elzárkózik tn ige 14a10

1. ’bezárja magát, bezárkózik vhova vki’ ❖ [az asszony] minden eſztendben, mikor az a’ nap fordúl-el, a’ mikor az Ura elhagyta, elzárkozik, nem bocsát ſenkit magához (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe C2545, 12) | a’ Nagy Tatárországi király elzárkozott egyedül szobájába (1829 Vörösmarty Mihály ford. 8524424, 144) | Az ily betegek rendkivül gyanakodók. Ha bárki, értem egy férfi, kisérné kegyedet: azt hinné, hogy az rendőr vagy törvényszéki tiszt s elzárkóznék (1884 Szász Károly² ford.–Black C3845, 148) | a fejedelem nem zárkózhat el fényes udvarába (1925 Nagy Endre CD10) | Lóczy [Lajos] nem a tudomány elefántcsonttornyában elzárkózva volt kíváncsi a természeti folyamatokra, hanem mindig kereste az összefüggéseket az ember és a természet sokszálú kapcsolatában (2000 Természet Világa CD50).

2. ’〈személy v. közösség〉 másoktól, a külvilágtól elfordulva, elszigetelődve saját magába zárkózik’ ❖ El-fut, ’s el-merlvén ſzemei könyvekben, El-akar zárkozni a’ magasb hellyekben (1789 Kovács Ferenc¹ ford.–Boileau C2756, 41) | Debreczen’ lakosai […] elzárkózva eddigelő a’ világtól, kerülték a’ másokkali érintkezést, féltek a’ változástól (1841 Athenaeum C0022, 605) | A magányt enyhíthetjük, ha nem zárkózunk el mások társaságától (1998 Új Könyvek CD29).

3. ’〈személytől, embercsoporttól〉 a vele való közösséget, érintkezést elutasítva távol tartja magát vki’ ❖ a német szövetséghez csatlakozni annyit tesz, mint Angliától elzárkózni (1842 Kossuth Lajos CD32) | mennyire hiábavalók azok a félelmek, a melyek önt arra birták, hogy elzárkózzék előlem és a melyek most tartózkodóvá teszik magaviseletét (1884 Budapesti Hírlap júl. 16. C4731, 3) | [a falusi kispolgárok] mereven elzárkóznak a néptől, gőgösen elnéznek a rongyos és éhező nép felett (1937 Féja Géza 9138002, 60) | a gazdagabbak nemritkán elzárkóztak a lesüllyedt-elszegényedett rokontól (2000 Magyar néprajz CD47).

4. ’〈annak kif-ére, hogy vmely hatást v. vmely (erős hatású) dolgot nem enged közel magához〉’ ❖ Guatemala, csaknem elzárkozva a’ szomszédok’ behatásai előtt, saját visszavonásainak [= viszályainak] van hagyatva áldozatúl (1841 Athenaeum C0023, 405) | Pap létére sem zárkózott el a szabadelvűségtől (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | a legértelmesebb nők sem zárkózhatnak el a szerelem érzelmei elől (1883 Ozoray Árpád 8343001, 38) | a nemzeti vonások konzervatív megőrzésére és kifejezésére törekvő, minden nyugati hatástól dacosan elzárkózó [irányzat a magyar irodalomban] (1913 Babits Mihály C0696, 151) | Ha túl szkeptikusak vagyunk – különösen olyan új ötletek elvetésével, melyeket megfelelő módon nem ellenőriztünk –, elzárkózunk a tudományos haladás elől (1995 Természet Világa ford. CD50).

5. ’〈annak kif-ére, hogy elutasít vmit, ill. vminek a megtételére nem hajlandó vki v. vmely intézmény, közösség〉’ ❖ annak hirére, hogy már a’ főváros körül is mutatkoztak volna e’ kórság [ti. a kolera] jelenségi, sebesen elhagyá az udvar Madritot , ’s 12 mérföldre Rio-Frio kis kastélyba vonult, hol minden tovább közlekedéstül elzárkozik (1834 Jelenkor C0227, 470) | az országgyülés tudvalevőleg elzárkózott attól, hogy Kossuthot az ország halottjának nyilvánitsa s az ország költségén temesse el (1910 Budapesti Hírlap dec. 6. C4698, 7) | Mire Helferék házához ért, már odáig jutott, hogy még a férjhezmenés elől se kívánt mereven elzárkózni (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 44) | A német kancellár elzárkózott attól, hogy véleményt nyilvánítson spanyol belpolitikai kérdésekben (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elzárkozik; ÉrtSz.; ÉKsz.

