elvetemedett mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elvetemedik.

II. mn 12B

1. ’erkölcsileg romlott, bármi rosszra kapható, aljas, becstelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző v. valló’ ❖ kéntelenittetem te néked Nemzetedböl, és a’ mi nagyob attyád teſtvérétöl ſzármazatt alatſon Hertzegnek el vetemedett tſelekedeteit panaſzolnom (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 134) | A’ Dávid’ ſzeretetét tudjuk amaz el-vetemedett Fiuhoz, az Absólonhoz, még akkor-is, mikor ez a’ Monſtrum édes Atyjának drága Életét vadáſzná (1781 Gombási István C1884, 127) | minden fenállót készek felforgatni, hogy elvetemedett szándéklataikat végre hajtsák (1833 Jelenkor C0226, 623) | Az emberek már elvetemedettebbek az állatoknál (1928 Kassák Lajos CD10) | van egy lelkész, akiben gonosz érzelmek uralkodnak, s amely elvetemedett felfogásnak hangot is ad (2001 Népszava dec. 14. C7464, 11).

1a. (rég) ’ilyen emberekkel jellemezhető 〈közösség, korszak〉’ ❖ [Abdéra] a’ legelfajultabb, elvetemedtebb vala Thrákiának minden városai köztt (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 159) | János gróf vitézsége nyers természettel volt párosulva, melyet nem az ész, hanem az indulatok kormányoztak. Példája és az elvetemedett kor megmagyarázhatják a téves irányt, melyet Zrinyi Miklós nagy szelleme vőn (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Szudánban Emin basa] vitéz tetteket vitt véghez, de történetében a legvitézebb dolog mégis az volt, hogy ez a derék ember élni tudott ily elvetemedett népséggel (1890 Budapesti Hírlap szept. 21. C4737, 13).

2. (kissé rég) ’túlzott mértékű 〈(negatív) tulajdonság〉, ill. olyan 〈személy〉, aki azt a tulajdonságot, amelyre a megnevezése utal, ilyen mértékben hordozza’ ❖ [a] visszaéléseknek bőséges kútforrása végtére […] elvetemedett magosságra hágott (1831 Kossuth Lajos CD32) | elvetemedett rosz akarat és pajzán negédesség (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Micsoda ostobán elvetemedett hiúság, micsoda féktelen, bestiálisan vad önzés (1910 Ambrus Zoltán CD10) | Ez az elvetemedett vakmerőség megfoghatatlan volt számára (1923 Bíró Lajos CD10) | Még az elvetemedett nőgyűlölők életében is akadtak volna hölgyek, akiket bizonyos kedvező körülmények között oltár elé vezettek volna (1929 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elvetemedett melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelvetemedik
II. melléknév 12B
1.
erkölcsileg romlott, bármi rosszra kapható, aljas, becstelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző v. valló
kéntelenittetem te néked Nemzetedböl, és a’ mi nagyob attyád teſtvérétöl ſzármazatt alatſon Hertzegnek el vetemedett tſelekedeteit panaſzolnom
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
A’ Dávid’ ſzeretetét tudjuk amaz el-vetemedett Fiuhoz, az Absólonhoz, még akkor-is, mikor ez a’ Monſtrum édes Atyjának drága Életét vadáſzná
(1781 Gombási István)
minden fenállót készek felforgatni, hogy elvetemedett szándéklataikat végre hajtsák
(1833 Jelenkor)
Az emberek már elvetemedettebbek az állatoknál
(1928 Kassák Lajos)
van egy lelkész, akiben gonosz érzelmek uralkodnak, s amely elvetemedett felfogásnak hangot is ad
(2001 Népszava dec. 14.)
1a. (rég)
ilyen emberekkel jellemezhető 〈közösség, korszak〉
[Abdéra] a’ legelfajultabb, elvetemedtebb vala Thrákiának minden városai köztt
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Sterne)
János gróf vitézsége nyers természettel volt párosulva, melyet nem az ész, hanem az indulatok kormányoztak. Példája és az elvetemedett kor megmagyarázhatják a téves irányt, melyet Zrinyi Miklós nagy szelleme vőn
(1860 Vasárnapi Újság)
[Szudánban Emin basa] vitéz tetteket vitt véghez, de történetében a legvitézebb dolog mégis az volt, hogy ez a derék ember élni tudott ily elvetemedett népséggel
(1890 Budapesti Hírlap szept. 21.)
2. (kissé rég)
túlzott mértékű (negatív) tulajdonság〉, ill. olyan 〈személy〉, aki azt a tulajdonságot, amelyre a megnevezése utal, ilyen mértékben hordozza
[a] visszaéléseknek bőséges kútforrása végtére […] elvetemedett magosságra hágott
(1831 Kossuth Lajos)
elvetemedett rosz akarat és pajzán negédesség
(1855 Vasárnapi Újság)
Micsoda ostobán elvetemedett hiúság, micsoda féktelen, bestiálisan vad önzés
(1910 Ambrus Zoltán)
Ez az elvetemedett vakmerőség megfoghatatlan volt számára
(1923 Bíró Lajos)
Még az elvetemedett nőgyűlölők életében is akadtak volna hölgyek, akiket bizonyos kedvező körülmények között oltár elé vezettek volna
(1929 Krúdy Gyula)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások