elvisz ige 9b3

1. ts ’〈ember, állat kezében, hátán stb. (vmely eszköz segítségével)〉 visz (vhonnan vhova v. vmeddig) vmit, vkit’ ❖ De miképpen tudſz te ollyan kitsiny létedre egy egeret, vagy még vakondokot-is, melly leg alább ſzázſzorta nagyobb nállad, helyéről elvinni és eltemetni? (1799 Fábián József ford.–Raff 7101004, 143) | A’ Ganges szent vizét vállaikon viszik el a’ Hindusok, Hindostán legdélszakibb csucsára (1831 Zádor Elek 8532008, 106) | Mondhatom, hogy az a szép kis leány olyan könnyű volt, mint egy kis madárka, elvittem volna ölemben a világ túlsó végéig (1851 Jókai Mór CD18) | Damjanich egy szót sem felelt, hanem kinyújtotta jobb kezét, megragadta a szónokot, gallérjánál fogva fölemelte a levegőbe, elvitte az ajtóig, s ott szépen kitette (1883–1884 Degré Alajos 8100008, 222) | A Déli-Vasút körül valami utcai cukorkaárusnál krumplicukrot vett, elvitte a Bandikának, az Árok-utcába (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 108) | – Ha akarod – mondta a Medve –, én is elvihetlek egy darabig a hátamon (1973 Lázár Ervin 9388004, 89).

1a. ’〈saját lába, teherhordó állat v. közlekedési eszköz, ill. azon vki〉 elszállít (vhonnan vhova v. vmeddig) vmit, vkit’ ❖ Nem késedelmeskedet itt a’ Gróf, hanem azonnal a’ hajós Kapitányhoz ment, meg-alkunni, mennyiért viſzi-el ötet egy tárſával, és egy-néhány tselédivel (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 194) | Erdély tőlünk messze van, ’s a’ Posták oda késedelmesebben viszik el a’ leveleket innen, mint Bécsbe és vissza (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 74) | Hej szép lovam, hej jó lovam, fakó! Hol az egyik lábadról a patkó? Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz, Azután majd vígy el a rózsámhoz (1845 Petőfi Sándor CD01) | a saját fogatán vitt el egész Nagyszombatig, ahol vasútra ültünk (1890 Jókai Mór CD18) | barangolok össze-vissza a hegyi parkban, a Kálvárián, meg amerre a lábam elvisz (1919 Schöpflin Aladár CD10) | Kértem én egész sor ismerőst, hogy vigyenek el kocsival Segesvárig – senki nem merte vállalni (1989 Börtön volt a hazám 1024003, 100).

1b. ’〈tárgyat〉 meghatározott célból annak megfelelő helyre visz vki’ ❖ Írd meg őszintén [a levelet], én majd aztán elviszem a postára (1884 Mikszáth Kálmán 8312247, 30) | sok-sok ezer ember elvitte a zálogházba utolsó vánkosát, s tudta, hogy nem tudja kiváltani soha (1901 Ady Endre CD0801) | Vagy ötvenedik már ez a skicc, nem nagyon voltam megelégedve vele […]. Elvittem a nyomdába, ott sem aratott valami nagy dicsőséget a címlap (1931 Kassák Lajos 9314011, 166) | [A vászonruhámat] két hete elvitted a tisztítóba, ha jól emlékszem (1972 Bárány Tamás 9029001, 162).

1c. ’〈író, mű〉 képzeletben eljuttat vhova vkit’ ❖ Vajda Péter novellái a mesés Kelet tájaira viszik el az olvasót (1965 Fenyő István CD53) | Karinthy [Ferenc] első drámája, az Ezer év, új területet térképezett fel. Elvitte a nézőt egy kis lágymányosi házba, hogy megmutassa: így is élnek emberek (1970 Siklós Olga 1141004, 423) | [Fejes Endre] most más környezetbe is elviszi […] hősét: a hatvanas évek gazdagodó Magyarországának csillogó köreibe, a Belváros, a nagy szállodák, a balatoni nyaralók világába (1990 Rakovszky István CD53).

1d. (hátán v. vállán bővítménnyel) ’〈művet, produkciót vmely szereplő v. mozzanat〉 sikerre juttat’ ❖ A botrány, a vad és perverz szeretkezések híre elviszi majd hátán a filmet (1996 Magyar Hírlap CD09) | [három komikusra] épül a műsor. Nem is lennének rosszak, de […] egy egész előadást nem visznek el a vállukon (1997 Magyar Hírlap CD09) | a zene és a képi világ annyira elviszik hátukon a filmet, hogy a rendező szerepe szinte visszaszorul (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ts ’eltávozva magával visz vmit vki’ ❖ [a herceg bosszúja elől Svájcból elszökve] magunkal egyebet nem vivénk-el, hanem az Iskatulyát, mellyben mint-egy ezer aranyok valának (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 42) | Szemere Pál tegnap nálam volt, ’s elvivé az Erdélyi Utazásokat, hogy megolvashassa (1817 Kazinczy Ferenc C2568, 173) | éget a’ szó és a’ gondolat, Mit el kell mondanom, mit lelkemen A’ túlvilágra el nem vihetek (1840 Vörösmarty Mihály 8524410, 399) | [egy] nagy távolban mutatkozó zergebak, bár jól találva, elvitte a golyót s csak másnap találták meg dermedten és hozták be a kerülők (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 5) | ránk zárta az ajtót és bizonyosan elvitte a kulcsot, hogy senki, de senki se jöhessen be (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | Ő szerette Pestet, mint egy unatkozó utazó, aki néhány nap könnyű eltöltésére érkezik meg a városba, s kedves élménynél, esetleg egy tavaszi kalandnál egyebet nem akar emlékbe elvinni (1917 Krúdy Gyula CD54) | kérdeztem, elvihetem-e a kocsit… Azt mondta, igen, hogyne, ma nem megy beteget látogatni (1969 Márai Sándor 9421004, 125) | Az újoncoknak [ti. honvédeknek] húsz pengő forintot adtak, ennek felét elvitték magukkal, másik felét otthon hagyták – hazatérésük idejére (2000 Magyar Eszter CD36).

2a. ’〈árut〉(bizonyos összegért) megvásárol, megvesz’ ❖ hagytuk megdohosodni gabonánkat, megeczetesedni borunkat; vártuk, mint Izrael a’ mannát, ki borunkat, buzánkat fél áron elvigye (1841 Pesti Hírlap CD61) | Ideadja az úr egy forint nyolcvan krajcárért, vagy nem? – Isten neki, egy hatost engedek. Vigye el egy forint kilencvenért (1885 Mikszáth Kálmán 8312249, 71) | Kérdem, árulnak-e valamit? „Bizony, csak haditérkép megy, húsz fillér darabja, – egy nap háromszázat is elvisznek!” (1915 Kaffka Margit CD10) | A rendszerváltás előtt készterméket nem tároltak (mindent azonnal elvitt az egyetlen belföldi nagykereskedő vagy a külföldi vevő) (1997 Figyelő CD2601).

2b. ’〈rendőr(ség)〉 bűnjelként, nyomozati anyagként lefoglal, elkoboz vmit’ ❖ Nagy Jenőnél nagy mennyiségű 4-es számú Demokratát foglaltak le, Sulyokéktól elvitték a stencilgépet és a Beszélő készülő példányait (1986 Beszélő 2003018, 419) | a házkutatások során a rendőrség valóban lefoglalt okiratokat. A dokumentumokat részletes, tételes jegyzék nélkül vitték el (1997 Figyelő CD2601).

2c. ’〈más tulajdonában levő tárgyat v. állatot〉 észrevétlenül, alattomban (magához vesz és) magával visz’ ❖ [a feltört házból] mind a’ N(emes) Város részéről; mind a’ maga részéről sok Leveleket el vittenek, de mást egyebet semmit sem (1776 Csokonai József 7503002, 18) | rám gyanakszik, hogy kétszáz forintját elvivém (1850 Jókai Mór CD18) | az éjszaka elvitték a Száraz Kalmár János pulykáit (1898 Móra István C3208, 91) | Az autótolvaj-bandák már zárt udvarból, garázsból is elviszik az autót (1998 Országgyűlési Napló CD62).

2d. ’〈ellenség〉(hadi)zsákmányként eltulajdonít vmit’ ❖ 1 ágyunkat és 2 zászlónkat vitték el az oroszok (1898 Gracza György CD45) | Ki vagyunk szolgáltatva a géppisztolyos oroszoknak, mindent elvisznek, ami nekik tetszik (1944 Száz magyar falu CD36) | itt a magyar vagyonokat a németek vették birtokba, vagy az oroszok vitték el (1996 Országgyűlési Napló CD62).

2e. ’〈(ragadozó) állat kisebb állatot v. ennivalót〉 hirtelen elkapva, elragadva magával visz’ ❖ [a bárányt] a farkasok vitték volna el (1784 A rendtartó székely falu 7154057, 260) | Egyszer, mikor megint félremélázott Kálmán, pákosz vadászeb elvitte az orra elől az elkészített pirítósát (1872 Jókai Mór CD18) | mikor a medve elvitt egy juhot, a kutyák vadul csaholtak (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Vigyázni kell mindenre, mert lecsaphat a vércse, a héja, és elviheti a kiscsibéket (1991 Csoóri Sándor 9090056, 261).