elzárkózik tárgyatlan ige 14a10
1.
bezárja magát, bezárkózik vhova vki
[az asszony] minden eſztendben, mikor az a’ nap fordúl-el, a’ mikor az Ura elhagyta, elzárkozik, nem bocsát ſenkit magához
(1794 Kazinczy Ferenc ford.Goethe)
a’ Nagy Tatárországi király elzárkozott egyedül szobájába
(1829 Vörösmarty Mihály ford.)
Az ily betegek rendkivül gyanakodók. Ha bárki, értem egy férfi, kisérné kegyedet: azt hinné, hogy az rendőr vagy törvényszéki tiszt s elzárkóznék
(1884 Szász Károly² ford.Black)
a fejedelem nem zárkózhat el fényes udvarába
(1925 Nagy Endre)
Lóczy [Lajos] nem a tudomány elefántcsonttornyában elzárkózva volt kíváncsi a természeti folyamatokra, hanem mindig kereste az összefüggéseket az ember és a természet sokszálú kapcsolatában
(2000 Természet Világa)
2.
〈személy v. közösség〉 másoktól, a külvilágtól elfordulva, elszigetelődve saját magába zárkózik
El-fut, ’s el-merlvén ſzemei könyvekben, El-akar zárkozni a’ magasb hellyekben
(1789 Kovács Ferenc¹ ford.Boileau)
Debreczen’ lakosai […] elzárkózva eddigelő a’ világtól, kerülték a’ másokkali érintkezést, féltek a’ változástól
(1841 Athenaeum)
A magányt enyhíthetjük, ha nem zárkózunk el mások társaságától
(1998 Új Könyvek)
3.
〈személytől, embercsoporttól〉 a vele való közösséget, érintkezést elutasítva távol tartja magát vki
a német szövetséghez csatlakozni annyit tesz, mint Angliától elzárkózni
(1842 Kossuth Lajos)
mennyire hiábavalók azok a félelmek, a melyek önt arra birták, hogy elzárkózzék előlem és a melyek most tartózkodóvá teszik magaviseletét
(1884 Budapesti Hírlap júl. 16.)
[a falusi kispolgárok] mereven elzárkóznak a néptől, gőgösen elnéznek a rongyos és éhező nép felett
(1937 Féja Géza)
a gazdagabbak nemritkán elzárkóztak a lesüllyedt-elszegényedett rokontól
(2000 Magyar néprajz)
4.
〈annak kif-ére, hogy vmely hatást v. vmely (erős hatású) dolgot nem enged közel magához〉
Guatemala, csaknem elzárkozva a’ szomszédok’ behatásai előtt, saját visszavonásainak [= viszályainak] van hagyatva áldozatúl
(1841 Athenaeum)
Pap létére sem zárkózott el a szabadelvűségtől
(1880 Mikszáth Kálmán)
a legértelmesebb nők sem zárkózhatnak el a szerelem érzelmei elől
(1883 Ozoray Árpád)
a nemzeti vonások konzervatív megőrzésére és kifejezésére törekvő, minden nyugati hatástól dacosan elzárkózó [irányzat a magyar irodalomban]
(1913 Babits Mihály)
Ha túl szkeptikusak vagyunk – különösen olyan új ötletek elvetésével, melyeket megfelelő módon nem ellenőriztünk –, elzárkózunk a tudományos haladás elől
(1995 Természet Világa ford.)
5.
〈annak kif-ére, hogy elutasít vmit, ill. vminek a megtételére nem hajlandó vki v. vmely intézmény, közösség〉
annak hirére, hogy már a’ főváros körül is mutatkoztak volna e’ kórság [ti. a kolera] jelenségi, sebesen elhagyá az udvar Madritot , ’s 12 mérföldre Rio-Frio kis kastélyba vonult, hol minden tovább közlekedéstül elzárkozik
(1834 Jelenkor)
az országgyülés tudvalevőleg elzárkózott attól, hogy Kossuthot az ország halottjának nyilvánitsa s az ország költségén temesse el
(1910 Budapesti Hírlap dec. 6.)
Mire Helferék házához ért, már odáig jutott, hogy még a férjhezmenés elől se kívánt mereven elzárkózni
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
A német kancellár elzárkózott attól, hogy véleményt nyilvánítson spanyol belpolitikai kérdésekben
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elzárkozik; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások