivással tölti üres és magányos napjait, még cigarettára való pénzt is a cselédektől kunyerál (1997 Új Könyvek CD29).

3c. ’vkinek, vminek a számára megszűnik létezni vki v. vmi, megszakad vele minden kapcsolata’ ❖ Egy gyilkos veſzſzen-el Iſten, Világ eltt; Ez a’ trvény, tudod a’ terméſzetbl klt (1772 Bessenyei György¹ C1076, 75) | Ő beteg, menthetetlenül elveszett a’ művészetre nézve (1840 Fáncsy Lajos ford.–Bayard–Théaulon 8135003, 139) | Bíró uram papnak nevelte mostohafiát, ki gyenge testű, de erős elméjű volt; kár lett volna a tudományokra nézve elvesznie (1861–1862 Jókai Mór CD18) | Mert eddig kivándorolt zenészeink többsége hazája számára elveszett, mert nem volt elég szoros kapcsolata a magyar kultúrával (1946 Kodály Zoltán 9341012, 184) | [A magyarok] úgy gondolnak Európára, mint valami olyanra, ami az elmúlt 50 évben elveszett számunkra, amit akaratunk ellenére elvettek tőlünk, amitől elszakítottak bennünket (2000 Országgyűlési Napló CD62).

3d. ’nem marad meg (vkinek a birtokában), ill. megsemmisül, elenyészik, odalesz vmi’ ❖ Itt nyugſzik kzttnk a’ trvény, ’s terméſzet, Igazságunk benne, gyakorta el-veſzett (1772 Bessenyei György¹ C1076, 62) | Nándor is a’ csatahely, hol híred szárnya megindult elvesze már, ’s falain nem magyar’ ajka dörög (1823 Vörösmarty Mihály 8524133, 256) | Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad (1847 Petőfi Sándor 8366316, 134) | Az utcanevek és számok könnyen elvesznek az emlékezetből. A papír megőrizte azt (1877 Jókai Mór CD18) | Az örökölt vagyon elveszett, de töretlenül megmaradt a jövő életben való hit és az érte való munkálkodás akarata (1927 Elek Artúr CD10) | egy távoli felhasználó számítógépén netán elvesznek vagy megsérülnek az adatok (1998 Byte Magazin CD38).

4. ’〈tulajdonság, állapot stb.〉(fokozatosan) abbamarad, megszűnik, ill. nem áll fenn tovább, érvényét veszti’ ❖ ha ujoddal meg nyomod brit el-véſz a’ vereſſége, de mihelyt el-véſzed róla azonnal iſmét meg-vereſedik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 282) | addig kavarja a’ megaludt tejet, míg minden darabossága elvész (1834 Fillértár 8623003, 228) | Csak az lenne kivánatos, vajha e műszaki javítások mellett ne veszne el a régi háziipar hagyományos eredeti jellege (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | siratom a lányságom, siratom az elveszett boldogságom (1919 Balázs Sándor² CD10) | Ha az ón mennyisége 30 % fölé emelkedik, akkor a bronz értékes tulajdonságai elvesznek (1929 TolnaiÚjLex. C5732, 81) | A szervezet védekező- (immun-) rendszere képes olyan anyagot termelni, amely meggátolja a vírus sejtbe jutását, s így annak elvész fertőzőképessége (1995 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’fokozatosan megszűnik látszani v. hallatszani vki, vmi, mert (el)távolodik, vmi, vki (el)takarja, ill. vmibe beleolvad, belevész; eltűnik’ ❖ Igy oſzlik lassan tágosb térekre vonódván A’ nagy füst-oſzlop, míg el-veſz az égi folyóbann (1792 Verseghy Ferenc 7448011, 23) | ijedt őzként fölrebbene a’ szűz ’S merre borongós utczáit megnyitja az erdő, Elvesze a’ lemenő völgynek végében (1830 Vörösmarty Mihály 8524386, 198) | A szó elvész a zajban (1855 Vasárnapi Újság CD56) | egy hónap múlva a mocsár helyén négy singes mélységű tó szaporodott össze, hogy a nádnak még a bugája is elveszett benne (1897 Jókai Mór CD18) | Visszafordult és kutatva nézett a mögöttük elvesző sínek nyomába (1964 Domahidy Miklós 1035002, 316) | Pinkler válla szinte elveszett Dénesbá karja alatt (2005 Bódis Kriszta 3148002, 778).

4b. (rég, vál) ’〈vmely jelenség kezdete, vége stb.〉 időben v. térben olyan távol van, hogy nem határozható meg’ ❖ [Pest városnak] mind keletkezésének ideje, mind nevének eredete elveszni látszanak a’ régiségben, czáfolhatatlan történeti adatokkal egyik sem tétetvén még eddig kétség kivülivé (1834 Fillértár 8623001, 97) | a tökéletes szépség épen olyan, mint a költészet, melynek határa a végtelenségben vész el (1864 Szokoly Viktor C4047, 151) | Ároktő község arról nevezetes, hogy innét indúl ki a Csörsz árka, melynek eredete a történelem előtti időkben vész el, de maga az árok még mindig határozottan fölismerhető (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

4c. ’több hasonló dolog v. személy között elvegyülve, ill. vmihez, vkihez viszonyítva alig érzékelhető(vé), (egyre) jelentéktelen(ebbé válik), eltűnik vmi, vki’ ❖ Mint egy csillag az égen, S egy virág a zöld réten Lelkem elvesz bennetek, Falumbeli kék szemek (1835–1839 Kriza János 8258026, 56) | Én amióta éltemet tudom, csak egy szabályt tanultam ismerni: „Első a haza”! – Semmi sem elég nagy, hogy e névvel mérkőzhessék, nincs gondolat, mely mellette el ne vesszen (1851 Jókai Mór CD18) | kitolongott a kocsikból mindenki s egymást böködve rontottak rá az éttermekre. A sáppadt és remegő asszony elveszett közöttük, csak néha piroslott ki a tömegből a fejkendője (1894–1906 Thury Zoltán 8479008, 56) | Kirobbant a vita és jöttek az adatok, a tények, amik egy dolgot bizonyítottak: a Vöröskereszt, a szakszervezet, a tudományterjesztés és a néptanács között elveszett az iskola (1954 Bajor Andor 1006040, 74) | a helyi nagycsapat, a „Loki” meccseire általában kilátogató 6-7 ezer néző elveszne egy ekkora stadionban (1999 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈vmely törekvés, küzdelem stb.〉 kilátástalan, reménytelen helyzetbe kerül, ill. kedvezőtlenül, vereséggel végződik’ ❖ Nem mindenha vezér ok benn, hogy az ütközet elvész, Mert megesett, s megesik, hogy az ész, és férfi vitézség Jól forgattya magát: s nem h a csalfa szerencse (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358006, 263) | Az ezredes akadozó szavakban adta elő, hogy a magyar forradalom ügye el van veszve, Kossuth letette a fegyvert (1884 Szathmáry Károly 8428007, 111) | Küzdöttem váltig magam ellen, tudtod nélkül is – ellened. Fekszem hanyatt s azt kell felelnem egy csatám újra elveszett (1961 Kalász Márton 9293012, 29) | Vavrinec ismét megmutatta, hogy milyen küzdőképes, és nem ismer elveszett mérkőzést (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: elveszte.

Vö. CzF. elvesz; ÉrtSz. elvesz²; TESz. vész; ÉKsz. elvesz²; SzT. ~, elveszhet; ÚMTsz. elveszik