3. ts ’vmely célból (társként) magával visz, ill. (vhonnan) vhova elvezet, elkísér vkit vki’ ❖ Atyám Kalmárságának ſzükséges foglalatoſságiban Német Orſzágba menvén, látván nagy Kedvemet e’ világban más Orſzágokat-is, és ſzokáſokat meg-nézni, ſzüntelen való kéréſemre el-vitmagával (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 228) | „Ne menj el, oh anya, Vagy vígy el engemet, Ki ád nekem, ha mégy, Jó szót és kenyeret? (1835 Vörösmarty Mihály 8524248, 189) | [a hölgyet] sokszor elvittem a szinházba, hangversenybe (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Tudja-e, mit? Kösse föl kend a kardját, gyüjjön el velem. Elvezetem egy bizonyos házba, vigyünk el onnan egy kisfiút, Tibor nevezetűt, aztat ott eléheztetik… (1902 Bródy Sándor 8068009, 81) | aki pap, ingyen megjárhatja Lourdest, meg még tán az apját is elviheti ingyen (1914 Gárdonyi Géza C1847, 81) | Berci bátyám, elvihetem táncolni a feleségedet? Unatkozik (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 537) | [hétkor] fölkeltjük a gyerekeket, elviszem őket iskolába. Nyolcra érek be a munkahelyemre (2000 Természet Világa CD50).

3a. ’〈hírt, ismeretet, betegséget stb.〉 magával visz, és így eljuttat vhova’ ❖ Erre jól rá ijjeszték – tudom elviszi a’ hírét Betskerekinek (1817 Wándza Mihály 8525025, 15) | a reménynek egy hangját, Reményi, Vidd el nyugatra zengő húrodon (1859 Arany János 8014098, 285) | Az országgyűlésről szétoszló nemesség országszerte elvitte az események hírét (1934 Szekfű Gyula CD42) | [a tüdőbajt] a hazaszállingózó beteg katonák elvitték Bécsbe, ahol „a nyilvános épületek megteltek beteg katonákkal, és a halottak s haldoklók az utcán hevertek” (1992 Ágoston Gábor CD17).

3b. ’〈személyt〉 erőszakkal magával visz, elhurcol v. (kényszerítve) arra kötelez, hogy elmenjen (vhonnan) vhova’ ❖ A’ ſzz kiált ſzéllyel; mutatja félelmét, De ſehol nem kapja továb ſegedelmét. El-viſzi az halál; ſírjába bé-dugja, ’S néki ülvén, teſtét fogaival rágja (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | [ő] majd elő jön, ti akkor megragadjátok őtet, a’ száját betömitek, és a’ sajkára elviszitek (1824 Láng Ádám János ford.–Castelli 8265002, 84) | De má mostan majd mëgöl a bubánot, Evüttik a ruózsámot katonánok (1895–1905 Göcsej népköltészete C6513, 146) | olvasom, hogy Kürti József elméje elborult, kényszerzubbonyban vitték el a színházból, ahol dúlt, fúlt (1919 Juhász Gyula¹ 9284861, 192) | apámat elvitték munkaszolgálatra, a húgomat, az anyámat és minden miskolci testvérét pedig vagonokba rakták (2002 Magyar Hírlap CD09).

3c. ’〈karhatalom (képviselője)〉 őrizetbe vesz, ill. letartóztat vkit’ ❖ Az egyik állomáson közébük száll egy ismeretlen férfiú, akiről fokról fokra valószínűbb lesz, hogy rosszban járhat, amígnem az utolsó állomások egyikén csendőrök viszik el (1924 Elek Artúr CD10) | – Lajos hol van? A szomszédasszony, aki már az ajtóban állt, hátrafordult. – Azt már délután elvitte a rendőrség! (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 132) | A csendőrök elviszik a késelőt (1937 Nagy Lajos 9472004, 71) | Múlt éjszaka elvitte az ÁVH az öccsét (1981 Dénes Tibor 9812001, 24).

3d. ’〈gyakr. esküszerű nyomatékosító kifejezésben, ill. szitkozódásban: személyt v. dolgot〉(magával ragadva) eltüntet vki, vmi’ ❖ Az Ördög vigye-el a’ Frantziákot (1785 Magyar Hírmondó 7444061, 214) | O hogy a’ fészkes manó vigyen el (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 265) | engem úgy vigyen el ma az ördög, hogy szétrúgom neki a poklot! (1872–1874 Jókai Mór 8209004, 475) | A macska vigyen el mindenféle irkafirkát! Attól bizony le nem hull egy csöpp eső sem a tikkadt vetésre (1908 Krúdy Gyula CD54) | A régi erkölcsöket már elvitte az ördög (1928 Kassák Lajos 9314005, 187) | A fene vigye el, ülj már le egy kicsikét (1961 Katkó István 9315002, 177) | Vigyen el az ördög, ha értettem, hogy mi közünk hozzá, és hogy miként jön ez ide (1977 Kertész Imre² CD41).

4. ts ’〈mozgó anyag, közvetítő közeg v. eszköz(zel vki)〉 vmely nagyobb távolságban levő helyre eljuttat vmit’ ❖ [A természet] némely Magvakat t. i. könny ſzálkákkal vagy puha pelyhekkel (Pappus) kéſzitett-fel e’ végre, hogy ezek mintegy Szárnyaik gyanánt legyenek, melyeknél fogva a’ Széltl el-vitettheſſenek (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289010, 661) | [Az éjszaka] nedves levegője nagy messzeségre elvitte a hangot (1892 Justh Zsigmond C2457, 95) | Budapestre is elvitte akkor a hírt a drót (1906 Ady Endre CD0801) | Szél fújt, elvitte a paskolás hangját a bokrok közé (1925 Déry Tibor CD10) | a nagyobb nyereségű antennával 12 kilométer helyett 15-16 kilométerre is elvihetnék a jelet (1999 Byte Magazin CD38).

4a. (tárgy n. is) ’〈tűzfegyver〉 lövedéket bizonyos távolságra eljuttat’ ❖ [Az ún. Armstrong-ágyú] egy tizennyolcz fontos vasgolyót, melly a karczolás ellen érczburokkal van ellátva, majdnem négy angol mérföldre elvisz (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [a légfegyver] ütőerejét egészen kicsire kell állítani, de még így is elvisz 8 méterre és az bőven elég (2000 Vitári Zsolt CD58).

4b. ’vmely állapotba v. vmely (fejlődési) pontig eljuttat vkit, vmit’ ❖ Ne félj, nem fogok kidőlni, és darabunkat elvisszük az ötszázadik előadásig (1908 Ambrus Zoltán C0600, 17) | A naturalizmus nemcsak a paraszti népiesség gazdagítását, korszerűsítését segíti elő, hanem elviszi irodalmunkat még a századvégen a népiességnek egy szélesebb, a parasztin túlmutató értelmezéséhez, gyakorlatához (1965 Diószegi András CD53) | csakis kimunkált, megvitatott és a konszenzusig elvitt elképzeléseket szabad a gyakorlatba átültetni (1996 Figyelő CD2601) | Ha Szilárd Leó minden szabadalmát a gyakorlati megvalósításig elvitte volna, ma a 20. század Edisonjaként tartanák őt számon (1997 Marx György CD30) | a csoport tevékenysége az együttes élménytől a csoportnormák interiorizálódásáig viszi el a csoport tagjait (1997 PedagógiaiLex. C6809, 257).

5. ts ’〈árkot, utat stb., ill. ezáltal vmit〉 kiépít vhol, vmeddig’ ❖ A’ Száva partján már eggy darabig el-vitt tsavargós ároknak nyújtásában 500. Katona, és 900. Polgár munkásſaink fáradoztak (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 314) | a vasútvonalt nem azon a völgyön vitték végig, amelyben az ő tárnája feküdt, s ami legolcsóbb és legtermészetesebb vonal lett volna, hanem inkább hegyet törtek, alagutat fúrtak, hogy őt kikerüljék, s az egyleti tárna előtt vihessék el az utat (1870 Jókai Mór CD18) | Szentpéterfa község esetén alig 50 méter utat kellene megépíteni, és ekkora távolságra kellene a közműveket is elvinni (1990 Országgyűlési Napló CD62) | Edericsen – ellentétben a legtöbb balatoni településsel – még a csatornahálózat sincs kiépítve, csak a község határáig „vitték el” a gerincvezetéket (1997 Magyar Hírlap CD09) | Felvetődött a gondolat, hogy a vasutat el kellene vinni Csetényen át Bodajkig (2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka CD36).

5a. (átv is) ’〈folyadékot, gázt stb. csatorna, út, vezeték, ill. azt működtetve vki, vmi〉 a rendeltetési helyére juttat v. vhonnan elvezet’ ❖ [a nyári ludak] bíztak a jó rejtekben s szárnyaikban s a vasuttól nem félve, élték napjaikat, míg csak alóluk is elvitte a vizet a „kanális” (1899 Chernel István CD34) | Hiába beszélünk itt gazdasági haladásról, az Alföld fejlesztéséről és kultúrájáról, amíg nincs ennek az Alföldnek ütőere, nincsen útja, amely elvinné a gazdasági élet vérkeringését a legeldugottabb tanyahelyre is (1932 Gesztelyi Nagy László CD10) | A gázszolgáltatók a lakosságnak ingyen vitték el a gázt a telekhatárig (1993 Országgyűlési Napló CD62) | [a Monor Telefon Társaság] üvegszálas kábelen vitte el előfizetőinek az égi csatornák műsorát (1999 Figyelő CD2601) | Az elkerülő utak […] a város mellett viszik el a forgalmat (2000 Országgyűlési Napló CD62).

