elviselt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elvisel.

II. mn 12B

1. (kissé rég)(teljesen) elnyűtt, elhasznált, nagyon viseltes 〈ruha(darab) v. lábbeli〉’ ❖ Danczkai, — fájdalommal írom — a mult Xber [= december] 9dik napján Báróczy után ment: elviselt Uniformisát, melljel e világra jött volt, jó Barátjai Magyar Igenbe, szülötte földén, régi elei közzé helyheztették (1813 Kenderesi Mihály C2563, 294) | A nőknek a legelviseltebb selyem-ruha becsesebb, mint az uj de olcsó kelme (1861 Rosty Pál 8397007, 131) | Öltözéke oly elviselt volt, mint azoké az arisztokratáké, akik új cipőiket és ruháikat inasukkal hordatják s csak akkor öltik magukra, amikor már valami ódon kopottságot nyer a finom szövet és bőr (1945 Sőtér István 9613002, 11) | Otromba, elviselt cipők (1956 Fodor András 9148001, 57).

2. (rég) ’elnyűtt, kopott 〈tárgy〉’ ❖ az ablakban nehány elviselt könyv, az ágy felett nehéz, rezes puska (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Vegyen az ember egy pár rőf posztószélt, vagy elviselt posztót (1857 Vasárnapi Újság CD56) | elviselt kártyák, tarokk, svájci, francia (1865 Jókai Mór CD18) | Az irások közt uralkodott egy nagy régi elviselt fekete fatintatartó lúdtollakkal (1867 Tolnai Lajos C4216, 25) | egy régi elviselt könyvből szorgalommal olvasott (1882 Bartalus István C0845, 261).

3. (rég, ritk) ’túl sokszor haszn., elkoptatott 〈szó〉’ ❖ A támadó [= felkelő] nap rövid leírása, némely elviselt díszítményen kívül, egy finom vonást is tartalmaz, hogy t. i. a nap „mindennek fényt ad, sok különb látattal.” (1859–1860 Arany János C6504, 401) | Elviselt jelszó már az az „irodalom” (1880 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elviselt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelvisel
II. melléknév 12B
1. (kissé rég)
(teljesen) elnyűtt, elhasznált, nagyon viseltes 〈ruha(darab) v. lábbeli〉
Danczkai, — fájdalommal írom — a mult Xber [= december] 9dik napján Báróczy után ment: elviselt Uniformisát, melljel e világra jött volt, jó Barátjai Magyar Igenbe, szülötte földén, régi elei közzé helyheztették
(1813 Kenderesi Mihály)
A nőknek a legelviseltebb selyem-ruha becsesebb, mint az uj de olcsó kelme
(1861 Rosty Pál)
Öltözéke oly elviselt volt, mint azoké az arisztokratáké, akik új cipőiket és ruháikat inasukkal hordatják s csak akkor öltik magukra, amikor már valami ódon kopottságot nyer a finom szövet és bőr
(1945 Sőtér István)
Otromba, elviselt cipők
(1956 Fodor András)
2. (rég)
elnyűtt, kopott 〈tárgy〉
az ablakban nehány elviselt könyv, az ágy felett nehéz, rezes puska
(1848–1856 Jókai Mór)
Vegyen az ember egy pár rőf posztószélt, vagy elviselt posztót
(1857 Vasárnapi Újság)
elviselt kártyák, tarokk, svájci, francia
(1865 Jókai Mór)
Az irások közt uralkodott egy nagy régi elviselt fekete fatintatartó lúdtollakkal
(1867 Tolnai Lajos)
egy régi elviselt könyvből szorgalommal olvasott
(1882 Bartalus István)
3. (rég, ritk)
túl sokszor haszn., elkoptatott 〈szó〉
A támadó [= felkelő] nap rövid leírása, némely elviselt díszítményen kívül, egy finom vonást is tartalmaz, hogy t. i.tudniillik a nap „mindennek fényt ad, sok különb látattal.”
(1859–1860 Arany János)
Elviselt jelszó már az az „irodalom”
(1880 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások