elviharzik tn ige 18a11
1. (ritk) ’〈(szél)vihar, zivatar〉 nagy erővel, hevesen megnyilvánul(va lezajlik), ill. így elvonul vhol’ ❖ A fergeteg elviharzott, Kitombolt földön az ég (1844 Aradi Vészlapok C0625, 216) | [a bóra] Selce és Cirkvenice fölött elviharozva Sant-Marco sziget hegykúpjának tör (1898 Vasárnapi Újság C7412, 60) | Az elviharzott nyár végi zivatarok után keleti szél fújt (1966 Győry Dezső 9209015, 8).
2. ’〈jármű v. személy (járművön)〉 nagy (zajjal,) sebességgel v. (feldúltan,) sietve elmegy, eltávozik (vhonnan v. vhova), ill. így elhalad vhol’ ❖ Nem használt semmi kérelem; megsértetve viharzott el Ferdinand (1838 Athenaeum C0016, 396) | Rumfy megkérdezte a kereskedőket, hogy miért fixírozzák állandóan, szóljanak, ha kardja vagy pisztolya elé óhajtanak állani, az ő neve ez és ez, lakik a Malomgát utcában, aztán elviharzott a kávéházból (1912 Krúdy Gyula CD54) | elviharzik vonatunk, hosszan hallani füttyét s dohogva fut tovább (1950 Népszava okt. 22. C4840, 6) | [megragadta] karom Kulin bán, s már ki is szaladt velem a rozzant kis házból, hogy elviharozzunk az épülő harmincmilliós kastélyához (1999 Magyar Hírlap CD09) | Egy szembejövő [ti. autós] úgy 140-nel viharzott el mellettem (2001 Természet Világa CD50).
3. (irod v. vál) ’〈vmely érzelem megnyilvánulása, esemény, történés〉 hevesen, intenzíven lezajlik’ ❖ a’ véletlenül jött, megrázó indulat-roham hamar el fog viharzani, ’s a’ lázadt kebelt újra csend ülendi meg (1840 Kuthy Lajos C0111, 78) | Alig viharzottak el az éljenek, midőn Kecskeméthy állt ki a szőnyegre, s […] elszavalta nekünk a „magyarok Istenét” (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Radnóthy Elek hosszas betegsége alatt] egy nagy forradalom viharzott el, s Erdély iszonyú csaták- és pusztitásoknak volt szinhelye (1867 Gyulai Pál 8173003, 121) | Hónapok multával, mikor a járvány is elviharzott, Frigyes herceg magához hívatta a csapatvezetőket, hogy induljanak meg délnek (1925 Berde Mária 9047017, 138) | Magyarország, amely fölött annyi mindenféle vész viharzott el, egy ezredéven át meg tudott állni (1996 Magyar Hírlap CD09).
3a. (kissé rég, irod v. vál) ’〈idő- v. korszak〉 gyorsan, (drámai) eseményekben, fordulatokban gazdagon lezajlik’ ❖ Majd ha [az élet] elviharzott már felettem, Égi lány, kit holtomig szerettem, Öntsed bús siromra könnyedet (1832 Aurora C0039, 182) | a legujabb időszakig nem voltak magas ihlettségü iróink, kiknek müvei viszhangjai lennének az elviharzott mult időknek (1848 Vasvári Pál 8515002, 37) | elviharzott ifjúsága egyik kedves emléke gyanánt egy szépségversenyen nyert diplomát őriz (1900 Ady Endre CD0801) | két véres évszázadnak kellett elviharzania, hogy a kiégett, elpusztult magyar és szász falukba végkép leereszkedhessenek a havasi oláh pásztorok (1928 Szekfű Gyula CD42).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.