6. ts ’〈körülmény, vágy, cél〉 elmenni késztet, kényszerít vkit vhonnan v. vhova’ ❖ Kit elvitt a gohértól a kard, meg a nyereg: Ismét csak a gohér- és kapához tére meg (1846 Tompa Mihály CD01) | Tehát nem szólt önnek Kornél báró afelől, hogy mi viszi el olyan rögtön innen, megérkezése után alig néhány órával? (1881 Jókai Mór CD18) | nyugtalan vére elvitte Indiáig, honnan gazdagon tért vissza (1925 MűvészetiLex. C6812, 425) | a lányokat nem a szabad élet utáni vágy viszi, sodorja el sok száz kilométerre hazulról, hanem a vágy, hogy fenntarthassák magukat, összegyűjthessék a kelengyére valót (1970 Moyzes Ilona 2042009, 198).

6a. ’〈intézményt, személyt, tevékenységet stb.〉 elhelyez vhonnan, vmely más(ik) helyre rendel, telepít’ ❖ Fővárosunk hangulata jó. Innen, ha a körülmények kivánják, minden katonaságot el lehet vinni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből, ami azonban nem hagyott nagyobb űrt a kis tót városban, mert más hadnagy jött a helyére (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Elvittek innen sok mindent, elvitték a világhírű bencés gimnáziumot, elvitték a megyei bíróságot. Tatabánya lett az a város, amit faluból várossá kreáltak Esztergom rovására! (1990 Országgyűlési Napló CD62) | a Ford azt tervezi, elviszi Magyarországról az autókábel-gyártást (1998 Figyelő CD2601).

7. ts ’〈(zavaró, kellemetlen v. fölöslegessé vált) dolgot〉 víve, szállítva v. vezetve eltávolít, eltüntet a helyéről, ill. vhonnan’ ❖ Keresztyen. Én ollyan örökséget kereſek melly meg-motskólhatatlan, meg-romolhatatlan, […] mind ezeket ha tetſzik olvasd-meg ebben az én Könyvemben. Kemeny-nyaku. Vidd-el a’ Könyvedet, akarſz-é velünk viſzſza jöni vagy nem? (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 6) | De, hát leg jobb lett vólna az Uraknak, elébb, mint a’ kőbe ütköztek, meg állani; a’ követ a’ kotsira felvenni, ’s el vinni láb alúl, hogy sem az Urak tengelyje, sem más szegény emberé el ne törjön (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352013, 19) | Utána kiáltottam, hogy rozzant nyoszolyáját is vigye el (1876 Táncsics Mihály 8463016, 156) | Figyelmeztettem hogy ezek a rajzok ott tönkremennek. „Hát vigye el őket – mondta – ha akarja, nekem ugyan nem kellenek.” (1910 Rippl-Rónai József CD10) | Kérem, hogy azt az üvegkalitkát vigyék el az útból (1973 Pilinszky János 9531090, 64) | a tisztelt képviselőtársak a holnapi napon ne parkoljanak a Kossuth téren, ma éjszakára pedig vigyék el autóikat, mivel holnap, az amerikai alelnök látogatása miatt a térről az összes autót elszállítják (1991 Országgyűlési Napló CD62).

7a. ’〈útban levő v. vkit zavaró testrészt〉 elhúz, elvesz vhonnan, ill. 〈tekintetet〉 elfordít vhonnan’ ❖ hozzáült a fonáshoz, amikor aztán a Mátyás meg melléje ült, s aztán hiába pörölt rá: „Vidd el innen a fejedet, mert biz idefonom a hajadat a len közé!” (1879 Jókai Mór CD18) | Ugyan, Zsuzsi, vidd el a tenyeredet, mondtam már egyszer, hogy fokhagymás (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | hallja, Stévó, vigye el innen a kezét, a szoknyámon nincsenek csillagok (1917 Réti Ödön CD10) | A fiú kerek szemmel nézi őt. Nem tudja elvinni tekintetét a férfi simára kiborotvált, komor arcáról (1969 Fejes Endre 9139002, 170).

7b. ’〈vmely (kellemetlen) jelenséget〉 megszüntet, ill. nem enged bekövetkezni, megvalósulni vmi’ ❖ Az emelked eſztendk sok jót hoznak magokkal, az alkonyodók pedig sokat elviſznek (1793 Verseghy Ferenc ford.–Horatius 7373026, 60) | Távol a hegyekre vágta le a mennykőt a felleg és elvitte a vihart (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01) | Délről, a Vad-földről, meleg szél fújt. Egy hét alatt elvitte a havat (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 349).

8. ts (átv is) ’〈szél v. áradó víz〉 sebesen, hirtelen, nagy erővel (magával rántva v. vhonnan leszakítva) elragad, elsodor vkit, vmit’ ❖ Kérlek, ha lelked van, ſzállj, ſzállj le! vagy el viſzen innet A’ fellyebb, ’s fellyebb dagadó víz (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 10) | 1850-ik évben is az egész puskaportár tetejét visszahozhatlanul elvitte a szél (1857 Vasárnapi Újság CD56) | egy hirtelen kerekedett délutáni vihar elvitte feje fölül a sátor ponyváját és ő ott maradt félig levetkőzve, mezítláb a zuhogó esőben (1945 Darvas József 9101011, 154) | Az órák óta tartó szél elvitte a felhőket (1978 Lengyel Péter 9397002, 211) | A megbeszélések összegezhető lényege az volt, hogy ne vigye el a csapatot a hév, a mindenáron való győzni akarás, s különösen a középpályások és a védők figyeljenek a Teplice kontráira (1999 Magyar Hírlap CD09).

8a. ’〈lövedék, bomba stb. testrészt〉 a testről leszakít’ ❖ Ezen lovag tsatában Bruyere Generalisnak egyik lábát ágyú golyóbis elvitte (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0200, 334) | egy csatában Egy nagy ágyugolyó elvitte a fejét (1856 Vasárnapi Újság CD56) | – Papa, a Kapellár-házba bomba esett: elvitte az ügyvéd két lábát (1931 Sárközi György 9587012, 311) | Kinek kezét, kinek lábát vitte el a gép (1990 Pető Andrea CD17) | a vonat a lábaimat csak a térdeim alatt vitte el (1998 Magyar Hírlap CD09).

9. ts ’〈elemi erő, szerencsétlenség stb.〉 tönkretesz, ill. megsemmisít vmit’ ❖ Ő ott lakott, ahol a veres hasú régi szélmalom állongott gyepes halmon, mint valamely öreg vitéz, aki várából kirohant, hogy megállítsa az úton járókat. A várat elvitte mögötte az idő, a halmot már benövögette a galagonya, mogyoróbokor, vadalma (1919 Krúdy Gyula CD54) | Egy heti vagy néhány napi késés a kapálásban, a termésnek negyedét, harmadát, sőt felét viheti el (1941 Veres Péter 9771013, 94) | ő volt (a soha meg nem született) Athenaeum-nagylexikon főszerkesztője, de közel kétévi munkánkat nagy részben elvitte a bomba (1969 Fodor József 9149013, 189) | rosszabb esetben a jég nemcsak az idei, hanem a jövő évi termést is elviszi (1996 Figyelő CD2601) | Úgy tűnik, a Nyíregyházával szembeni szerdai hazai 0-1 elvitte a dobogós álmokat (1999 Magyar Hírlap CD09).

9a. ’〈időt, pénzt, vagyont stb., ill. abból vmennyit〉 felemészt, elfogyaszt vmi’ ❖ A’ beſzélgetéſnek édeſsége nem kevés réſzét az éjtſzakának el-vitte (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1733, 108) | nekem a’ gazdaság nem tsak sok bajt hoz, hanem sok időt is el viszen, kivált nyárba (1809 Dessewffy József C2560, 65) | a hurczolkodás, az újabb szállás felszerelése, beruházása elvitte, a kinek volt is valamije (1862 Baksay Sándor C0734, 153) | [a keresetemből] a szoba elvisz tizenhárom koronát (1934 Móra Ferenc C3203, 198) | abnormálisan sok energiát visz el az egzisztencia fenntartása (1998 Magyar Hírlap CD09).

10. ts ’〈betegség, halál stb.〉 elragad az élők sorából vkit, ill. 〈időszak〉 vki halálának az ideje, es. oka’ ❖ Nem pirúl-el többſzör , Mert el-vitte a’ himl (1792 Magyar Múzeum C0353, 133) | Gergelyt nem sokára, az az, Augusztus 21dikén elvitte a’ halál (1808 Virág Benedek 8522061, 461) | ki lesz gát a’ török düh ellen, Apát ’s fiút ha elvisz egy csata? (1844 Vörösmarty Mihály 8524411, 8) | Ha tánczol, két farsang mulhatatlanul elviszi (1882 Lauka Gusztáv C2891, 73) | Október! még ne vígy el, élni hagyj még (1948 Végh György 9769001, 76) | A herceg utáni bánat vitte őt el, nem meghűlés (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 112) | egymás után meghalt két gyermeke, és később férjét is elvitte a rák (1996 Új Könyvek CD29).

11. ts ’〈versenyen, játékban díjat, ill. munkát〉(vki v. vmi elől) elnyer, megnyer vki v. vmi’ ❖ [az angliai lóversenyeken] eleinte a’ legtehetősb gazdák, herczegek és grófok vitték a’ díjakat el (1838 Széchenyi István CD1501) | Szigligeti Ede tizenhétszer vitte el az akadémiai koszorút (1896 Rákosi Jenő CD44) | ez az első regénye, amellyel egy pályázaton az első díjat el is vitte (1917 Szini Gyula CD10) | A főnyereményt [a lottón] azonban még mindig nem vitte el senki (1995 Figyelő CD2601) | Az építési szakemberek szerint a Polgárhoz közeli pályán a hídépítés miatt a közbeszerzés gyakorlatilag egyesélyes, vagyis könnyedén a Hídépítő Rt. viheti el a munkát (2000 Magyar Hírlap CD09).

