elvetemül tn ige 1c1 (/ritk)

’elaljasodik, becstelenné, gonosszá válik vki’ ❖ Újólag egy krajczár nélkűl vagyon ő! de javulni Még sem akar! sőt kész már elveteműlni egészen! (1833 Thewrewk József C4136, 12) | Elszörnyüködém, menyire vetemülhet el a megszégyenitett rosz erkölcsü nő (1858 Táncsics Mihály 8463001, 16) | Fülöp király soha el nem bizta magát, soha fel nem fuvalkodott, el nem vetemült, hanem úgy viselte magát mint ez egy józan, szerény és alázatos magaviseletű emberhez illik (1875 Hasznos Mulattató 8630001, 111) | Az, hogy miért és hogyan vetemül el valaki, manapság nyilván nem szorul különösebb magyarázatra. Muszáj, és különben is egész nap ezt látja az ember a tévében (1998 Magyar Hírlap CD09).

a. (ritk) ’〈vkitől mint (erkölcsi) viszonyítási ponttól〉 helyteleníthető módon eltávolodik vki’ ❖ [a teológushallgató] sohasem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn tudtára adák, hogy egy negyedóra múlva ő fog prédikálni ennyi istentől elvetemült ember lelki épületére (1853 Jókai Mór CD18) | Titkolják előlünk a nekünk írott himnikus figyelmeztetést, aztán azon csodálkoznak, hogy elvetemültünk önmagunktól (1992 Országgyűlési Napló CD62).

b. (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vki vmely dologban elmegy vmeddig〉’ ❖ Mi Magyarok gyakran a’ Végletekre szeretünk elvetemülni. [...] Racinei idő és hely csupasz egységre szoritjuk szegény költőinket (1835 Bárány Boldizsár C0781, XVII).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vetemedik; ÉKsz.; ÚMTsz.

elvetemül tárgyatlan ige 1c1 (/ritk)
elaljasodik, becstelenné, gonosszá válik vki
Újólag egy krajczár nélkűl vagyon ő! de javulni Még sem akar! sőt kész már elveteműlni egészen!
(1833 Thewrewk József)
Elszörnyüködém, menyire vetemülhet el a megszégyenitett rosz erkölcsü nő
(1858 Táncsics Mihály)
Fülöp király soha el nem bizta magát, soha fel nem fuvalkodott, el nem vetemült, hanem úgy viselte magát mint ez egy józan, szerény és alázatos magaviseletű emberhez illik
(1875 Hasznos Mulattató)
Az, hogy miért és hogyan vetemül el valaki, manapság nyilván nem szorul különösebb magyarázatra. Muszáj, és különben is egész nap ezt látja az ember a tévében
(1998 Magyar Hírlap)
a. (ritk)
〈vkitől mint (erkölcsi) viszonyítási ponttól〉 helyteleníthető módon eltávolodik vki
[a teológushallgató] sohasem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn tudtára adák, hogy egy negyedóra múlva ő fog prédikálni ennyi istentől elvetemült ember lelki épületére
(1853 Jókai Mór)
Titkolják előlünk a nekünk írott himnikus figyelmeztetést, aztán azon csodálkoznak, hogy elvetemültünk önmagunktól
(1992 Országgyűlési Napló)
b. (rég, ritk)
〈annak kif-ére, hogy vki vmely dologban elmegy vmeddig〉
Mi Magyarok gyakran a’ Végletekre szeretünk elvetemülni. [...] Racinei idő és hely csupasz egységre szoritjuk szegény költőinket
(1835 Bárány Boldizsár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vetemedik; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások