elvisel ts ige 1b 

1. (kissé rég v. nyj) ’〈(vmilyen) ruhát, lábbelit, ruhadíszt〉(bizonyos ideig) hord, visel’ ❖ én is itt tartogatom az enyimet [ti. a magyaros csizmát], de még az enyimért senki sem igért semmit, igen, magam viselem el majd a’ télen (1783 Wégh János C2554, 46) | Azután szép nyájas szóval inté őket, hogy halála után jó rokonok maradjanak, […] őt szépen eltemessék: temetésén mind együtt legyenek, a gyászt esztendeig elviseljék (1856 Jókai Mór CD18) | [a cigány] szalonnánk avasát megeszi, ócska köntöseinket elviseli (1860 Brassai Sámuel C1184, 54) | – Kevés volt a posztó, nem telt [hosszú kabátra], uram – mentegetődzött a szabó. – Hanem egyébként a szabás, az gavalléros. A főispán elviselhetné ezt a ruhát (1905 Krúdy Gyula CD54) | Oda is teszem én [ti. kalapom mellé a bokrétát], El is viselem én, Valahányszor nézem, Szivem Margit adta (1954 Párosítók C5374, 109).

1a. (rég, átv is) ’〈ruhát, lábbelit〉 huzamosabb ideig viselve elkoptat, elnyű’ ❖ ez alsó égi nagy méltóságok, […] Mint el-viselt ruha meg-avúlnak (1790 Szőnyi Benjámin C4065, 60) | Az én fiacskáim pl. 5–5 pár 2 frtos czipőt viselnek el évenkint, s a 12 hónapból 4 hónapig kinn a lábuk a czipőből (1886 Ember János 8124003, 35) | Sidonia grófnő gyakran a legőszintébben nyilatkozott Hermione előtt, ki vele korra nézve csaknem egyenlő – s tapasztalatokra nézve, úgy hiszem, hogy még előtte jár –, dacára annak, hogy nem viselt még el két férjet (1888 Jókai Mór CD18) | Akadtak néha ócska lovaglónadrágok a háznál, amelyeket Portobányi úrnak kellett végleg elviselni (1911 Krúdy Gyula CD54).

1b. (rég, ritk) ’〈nehéz, kellemetlen körülmény, állapot〉 lelkileg nagyon megvisel, elnyű, tönkretesz vkit, vmit’ ❖ A’ sok bús gond elviselte, Rég’ sínld szívemet (1803 Dési Nagy Sándor C3294, 130) | A sok gond és nyomorúság hamar elviseli az embert (1857 Eötvös József C1589, 307).

2. (rég, ritk) ’〈hivatalt, tisztséget〉 ellát, betölt’ ❖ az ott való Tisztemnek több s nagyobb foglalatossági légyenek, mint sem ezek mellett a Localis Directori hivatalt el viselhesse (1787 Eszterházy Károly C2554, 133) | az Idvezít Úr-is nem kívánnya azt mi tlünk, hogy mi világi javainkból magunkat minden ſzükség nélkl ki-forgassuk, és az hívatalokat, a’ mellyeket el-viselhetünk, nyakunkról le-rázzuk (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252012, 7) | Ha már Vilmosnak úgyis Pestre kell menni, hogy megházasodjék és miniszteri titkár legyen, egy füst alatt még azt a kis képviselőséget is elviselheti kényelmesen (1874–1876 Jókai Mór C2300, 77).

3. ’〈kellemetlen, ill. káros hatást, helyzetet〉 baj nélkül (ki)bír, (ki)áll’ ❖ [a kisgyermekek hideg vízzel való mosdatásának haszna] a’ teſt gzölgéſének elö-mozditáſa, és hogy meg-eröſitetvén ez által brk az idnek klmb-klmb-féle változáſit bantás [!] nélkl el-viſelheſſe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 391) | Nem bírta elviselni e nő tekintetét (1872–1874 Jókai Mór CD18) | a külföldre dolgozó ipar, a külföld igényei szerint levén eddig is berendezve, nem egykönnyen viselhetné el a külföldi piacz teljes elvesztését (1883 Trefort Ágoston 8494006, 278) | [A teve] a szomjúságot nyáron 23, télen 5–8 napig is elviseli (1929 Az állatok világa ford. CD46) | magányos szobámba, nem tudom, honnan, egy szépséges-szép nő lebbent, és olyan fényesség vette körül, hogy szemem alig viselte el (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 19).

3a. ’〈kellemetlen körülményt, bánt(almaz)ást, bajt, szenvedést stb.〉 ellenszegülés, panasz nélkül, belenyugodva (mindvégig) hagy, ill. (el)tűr’ ❖ Te hoztál ebbe a’ boldogtalan állapotba, melyben a’ gyalázat, és halál közzül edgyet kel váloſztanam: magad vifeld el annak büntetéſét, a’ mit váloſztak (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 193) | A meggyőzött és fogoly szerbus bámulandó tűréssel és állandósággal viseli el sorsát (1827 Toldy Ferenc 8481036, 202) | Inkább meghalnak, de nem viselik el a gyalázatot (1937 Márai Sándor 9421009, 11) | Nehezen viseli el, ha nem neki adnak igazat (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044008, 119).

3b. ’〈kellemetlen(, nehéz természetű) személyt〉 a környezetében megtűr, kiáll’ ❖ a szelídkés és alázatos Tompa ezekben az úgynevezett anekdotákban számol be ellenségeiről, kellemetlen ismerőseiről, alig elviselhető embertársairól (1918 Krúdy Gyula CD54) | Az állandó meghitt érintkezés egymással és a szenvedéssel ingerlékennyé teszi őket [ti. a pusztaiakat]. Mintha önmaguk tükörképét látnák, – nehezen viselik el egymást (1936 Illyés Gyula 9274057, 132) | nyugodt, szánakozó, anyás szerelemmel viselte el férjét (1969 Abody Béla ford.–Fitzgerald 9001003, 11).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. visel; ÉKsz.; SzT. ~, elviselhet, elviseltet; ÚMTsz.