11a. (Ját) ’〈kártyajátékban lapo(ka)t, ütést〉(a leg)magasabb értékű lapot téve rá magának megszerez’ ❖ [Ordas] elviszi az ütést (1880 Csiky Gergely C1309, 98) | [A durák nevű kártyajátékban] minden egyes játékosnak megvan a maga tromfja s mindegyik azon iparkodik, hogy mentül kevesebb ütést kelljen elvinnie (1893 PallasLex. CD02) | [Az ún. máriás nevű kártyajátékban] a játékos feladata, minél több tizest és disznót (ászt) ütésében elvinni (1915 RévaiNagyLex. C5709, 413) | Az ütést az a játékos viszi el, aki a hívott színből a legnagyobb lapot teszi (1993 KártyaLex. C7085, 226).

11b. ’mástól elidegenít, elhódít v. elvesz, ill. ezáltal magának megnyer, megszerez vkit’ ❖ Csudálatos, hogy többet el Von, mint kiád, sok kalmár, Még is elvisz száz igazat Tőle egy hamis krajczár (1825 Balla Károly C0753, 97) | Hevesi Sándort elvitte a Nemzeti Színház, Márkus Lászlót elvitte a Magyar Színház, most Bánóczi László a rendező (1908 Ignotus CD10) | A többi folyóirat konkurrenciája „elvitte”, az alacsony honorárium elriasztotta a szerzőket (1972 Kulin Ferenc 2018021, 518) | a kereskedelmi televíziók nem vittek el tőlük annyi hirdetőt, mint attól eredetileg tartottak (1999 Figyelő CD2601).

12. ts ’vhol, kül. vminek, vkinek a közelében elhaladva visz, vezet, kísér v. szállít vkit, vmit vki’ ❖ Alig haladták meg a főút hosszának felét, meg kellett állniok. Sorakozz! Tisztelegj! A dob megszünt peregni, – koporsót vittek el mellettök (1872 Hevesi Lajos 8184002, 147) | az ablak előtt két inas utitáskákat visz el (1904 Thury Zoltán 8479015, 290) | A műtőt, ahova begurítanak, már láttam kívülről, a napokban, mikor elvittek előtte: akkora „13”-as szám díszeleg fölötte, hogy még vakon is ki tudtam betűzni (1937 Karinthy Frigyes 9309003, 185) | [Andy Cole, a Manchester labdarúgója] Jeszcsenko és Burlacsenko között viszi el a labdát (1995 Magyar Hírlap CD09).

12a. ’〈állat, szerkezet〉 úgy húz el vhol vmit, hogy az vminek a közelében elhalad’ ❖ [a munkadarabot rögzítő] asztal három irányban mozgatható, a beállítás után kézzel hajtva vagy gépi előtolással viszi el a munkadarabot a tárcsa vagy a marófej alatt, amely szintén beállított sebességgel forog (1979 Haraszti Miklós 9814003, 11) | lábszárunkkal pedig megnyomjuk a ló oldalát. Ezzel oldalra való kitérésre késztetjük a lovat, méghozzá a már leírt módon: belső hátulsó lábát a külső hátulsó előtt viszi el, majd ezt a külső hátulsó végrehajtott lépés követi (1987 Domokos Lajos² 1038003, 155).

13. ts ’〈út(ja)〉 visz vhol vkit, ill. elvezet vhova, vmihez vkit’ ❖ Merre meg indúltál, tsak eredj. Vagy ’Zitva tövére; Vagy Radványba talán tégedet el viſz ez út (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 212) | Egykori háza előtt soha nem ment el. Ha mégis ott vitte volna el útja, elkerülte messzire (1863 Kazár Emil C2509, 123) | Az író, valahányszor a kirakat előtt vitte el útja, odapillantott, ahol a könyve áll a sorban (1921 Moly Tamás CD10) | Ha nem tudod, hogy hová mégy, akkor egyik út sem vihet el, visz el oda (1991 Országgyűlési Napló CD62).

13a. tn ’〈közlekedési út(vonal)〉 vhol, kül. vminek a közelében húzódik, halad, ill. 〈vkinek az útja, es. nyoma〉 visz, vezet vhol’ ❖ Wiesenbad mellett vitt el útunk (1833–1834 Teleki László² 8473005, 168) | Bucsumon tul egy meredek fekete palaszirt alatt visz el az ut (1858 Vasárnapi Újság CD56) | egyenes irányban, délnek tartott az üldözött [ti. az orrszarvú], majd megint nagy kanyarodót csinálva a Nílus felé tartott. Sokszor a lakóhelyek közvetlen közelében vitt el a nyoma (1927–1930 Kittenberger Kálmán 9339002, 184) | Az igazsághoz a művészetben is rendszerint a legegyenesebbik út visz el legbiztosabban (1928 Elek Artúr CD10) | Az út a főtérre a piac mellett visz el (1998 Magyar Hírlap CD09).

14. ts ’eredeti v. kívánatos irányától eltérít(ve más irányba, ill. helyre visz, juttat) vmit, vkit’ ❖ Kintsnek kívánása el vitte tzéljáról (1772 Orczy Lőrinc C0794, 22) | A sors, a világszellem, a történet ura ellenkező irányba vitte el a föld körüli úton hazánkat, mint amerre te akartad: mégis oda hozta el, ahová te akartad (1898 Jókai Mór CD18) | az ember a valóság gondolati feldolgozásában nem befolyásmentes; érdekelt az értelmezés eredményében, érdekeltsége viszont a valóságértelmezést téves irányba torzíthatja, viheti el (1978 Hankiss Ágnes 1063003, 110) | az a problémám általában ezekkel az Expo-val kapcsolatos vitákkal, hogy mindig elviszik a dolgot érzelmi síkra (1991 Országgyűlési Napló CD62).

15. ts ’〈bizonyos tömegű terhet〉 elbír, képes vinni vki v. vmi’ ❖ Hátukon egy gömbölyded, vászonnal bevont fadarab van, melynek segitségével e hordárok bármelyike 2–3 sőt több mázsa terhet a legmeredekebb utakon is könnyü szerrel képes elvinni; sőt nem egy közöttük, maga egy zongorát elvisz a hátán! (1877 Budapest 8674001, 3) | Legfeljebb 50 kg terhet lehet rájuk [ti. a lámákra] rakni, noha 80-90-et is elvisznek, de ez már megviseli őket (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 9) | [a világ legnagyobb teherautója] akár egy Jumbót [ti. ilyen típusú utasszállító repülőgépet] is elvisz (1999 Magyar Hírlap CD09).

15a. (lelkén v. szívén határozóval) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely lelki terhet elvisel vki〉’ ❖ Etelkának penig leg-kiſſebb gondgya-is nagyobb vólna ennél. Mind ezeket hogy-hogy vihetné-el a’ szívén? (1786 Dugonics András C1471, 149) | Nem vihetvén el tovább szivemen, hogy két leveledre olly soká tartozom felelettel, az útban teszem azt meg, a’ mit othon már régen kellett volna tennem (1818 Kis János¹ C2569, 33) | nem vihetem el lelkemen, lelépni e szószékről, hogy a nőkinzásnak rosz ügyéhez az óvó és védőeszközökről, – egyszersmind a vigaszokról is meg ne emlékezzem (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Ezt [a mulasztást] ő nem vihette el a lelkén; anélkül, hogy meg ne gyónta volna valakinek, akitől lelki vigasztalást kaphatott (1875 Jókai Mór CD18).

15b. (biz) ’〈(közös) feladatot, munkát〉 egymaga (el)intéz, megold’ ❖ Pár hétig Gyulai elviszi a dolgot [ti. a szerkesztést]: miért ne mehetnék én le pár hétre hozzátok (1863 Arany János C0643, 238) | mindig zenekari tag voltam, a csapatmunkát, a „passzolgatós” zenélést szeretem, és nem vagyok olyan erős egyéniség, mint [Demjén] Rózsi vagy Horváth Charlie, aki egyedül is „elvisz” egy koncertet (1997 Magyar Hírlap CD09).

15c. (hat ragozású igealak tárgy n.) (rég) ’〈(súlyos) beteg v. nehéz helyzetben levő személy〉 a nehézségeket elviselve helyzetét, állapotát (vmeddig) kibírja, ill. életben marad, elhúzza vmeddig’ ❖ vagy 13dik napig el-viszi, [a betegség] ritkán fordul meg (1781 Benkő Sámuel C0966, 16) | Egy Nemes Léány három hólnapokig-is el-vitte, hogy ſzékje egyſzer ſem vólt (1793 Mátyus István C3072, 405) | el tudja vinni annyira, hogy csak másfél esztendő mulva lépett a sirba (1885 Marosi Kálmán C3035, 88) | – A báró jobban van-e? – Az már nem ember. Nem hinném, hogy elviszi tavaszig (1907 Ambrus Zoltán C0605, 95).

