elvetemült mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elvetemül.

II. mn 12C

1. ’erkölcsileg romlott, bármi rosszra kapható, aljas, becstelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző v. valló’ ❖ Bér szedni járó vagy amúgy őgyelgő bojtár féle suhantzok, annál is inkább az elvetemült kondás fiak a’ kotsmába magukat bé ne vegyék, éjtszakára is helységünkből ki takarodjanak (1783 Debreceni Szemle 2202001, 151) | elvetemült tettének fontossága Cascát félelemmel tölté el; reszketett, midőn a szurást tevé (1860 Vasárnapi Újság CD56) | gonoszabb, aljasabb, elvetemültebb jellemet, mint amivel ez ember bírt, nem örökölhetett volna az ördögnek magának egy utcalánnyal való viszonyából sem (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | elvetemült bűnös vagyok-e, vagy mégis inkább tőrbe ejtett áldozat? (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 377).

1a. ’ilyen emberekkel jellemezhető 〈közösség, korszak〉’ ❖ Még a’ tiszta erklcs Diána is kedvet kapott az elvetemltt emberiség’ nemesítésének munkálására (1792 Kazinczy Ferenc ford.–Herder C2548, 55) | És ha – mint e fájó életű, Kishitű csoport hireszteli – Volna e világ valóban oly Elvetemült, bűnökkel teli: Mi magas, nagy volna a tudat: Nála jobbnak lenni, jó barát! (1855 Vajda János CD01) | [az] aranymezők ezrével csábították magukhoz a bevándorlókat, akik sokszor az elvetemült néposztályból kerülvén ki, gyakori zavargásoknak váltak okozóivá (1895 PallasLex. CD02) | Legyünk a feltámadó Ázsia kardja, amely belefúródik az elvetemült Európa szívébe (1938 Korunk Szava 2131001, 420) | Elvetemült korunkban [...] még az angyalok sem lehetnek biztonságban a hamisítóktól, a pancser utánzóktól (1996 Népszabadság dec. 31. C7846, 17).

2. ’túlzott mértékű 〈(negatív) tulajdonság〉, ill. olyan 〈személy〉, aki azt a tulajdonságot, amelyre a megnevezése utal, ilyen mértékben hordozza’ ❖ a barlangokat lakásra oly emberek használják, kiket vagy végtelen hátramaradottság, vagy a természet mostohasága ösztönöz erre. Tegyük hozzá még az elvetemült tunyaságot (1866 Vasárnapi Újság C7380, 636) | Olvasni kell az 1836, 1840 és 1844-diki országgyűlés naplóit és akinek szivében becsület és hazafiság van, fellázad ama megrögzött többség elvetemült szervilizmusára (1884 Budapesti Hírlap márc. 15. C4731, 1) | [Tomka tanár úr] óráira, az elvetemült menthetetlenek kivételével, mindenki készül (1923 Molnár Ákos CD10) | olyan elvetemülten fiatal, hogy még nem látta a három legendát [ti. az Illés, Metró és Omega együttest] a színpadon (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. (tréf) ’tevékenységében konokul kitartó, megszállott’ ❖ Akadhat aztán olyan „elvetemült” néző is, aki szívesen megnézi újra azt, ami – esetleg hónapokkal ezelőtt –, tehát eléggé feledésbe merülten – tetszett neki (1984 Népszava jún. 24. C7449, 6) | [a zálogjog] néhány elvetemült bankjogászon vagy még elvetemültebb vidéki ügyvéden kívül sokakat nagyon nem tudna érdekelni (1996 Országgyűlési Napló CD62) | Elvetemült lélekbúvárok élénk érdeklődéssel kutatták a cipők szimbolikus jelentését, a fallikus jelképtől a titokzatos edényig (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vetemedik; ÉKsz.

elvetemült ❖ melléknévi igenév és melléknév
permalink
I. melléknévi igenév → elvetemül
II. melléknév ◦ 12C
1.
erkölcsileg romlott, bármi rosszra kapható, aljas, becstelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző v. valló
Bér szedni járó vagy amúgy őgyelgő bojtár féle suhantzok, annál is inkább az elvetemült kondás fiak a’ kotsmába magukat bé ne vegyék, éjtszakára is helységünkből ki takarodjanak
(1783 Debreceni Szemle)
elvetemült tettének fontossága Cascát félelemmel tölté el; reszketett, midőn a szurást tevé
(1860 Vasárnapi Újság)
gonoszabb, aljasabb, elvetemültebb jellemet, mint amivel ez ember bírt, nem örökölhetett volna az ördögnek magának egy utcalánnyal való viszonyából sem
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
elvetemült bűnös vagyok-e, vagy mégis inkább tőrbe ejtett áldozat?
(2002 Rakovszky Zsuzsa)
1a.
ilyen emberekkel jellemezhető 〈közösség, korszak〉
Még a’ tiszta erklcs Diána is kedvet kapott az elvetemltt emberiség’ nemesítésének munkálására
(1792 Kazinczy Ferenc ford.–Herder)
És ha – mint e fájó életű, Kishitű csoport hireszteli – Volna e világ valóban oly Elvetemült, bűnökkel teli: Mi magas, nagy volna a tudat: Nála jobbnak lenni, jó barát!
(1855 Vajda János)
[az] aranymezők ezrével csábították magukhoz a bevándorlókat, akik sokszor az elvetemült néposztályból kerülvén ki, gyakori zavargásoknak váltak okozóivá
(1895 PallasLex.)
Legyünk a feltámadó Ázsia kardja, amely belefúródik az elvetemült Európa szívébe
(1938 Korunk Szava)
Elvetemült korunkban [...] még az angyalok sem lehetnek biztonságban a hamisítóktól, a pancser utánzóktól
(1996 Népszabadság dec. 31.)
2.
túlzott mértékű 〈(negatív) tulajdonság〉, ill. olyan 〈személy〉, aki azt a tulajdonságot, amelyre a megnevezése utal, ilyen mértékben hordozza
a barlangokat lakásra oly emberek használják, kiket vagy végtelen hátramaradottság, vagy a természet mostohasága ösztönöz erre. Tegyük hozzá még az elvetemült tunyaságot
(1866 Vasárnapi Újság)
Olvasni kell az 1836, 1840 és 1844-diki országgyűlés naplóit és akinek szivében becsület és hazafiság van, fellázad ama megrögzött többség elvetemült szervilizmusára
(1884 Budapesti Hírlap márc. 15.)
[Tomka tanár úr] óráira, az elvetemült menthetetlenek kivételével, mindenki készül
(1923 Molnár Ákos)
olyan elvetemülten fiatal, hogy még nem látta a három legendát [ti. az Illés, Metró és Omega együttest] a színpadon
(2000 Magyar Hírlap)
2a. (tréf)
tevékenységében konokul kitartó, megszállott
Akadhat aztán olyan „elvetemült” néző is, aki szívesen megnézi újra azt, ami – esetleg hónapokkal ezelőtt –, tehát eléggé feledésbe merülten – tetszett neki
(1984 Népszava jún. 24.)
[a zálogjog] néhány elvetemült bankjogászon vagy még elvetemültebb vidéki ügyvéden kívül sokakat nagyon nem tudna érdekelni
(1996 Országgyűlési Napló)
Elvetemült lélekbúvárok élénk érdeklődéssel kutatták a cipők szimbolikus jelentését, a fallikus jelképtől a titokzatos edényig
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vetemedik; ÉKsz.
ÚESz: ↪vetemik (elvetemült)

Beállítások