15d. ’〈büntetés, jóvátétel nélkül túljutva rajta〉 megúszik vki vmit’ ❖ Feleségednek boſzſzontását ſenki bntetettlenl el nem viheti (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 55) | ſoha ugyan büntelenl el-nem viſzik, hogy fegyvereiket királyi vérbe merték fertztetni (1793 Egervári Ignác ford.–Metastasio C2991, 214) | Most mondja a kocsis, hogy a te vigyázatlanságod miatt elveszett az egyik lovam lábáról a patkó. A ló megsántult. Ezt nem viszed ám el ingyen (1856 Jókai Mór CD18) | Te elviheted valameddig, de a gyereked […] mind lófarkára kerül (1892 Baksay Sándor C0734, 61) | Nem haragszom magára, de most kétszer egymás után pimaszkodott velem, ezt büntetlenül nem viszi el (1961 Sarkadi Imre 9586008, 55).

Fr: balhé.

Vö. CzF. ~, elviszėn; ÉrtSz.; TESz. visz; ÉKsz.; SzT. elvihet, ~, elvitetik, elvitt, elvivő; ÚMTsz.

elvisz ige 9b3
1. tárgyas
〈ember, állat kezében, hátán stb. (vmely eszköz segítségével) visz (vhonnan vhova v. vmeddig) vmit, vkit
De miképpen tudſz te ollyan kitsiny létedre egy egeret, vagy még vakondokot-is, melly leg alább ſzázſzorta nagyobb nállad, helyéről elvinni és eltemetni?
(1799 Fábián József ford.Raff)
A’ Ganges szent vizét vállaikon viszik el a’ Hindusok, Hindostán legdélszakibb csucsára
(1831 Zádor Elek)
Mondhatom, hogy az a szép kis leány olyan könnyű volt, mint egy kis madárka, elvittem volna ölemben a világ túlsó végéig
(1851 Jókai Mór)
Damjanich egy szót sem felelt, hanem kinyújtotta jobb kezét, megragadta a szónokot, gallérjánál fogva fölemelte a levegőbe, elvitte az ajtóig, s ott szépen kitette
(1883–1884 Degré Alajos)
A Déli-Vasút körül valami utcai cukorkaárusnál krumplicukrot vett, elvitte a Bandikának, az Árok-utcába
(1926 Kosztolányi Dezső)
– Ha akarod – mondta a Medve –, én is elvihetlek egy darabig a hátamon
(1973 Lázár Ervin)
1a.
〈saját lába, teherhordó állat v. közlekedési eszköz, ill. azon vki〉 elszállít (vhonnan vhova v. vmeddig) vmit, vkit
Nem késedelmeskedet itt a’ Gróf, hanem azonnal a’ hajós Kapitányhoz ment, meg-alkunni, mennyiért viſzi-el ötet egy tárſával, és egy-néhány tselédivel
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Erdély tőlünk messze van, ’s a’ Posták oda késedelmesebben viszik el a’ leveleket innen, mint Bécsbe és vissza
(1807 Kazinczy Ferenc)
Hej szép lovam, hej jó lovam, fakó! Hol az egyik lábadról a patkó? Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz, Azután majd vígy el a rózsámhoz
(1845 Petőfi Sándor)
a saját fogatán vitt el egész Nagyszombatig, ahol vasútra ültünk
(1890 Jókai Mór)
barangolok össze-vissza a hegyi parkban, a Kálvárián, meg amerre a lábam elvisz
(1919 Schöpflin Aladár)
Kértem én egész sor ismerőst, hogy vigyenek el kocsival Segesvárig – senki nem merte vállalni
(1989 Börtön volt a hazám)
1b.
〈tárgyat〉 meghatározott célból annak megfelelő helyre visz vki
Írd meg őszintén [a levelet], én majd aztán elviszem a postára
(1884 Mikszáth Kálmán)
sok-sok ezer ember elvitte a zálogházba utolsó vánkosát, s tudta, hogy nem tudja kiváltani soha
(1901 Ady Endre)
Vagy ötvenedik már ez a skicc, nem nagyon voltam megelégedve vele […]. Elvittem a nyomdába, ott sem aratott valami nagy dicsőséget a címlap
(1931 Kassák Lajos)
[A vászonruhámat] két hete elvitted a tisztítóba, ha jól emlékszem
(1972 Bárány Tamás)
1c.
〈író, mű〉 képzeletben eljuttat vhova vkit
Vajda Péter novellái a mesés Kelet tájaira viszik el az olvasót
(1965 Fenyő István)
Karinthy [Ferenc] első drámája, az Ezer év, új területet térképezett fel. Elvitte a nézőt egy kis lágymányosi házba, hogy megmutassa: így is élnek emberek
(1970 Siklós Olga)
[Fejes Endre] most más környezetbe is elviszi […] hősét: a hatvanas évek gazdagodó Magyarországának csillogó köreibe, a Belváros, a nagy szállodák, a balatoni nyaralók világába
(1990 Rakovszky István)
1d. (hátán v. vállán bővítménnyel)
〈művet, produkciót vmely szereplő v. mozzanat〉 sikerre juttat
A botrány, a vad és perverz szeretkezések híre elviszi majd hátán a filmet
(1996 Magyar Hírlap)
[három komikusra] épül a műsor. Nem is lennének rosszak, de […] egy egész előadást nem visznek el a vállukon
(1997 Magyar Hírlap)
a zene és a képi világ annyira elviszik hátukon a filmet, hogy a rendező szerepe szinte visszaszorul
(2002 Magyar Hírlap)
2. tárgyas
eltávozva magával visz vmit vki
[a herceg bosszúja elől Svájcból elszökve] magunkal egyebet nem vivénk-el, hanem az Iskatulyát, mellyben mint-egy ezer aranyok valának
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
Szemere Pál tegnap nálam volt, ’s elvivé az Erdélyi Utazásokat, hogy megolvashassa
(1817 Kazinczy Ferenc)
éget a’ szó és a’ gondolat, Mit el kell mondanom, mit lelkemen A’ túlvilágra el nem vihetek
(1840 Vörösmarty Mihály)
[egy] nagy távolban mutatkozó zergebak, bár jól találva, elvitte a golyót s csak másnap találták meg dermedten és hozták be a kerülők
(1870 Vadász- és Versenylap)
ránk zárta az ajtót és bizonyosan elvitte a kulcsot, hogy senki, de senki se jöhessen be
(1893 Mikszáth Kálmán)
Ő szerette Pestet, mint egy unatkozó utazó, aki néhány nap könnyű eltöltésére érkezik meg a városba, s kedves élménynél, esetleg egy tavaszi kalandnál egyebet nem akar emlékbe elvinni
(1917 Krúdy Gyula)
kérdeztem, elvihetem-e a kocsit… Azt mondta, igen, hogyne, ma nem megy beteget látogatni
(1969 Márai Sándor)
Az újoncoknak [ti. honvédeknek] húsz pengő forintot adtak, ennek felét elvitték magukkal, másik felét otthon hagyták – hazatérésük idejére
(2000 Magyar Eszter)
2a.
〈árut〉 (bizonyos összegért) megvásárol, megvesz
hagytuk megdohosodni gabonánkat, megeczetesedni borunkat; vártuk, mint Izrael a’ mannát, ki borunkat, buzánkat fél áron elvigye
(1841 Pesti Hírlap)
Ideadja az úr egy forint nyolcvan krajcárért, vagy nem? – Isten neki, egy hatost engedek. Vigye el egy forint kilencvenért
(1885 Mikszáth Kálmán)
Kérdem, árulnak-e valamit? „Bizony, csak haditérkép megy, húsz fillér darabja, – egy nap háromszázat is elvisznek!”
(1915 Kaffka Margit)
A rendszerváltás előtt készterméket nem tároltak (mindent azonnal elvitt az egyetlen belföldi nagykereskedő vagy a külföldi vevő)
(1997 Figyelő)
2b.
〈rendőr(ség) bűnjelként, nyomozati anyagként lefoglal, elkoboz vmit
Nagy Jenőnél nagy mennyiségű 4-es számú Demokratát foglaltak le, Sulyokéktól elvitték a stencilgépet és a Beszélő készülő példányait
(1986 Beszélő)
a házkutatások során a rendőrség valóban lefoglalt okiratokat. A dokumentumokat részletes, tételes jegyzék nélkül vitték el
(1997 Figyelő)
2c.
〈más tulajdonában levő tárgyat v. állatot〉 észrevétlenül, alattomban (magához vesz és) magával visz
[a feltört házból] mind a’ N(emes) Város részéről; mind a’ maga részéről sok Leveleket el vittenek, de mást egyebet semmit sem
(1776 Csokonai József)
rám gyanakszik, hogy kétszáz forintját elvivém
(1850 Jókai Mór)
az éjszaka elvitték a Száraz Kalmár János pulykáit
(1898 Móra István)
Az autótolvaj-bandák már zárt udvarból, garázsból is elviszik az autót
(1998 Országgyűlési Napló)
2d.
〈ellenség〉 (hadi)zsákmányként eltulajdonít vmit
1 ágyunkat és 2 zászlónkat vitték el az oroszok
(1898 Gracza György)
Ki vagyunk szolgáltatva a géppisztolyos oroszoknak, mindent elvisznek, ami nekik tetszik
(1944 Száz magyar falu)
itt a magyar vagyonokat a németek vették birtokba, vagy az oroszok vitték el
(1996 Országgyűlési Napló)
2e.
(ragadozó) állat kisebb állatot v. ennivalót〉 hirtelen elkapva, elragadva magával visz
[a bárányt] a farkasok vitték volna el
(1784 A rendtartó székely falu)
Egyszer, mikor megint félremélázott Kálmán, pákosz vadászeb elvitte az orra elől az elkészített pirítósát
(1872 Jókai Mór)
mikor a medve elvitt egy juhot, a kutyák vadul csaholtak
(1929 Az állatok világa ford.)
Vigyázni kell mindenre, mert lecsaphat a vércse, a héja, és elviheti a kiscsibéket
(1991 Csoóri Sándor)
3. tárgyas
vmely célból (társként) magával visz, ill. (vhonnan) vhova elvezet, elkísér vkit vki
Atyám Kalmárságának ſzükséges foglalatoſságiban Német Orſzágba menvén, látván nagy Kedvemet e’ világban más Orſzágokat-is, és ſzokáſokat meg-nézni, ſzüntelen való kéréſemre el-vitmagával
(1772 Mészáros Ignác ford.)
„Ne menj el, oh anya, Vagy vígy el engemet, Ki ád nekem, ha mégy, Jó szót és kenyeret?
(1835 Vörösmarty Mihály)
[a hölgyet] sokszor elvittem a szinházba, hangversenybe
(1858 Vasárnapi Újság)
Tudja-e, mit? Kösse föl kend a kardját, gyüjjön el velem. Elvezetem egy bizonyos házba, vigyünk el onnan egy kisfiút, Tibor nevezetűt, aztat ott eléheztetik…
(1902 Bródy Sándor)
aki pap, ingyen megjárhatja Lourdest, meg még tán az apját is elviheti ingyen
(1914 Gárdonyi Géza)
Berci bátyám, elvihetem táncolni a feleségedet? Unatkozik
(1974 Galgóczi Erzsébet)
[hétkor] fölkeltjük a gyerekeket, elviszem őket iskolába. Nyolcra érek be a munkahelyemre
(2000 Természet Világa)
3a.
〈hírt, ismeretet, betegséget stb.〉 magával visz, és így eljuttat vhova
Erre jól rá ijjeszték – tudom elviszi a’ hírét Betskerekinek
(1817 Wándza Mihály)
a reménynek egy hangját, Reményi, Vidd el nyugatra zengő húrodon
(1859 Arany János)
Az országgyűlésről szétoszló nemesség országszerte elvitte az események hírét
(1934 Szekfű Gyula)
[a tüdőbajt] a hazaszállingózó beteg katonák elvitték Bécsbe, ahol „a nyilvános épületek megteltek beteg katonákkal, és a halottak s haldoklók az utcán hevertek”
(1992 Ágoston Gábor)
3b.
〈személyt〉 erőszakkal magával visz, elhurcol v. (kényszerítve) arra kötelez, hogy elmenjen (vhonnan) vhova
A’ ſzz kiált ſzéllyel; mutatja félelmét, De ſehol nem kapja továb ſegedelmét. El-viſzi az halál; ſírjába bé-dugja, ’S néki ülvén, teſtét fogaival rágja
(1772 Bessenyei György¹)
[ő] majd elő jön, ti akkor megragadjátok őtet, a’ száját betömitek, és a’ sajkára elviszitek
(1824 Láng Ádám János ford.Castelli)
De má mostan majd mëgöl a bubánot, Evüttik a ruózsámot katonánok
(1895–1905 Göcsej népköltészete)
olvasom, hogy Kürti József elméje elborult, kényszerzubbonyban vitték el a színházból, ahol dúlt, fúlt
(1919 Juhász Gyula¹)
apámat elvitték munkaszolgálatra, a húgomat, az anyámat és minden miskolci testvérét pedig vagonokba rakták
(2002 Magyar Hírlap)
3c.
〈karhatalom (képviselője) őrizetbe vesz, ill. letartóztat vkit
Az egyik állomáson közébük száll egy ismeretlen férfiú, akiről fokról fokra valószínűbb lesz, hogy rosszban járhat, amígnem az utolsó állomások egyikén csendőrök viszik el
(1924 Elek Artúr)
– Lajos hol van? A szomszédasszony, aki már az ajtóban állt, hátrafordult. – Azt már délután elvitte a rendőrség!
(1933–1938 Déry Tibor)
A csendőrök elviszik a késelőt
(1937 Nagy Lajos)
Múlt éjszaka elvitte az ÁVHÁllamvédelmi Hatóság az öccsét
(1981 Dénes Tibor)
3d.
〈gyakr. esküszerű nyomatékosító kifejezésben, ill. szitkozódásban: személyt v. dolgot〉 (magával ragadva) eltüntet vki, vmi
Az Ördög vigye-el a’ Frantziákot
(1785 Magyar Hírmondó)
O hogy a’ fészkes manó vigyen el
(1824 Vörösmarty Mihály)
engem úgy vigyen el ma az ördög, hogy szétrúgom neki a poklot!
(1872–1874 Jókai Mór)
A macska vigyen el mindenféle irkafirkát! Attól bizony le nem hull egy csöpp eső sem a tikkadt vetésre
(1908 Krúdy Gyula)
A régi erkölcsöket már elvitte az ördög
(1928 Kassák Lajos)
A fene vigye el, ülj már le egy kicsikét
(1961 Katkó István)
Vigyen el az ördög, ha értettem, hogy mi közünk hozzá, és hogy miként jön ez ide
(1977 Kertész Imre²)
4. tárgyas
〈mozgó anyag, közvetítő közeg v. eszköz(zel vki) vmely nagyobb távolságban levő helyre eljuttat vmit
[A természet] némely Magvakat t. i.tudniillik könny ſzálkákkal vagy puha pelyhekkel (Pappus) kéſzitett-fel e’ végre, hogy ezek mintegy Szárnyaik gyanánt legyenek, melyeknél fogva a’ Széltl el-vitettheſſenek
(1793 Segesvári István ford.Derham)
[Az éjszaka] nedves levegője nagy messzeségre elvitte a hangot
(1892 Justh Zsigmond)
Budapestre is elvitte akkor a hírt a drót
(1906 Ady Endre)
Szél fújt, elvitte a paskolás hangját a bokrok közé
(1925 Déry Tibor)
a nagyobb nyereségű antennával 12 kilométer helyett 15-16 kilométerre is elvihetnék a jelet
(1999 Byte Magazin)
4a. (tárgy n. is)
〈tűzfegyver〉 lövedéket bizonyos távolságra eljuttat
[Az ún. Armstrong-ágyú] egy tizennyolcz fontos vasgolyót, melly a karczolás ellen érczburokkal van ellátva, majdnem négy angol mérföldre elvisz
(1859 Vasárnapi Újság)
[a légfegyver] ütőerejét egészen kicsire kell állítani, de még így is elvisz 8 méterre és az bőven elég
(2000 Vitári Zsolt)
4b.
vmely állapotba v. vmely (fejlődési) pontig eljuttat vkit, vmit
Ne félj, nem fogok kidőlni, és darabunkat elvisszük az ötszázadik előadásig
(1908 Ambrus Zoltán)
A naturalizmus nemcsak a paraszti népiesség gazdagítását, korszerűsítését segíti elő, hanem elviszi irodalmunkat még a századvégen a népiességnek egy szélesebb, a parasztin túlmutató értelmezéséhez, gyakorlatához
(1965 Diószegi András)
csakis kimunkált, megvitatott és a konszenzusig elvitt elképzeléseket szabad a gyakorlatba átültetni
(1996 Figyelő)
Ha Szilárd Leó minden szabadalmát a gyakorlati megvalósításig elvitte volna, ma a 20. század Edisonjaként tartanák őt számon
(1997 Marx György)
a csoport tevékenysége az együttes élménytől a csoportnormák interiorizálódásáig viszi el a csoport tagjait
(1997 PedagógiaiLex.)
5. tárgyas
〈árkot, utat stb., ill. ezáltal vmit〉 kiépít vhol, vmeddig
A’ Száva partján már eggy darabig el-vitt tsavargós ároknak nyújtásában 500. Katona, és 900. Polgár munkásſaink fáradoztak
(1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
a vasútvonalt nem azon a völgyön vitték végig, amelyben az ő tárnája feküdt, s ami legolcsóbb és legtermészetesebb vonal lett volna, hanem inkább hegyet törtek, alagutat fúrtak, hogy őt kikerüljék, s az egyleti tárna előtt vihessék el az utat
(1870 Jókai Mór)
Szentpéterfa község esetén alig 50 méter utat kellene megépíteni, és ekkora távolságra kellene a közműveket is elvinni
(1990 Országgyűlési Napló)
Edericsen – ellentétben a legtöbb balatoni településsel – még a csatornahálózat sincs kiépítve, csak a község határáig „vitték el” a gerincvezetéket
(1997 Magyar Hírlap)
Felvetődött a gondolat, hogy a vasutat el kellene vinni Csetényen át Bodajkig
(2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka)
5a. (átv is)
〈folyadékot, gázt stb. csatorna, út, vezeték, ill. azt működtetve vki, vmi〉 a rendeltetési helyére juttat v. vhonnan elvezet
[a nyári ludak] bíztak a jó rejtekben s szárnyaikban s a vasuttól nem félve, élték napjaikat, míg csak alóluk is elvitte a vizet a „kanális”
(1899 Chernel István)
Hiába beszélünk itt gazdasági haladásról, az Alföld fejlesztéséről és kultúrájáról, amíg nincs ennek az Alföldnek ütőere, nincsen útja, amely elvinné a gazdasági élet vérkeringését a legeldugottabb tanyahelyre is
(1932 Gesztelyi Nagy László)
A gázszolgáltatók a lakosságnak ingyen vitték el a gázt a telekhatárig
(1993 Országgyűlési Napló)
[a Monor Telefon Társaság] üvegszálas kábelen vitte el előfizetőinek az égi csatornák műsorát
(1999 Figyelő)
Az elkerülő utak […] a város mellett viszik el a forgalmat
(2000 Országgyűlési Napló)
6. tárgyas
〈körülmény, vágy, cél〉 elmenni késztet, kényszerít vkit vhonnan v. vhova
Kit elvitt a gohértól a kard, meg a nyereg: Ismét csak a gohér- és kapához tére meg
(1846 Tompa Mihály)
Tehát nem szólt önnek Kornél báró afelől, hogy mi viszi el olyan rögtön innen, megérkezése után alig néhány órával?
(1881 Jókai Mór)
nyugtalan vére elvitte Indiáig, honnan gazdagon tért vissza
(1925 MűvészetiLex.)
a lányokat nem a szabad élet utáni vágy viszi, sodorja el sok száz kilométerre hazulról, hanem a vágy, hogy fenntarthassák magukat, összegyűjthessék a kelengyére valót
(1970 Moyzes Ilona)
6a.
〈intézményt, személyt, tevékenységet stb.〉 elhelyez vhonnan, vmely más(ik) helyre rendel, telepít
Fővárosunk hangulata jó. Innen, ha a körülmények kivánják, minden katonaságot el lehet vinni
(1848 Kossuth Hírlapja)
A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből, ami azonban nem hagyott nagyobb űrt a kis tót városban, mert más hadnagy jött a helyére
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Elvittek innen sok mindent, elvitték a világhírű bencés gimnáziumot, elvitték a megyei bíróságot. Tatabánya lett az a város, amit faluból várossá kreáltak Esztergom rovására!
(1990 Országgyűlési Napló)
a Ford azt tervezi, elviszi Magyarországról az autókábel-gyártást
(1998 Figyelő)
7. tárgyas
(zavaró, kellemetlen v. fölöslegessé vált) dolgot〉 víve, szállítva v. vezetve eltávolít, eltüntet a helyéről, ill. vhonnan
Keresztyen. Én ollyan örökséget kereſek melly meg-motskólhatatlan, meg-romolhatatlan, […] mind ezeket ha tetſzik olvasd-meg ebben az én Könyvemben. Kemeny-nyaku. Vidd-el a’ Könyvedet, akarſz-é velünk viſzſza jöni vagy nem?
(1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.Bunyan)
De, hát leg jobb lett vólna az Uraknak, elébb, mint a’ kőbe ütköztek, meg állani; a’ követ a’ kotsira felvenni, ’s el vinni láb alúl, hogy sem az Urak tengelyje, sem más szegény emberé el ne törjön
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Utána kiáltottam, hogy rozzant nyoszolyáját is vigye el
(1876 Táncsics Mihály)
Figyelmeztettem hogy ezek a rajzok ott tönkremennek. „Hát vigye el őket – mondta – ha akarja, nekem ugyan nem kellenek.”
(1910 Rippl-Rónai József)
Kérem, hogy azt az üvegkalitkát vigyék el az útból
(1973 Pilinszky János)
a tisztelt képviselőtársak a holnapi napon ne parkoljanak a Kossuth téren, ma éjszakára pedig vigyék el autóikat, mivel holnap, az amerikai alelnök látogatása miatt a térről az összes autót elszállítják
(1991 Országgyűlési Napló)
7a.
〈útban levő v. vkit zavaró testrészt〉 elhúz, elvesz vhonnan, ill. 〈tekintetet〉 elfordít vhonnan
hozzáült a fonáshoz, amikor aztán a Mátyás meg melléje ült, s aztán hiába pörölt rá: „Vidd el innen a fejedet, mert biz idefonom a hajadat a len közé!”
(1879 Jókai Mór)
Ugyan, Zsuzsi, vidd el a tenyeredet, mondtam már egyszer, hogy fokhagymás
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
hallja, Stévó, vigye el innen a kezét, a szoknyámon nincsenek csillagok
(1917 Réti Ödön)
A fiú kerek szemmel nézi őt. Nem tudja elvinni tekintetét a férfi simára kiborotvált, komor arcáról
(1969 Fejes Endre)
7b.
〈vmely (kellemetlen) jelenséget〉 megszüntet, ill. nem enged bekövetkezni, megvalósulni vmi
Az emelked eſztendk sok jót hoznak magokkal, az alkonyodók pedig sokat elviſznek
(1793 Verseghy Ferenc ford.Horatius)
Távol a hegyekre vágta le a mennykőt a felleg és elvitte a vihart
(1936 e. Kosztolányi Dezső)
Délről, a Vad-földről, meleg szél fújt. Egy hét alatt elvitte a havat
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
8. tárgyas (átv is)
〈szél v. áradó víz〉 sebesen, hirtelen, nagy erővel (magával rántva v. vhonnan leszakítva) elragad, elsodor vkit, vmit
Kérlek, ha lelked van, ſzállj, ſzállj le! vagy el viſzen innet A’ fellyebb, ’s fellyebb dagadó víz
(1777 Baróti Szabó Dávid)
1850-ik évben is az egész puskaportár tetejét visszahozhatlanul elvitte a szél
(1857 Vasárnapi Újság)
egy hirtelen kerekedett délutáni vihar elvitte feje fölül a sátor ponyváját és ő ott maradt félig levetkőzve, mezítláb a zuhogó esőben
(1945 Darvas József)
Az órák óta tartó szél elvitte a felhőket
(1978 Lengyel Péter)
A megbeszélések összegezhető lényege az volt, hogy ne vigye el a csapatot a hév, a mindenáron való győzni akarás, s különösen a középpályások és a védők figyeljenek a Teplice kontráira
(1999 Magyar Hírlap)
8a.
〈lövedék, bomba stb. testrészt〉 a testről leszakít
Ezen lovag tsatában Bruyere Generalisnak egyik lábát ágyú golyóbis elvitte
(1813 Hazai és Külföldi Tudósítások)
egy csatában Egy nagy ágyugolyó elvitte a fejét
(1856 Vasárnapi Újság)
– Papa, a Kapellár-házba bomba esett: elvitte az ügyvéd két lábát
(1931 Sárközi György)
Kinek kezét, kinek lábát vitte el a gép
(1990 Pető Andrea)
a vonat a lábaimat csak a térdeim alatt vitte el
(1998 Magyar Hírlap)
9. tárgyas
〈elemi erő, szerencsétlenség stb.〉 tönkretesz, ill. megsemmisít vmit
Ő ott lakott, ahol a veres hasú régi szélmalom állongott gyepes halmon, mint valamely öreg vitéz, aki várából kirohant, hogy megállítsa az úton járókat. A várat elvitte mögötte az idő, a halmot már benövögette a galagonya, mogyoróbokor, vadalma
(1919 Krúdy Gyula)
Egy heti vagy néhány napi késés a kapálásban, a termésnek negyedét, harmadát, sőt felét viheti el
(1941 Veres Péter)
ő volt (a soha meg nem született) Athenaeum-nagylexikon főszerkesztője, de közel kétévi munkánkat nagy részben elvitte a bomba
(1969 Fodor József)
rosszabb esetben a jég nemcsak az idei, hanem a jövő évi termést is elviszi
(1996 Figyelő)
Úgy tűnik, a Nyíregyházával szembeni szerdai hazai 0-1 elvitte a dobogós álmokat
(1999 Magyar Hírlap)
9a.
〈időt, pénzt, vagyont stb., ill. abból vmennyit〉 felemészt, elfogyaszt vmi
A’ beſzélgetéſnek édeſsége nem kevés réſzét az éjtſzakának el-vitte
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
nekem a’ gazdaság nem tsak sok bajt hoz, hanem sok időt is el viszen, kivált nyárba
(1809 Dessewffy József)
a hurczolkodás, az újabb szállás felszerelése, beruházása elvitte, a kinek volt is valamije
(1862 Baksay Sándor)
[a keresetemből] a szoba elvisz tizenhárom koronát
(1934 Móra Ferenc)
abnormálisan sok energiát visz el az egzisztencia fenntartása
(1998 Magyar Hírlap)
10. tárgyas
〈betegség, halál stb.〉 elragad az élők sorából vkit, ill. 〈időszak〉 vki halálának az ideje, es. oka
Nem pirúl-el többſzör , Mert el-vitte a’ himl
(1792 Magyar Múzeum)
Gergelyt nem sokára, az az, Augusztus 21dikén elvitte a’ halál
(1808 Virág Benedek)
ki lesz gát a’ török düh ellen, Apát ’s fiút ha elvisz egy csata?
(1844 Vörösmarty Mihály)
Ha tánczol, két farsang mulhatatlanul elviszi
(1882 Lauka Gusztáv)
Október! még ne vígy el, élni hagyj még
(1948 Végh György)
A herceg utáni bánat vitte őt el, nem meghűlés
(1960 Makai Imre ford.Dosztojevszkij)
egymás után meghalt két gyermeke, és később férjét is elvitte a rák
(1996 Új Könyvek)
11. tárgyas
〈versenyen, játékban díjat, ill. munkát〉 (vki v. vmi elől) elnyer, megnyer vki v. vmi
[az angliai lóversenyeken] eleinte a’ legtehetősb gazdák, herczegek és grófok vitték a’ díjakat el
(1838 Széchenyi István)
Szigligeti Ede tizenhétszer vitte el az akadémiai koszorút
(1896 Rákosi Jenő)
ez az első regénye, amellyel egy pályázaton az első díjat el is vitte
(1917 Szini Gyula)
A főnyereményt [a lottón] azonban még mindig nem vitte el senki
(1995 Figyelő)
Az építési szakemberek szerint a Polgárhoz közeli pályán a hídépítés miatt a közbeszerzés gyakorlatilag egyesélyes, vagyis könnyedén a Hídépítő Rt. viheti el a munkát
(2000 Magyar Hírlap)
11a. (Ját)
〈kártyajátékban lapo(ka)t, ütést〉 (a leg)magasabb értékű lapot téve rá magának megszerez
[Ordas] elviszi az ütést
(1880 Csiky Gergely)
[A durák nevű kártyajátékban] minden egyes játékosnak megvan a maga tromfja s mindegyik azon iparkodik, hogy mentül kevesebb ütést kelljen elvinnie
(1893 PallasLex.)
[Az ún. máriás nevű kártyajátékban] a játékos feladata, minél több tizest és disznót (ászt) ütésében elvinni
(1915 RévaiNagyLex.)
Az ütést az a játékos viszi el, aki a hívott színből a legnagyobb lapot teszi
(1993 KártyaLex.)
11b.
mástól elidegenít, elhódít v. elvesz, ill. ezáltal magának megnyer, megszerez vkit
Csudálatos, hogy többet el Von, mint kiád, sok kalmár, Még is elvisz száz igazat Tőle egy hamis krajczár
(1825 Balla Károly)
Hevesi Sándort elvitte a Nemzeti Színház, Márkus Lászlót elvitte a Magyar Színház, most Bánóczi László a rendező
(1908 Ignotus)
A többi folyóirat konkurrenciája „elvitte”, az alacsony honorárium elriasztotta a szerzőket
(1972 Kulin Ferenc)
a kereskedelmi televíziók nem vittek el tőlük annyi hirdetőt, mint attól eredetileg tartottak
(1999 Figyelő)
12. tárgyas
vhol, kül. vminek, vkinek a közelében elhaladva visz, vezet, kísér v. szállít vkit, vmit vki
Alig haladták meg a főút hosszának felét, meg kellett állniok. Sorakozz! Tisztelegj! A dob megszünt peregni, – koporsót vittek el mellettök
(1872 Hevesi Lajos)
az ablak előtt két inas utitáskákat visz el
(1904 Thury Zoltán)
A műtőt, ahova begurítanak, már láttam kívülről, a napokban, mikor elvittek előtte: akkora „13”-as szám díszeleg fölötte, hogy még vakon is ki tudtam betűzni
(1937 Karinthy Frigyes)
[Andy Cole, a Manchester labdarúgója] Jeszcsenko és Burlacsenko között viszi el a labdát
(1995 Magyar Hírlap)
12a.
〈állat, szerkezet〉 úgy húz el vhol vmit, hogy az vminek a közelében elhalad
[a munkadarabot rögzítő] asztal három irányban mozgatható, a beállítás után kézzel hajtva vagy gépi előtolással viszi el a munkadarabot a tárcsa vagy a marófej alatt, amely szintén beállított sebességgel forog
(1979 Haraszti Miklós)
lábszárunkkal pedig megnyomjuk a ló oldalát. Ezzel oldalra való kitérésre késztetjük a lovat, méghozzá a már leírt módon: belső hátulsó lábát a külső hátulsó előtt viszi el, majd ezt a külső hátulsó végrehajtott lépés követi
(1987 Domokos Lajos²)
13. tárgyas
〈út(ja) visz vhol vkit, ill. elvezet vhova, vmihez vkit
Merre meg indúltál, tsak eredj. Vagy ’Zitva tövére; Vagy Radványba talán tégedet el viſz ez út
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Egykori háza előtt soha nem ment el. Ha mégis ott vitte volna el útja, elkerülte messzire
(1863 Kazár Emil)
Az író, valahányszor a kirakat előtt vitte el útja, odapillantott, ahol a könyve áll a sorban
(1921 Moly Tamás)
Ha nem tudod, hogy hová mégy, akkor egyik út sem vihet el, visz el oda
(1991 Országgyűlési Napló)
13a. tárgyatlan
〈közlekedési út(vonal) vhol, kül. vminek a közelében húzódik, halad, ill. 〈vkinek az útja, es. nyoma〉 visz, vezet vhol
Wiesenbad mellett vitt el útunk
(1833–1834 Teleki László²)
Bucsumon tul egy meredek fekete palaszirt alatt visz el az ut
(1858 Vasárnapi Újság)
egyenes irányban, délnek tartott az üldözött [ti. az orrszarvú], majd megint nagy kanyarodót csinálva a Nílus felé tartott. Sokszor a lakóhelyek közvetlen közelében vitt el a nyoma
(1927–1930 Kittenberger Kálmán)
Az igazsághoz a művészetben is rendszerint a legegyenesebbik út visz el legbiztosabban
(1928 Elek Artúr)
Az út a főtérre a piac mellett visz el
(1998 Magyar Hírlap)
14. tárgyas
eredeti v. kívánatos irányától eltérít(ve más irányba, ill. helyre visz, juttat) vmit, vkit
Kintsnek kívánása el vitte tzéljáról
(1772 Orczy Lőrinc)
A sors, a világszellem, a történet ura ellenkező irányba vitte el a föld körüli úton hazánkat, mint amerre te akartad: mégis oda hozta el, ahová te akartad
(1898 Jókai Mór)
az ember a valóság gondolati feldolgozásában nem befolyásmentes; érdekelt az értelmezés eredményében, érdekeltsége viszont a valóságértelmezést téves irányba torzíthatja, viheti el
(1978 Hankiss Ágnes)
az a problémám általában ezekkel az Expo-val kapcsolatos vitákkal, hogy mindig elviszik a dolgot érzelmi síkra
(1991 Országgyűlési Napló)
15. tárgyas
〈bizonyos tömegű terhet〉 elbír, képes vinni vki v. vmi
Hátukon egy gömbölyded, vászonnal bevont fadarab van, melynek segitségével e hordárok bármelyike 2–3 sőt több mázsa terhet a legmeredekebb utakon is könnyü szerrel képes elvinni; sőt nem egy közöttük, maga egy zongorát elvisz a hátán!
(1877 Budapest)
Legfeljebb 50 kgkilogramm terhet lehet rájuk [ti. a lámákra] rakni, noha 80-90-et is elvisznek, de ez már megviseli őket
(1928 TolnaiÚjLex.)
[a világ legnagyobb teherautója] akár egy Jumbót [ti. ilyen típusú utasszállító repülőgépet] is elvisz
(1999 Magyar Hírlap)
15a. (lelkén v. szívén határozóval) (rég)
〈annak kif-ére, hogy vmely lelki terhet elvisel vki〉
Etelkának penig leg-kiſſebb gondgya-is nagyobb vólna ennél. Mind ezeket hogy-hogy vihetné-el a’ szívén?
(1786 Dugonics András)
Nem vihetvén el tovább szivemen, hogy két leveledre olly soká tartozom felelettel, az útban teszem azt meg, a’ mit othon már régen kellett volna tennem
(1818 Kis János¹)
nem vihetem el lelkemen, lelépni e szószékről, hogy a nőkinzásnak rosz ügyéhez az óvó és védőeszközökről, – egyszersmind a vigaszokról is meg ne emlékezzem
(1856 Vasárnapi Újság)
Ezt [a mulasztást] ő nem vihette el a lelkén; anélkül, hogy meg ne gyónta volna valakinek, akitől lelki vigasztalást kaphatott
(1875 Jókai Mór)
15b. (biz)
(közös) feladatot, munkát〉 egymaga (el)intéz, megold
Pár hétig Gyulai elviszi a dolgot [ti. a szerkesztést]: miért ne mehetnék én le pár hétre hozzátok
(1863 Arany János)
mindig zenekari tag voltam, a csapatmunkát, a „passzolgatós” zenélést szeretem, és nem vagyok olyan erős egyéniség, mint [Demjén] Rózsi vagy Horváth Charlie, aki egyedül is „elvisz” egy koncertet
(1997 Magyar Hírlap)
15c. (hat ragozású igealak tárgy n.) (rég)
(súlyos) beteg v. nehéz helyzetben levő személy〉 a nehézségeket elviselve helyzetét, állapotát (vmeddig) kibírja, ill. életben marad, elhúzza vmeddig
vagy 13dik napig el-viszi, [a betegség] ritkán fordul meg
(1781 Benkő Sámuel)
Egy Nemes Léány három hólnapokig-is el-vitte, hogy ſzékje egyſzer ſem vólt
(1793 Mátyus István)
el tudja vinni annyira, hogy csak másfél esztendő mulva lépett a sirba
(1885 Marosi Kálmán)
– A báró jobban van-e? – Az már nem ember. Nem hinném, hogy elviszi tavaszig
(1907 Ambrus Zoltán)
15d.
〈büntetés, jóvátétel nélkül túljutva rajta〉 megúszik vki vmit
Feleségednek boſzſzontását ſenki bntetettlenl el nem viheti
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
ſoha ugyan büntelenl el-nem viſzik, hogy fegyvereiket királyi vérbe merték fertztetni
(1793 Egervári Ignác ford.Metastasio)
Most mondja a kocsis, hogy a te vigyázatlanságod miatt elveszett az egyik lovam lábáról a patkó. A ló megsántult. Ezt nem viszed ám el ingyen
(1856 Jókai Mór)
Te elviheted valameddig, de a gyereked […] mind lófarkára kerül
(1892 Baksay Sándor)
Nem haragszom magára, de most kétszer egymás után pimaszkodott velem, ezt büntetlenül nem viszi el
(1961 Sarkadi Imre)
Fr: balhé
Vö. CzF. ~, elviszėn; ÉrtSz.; TESz. visz; ÉKsz.; SzT. elvihet, ~, elvitetik, elvitt, elvivő; ÚMTsz.

Beállítások