emanáció fn 1A
1. (Fil, Vall) ’〈kül. az újplatonikus és gnosztikus nézetek, ill. a kabbala tanítása szerint:〉 az isteni teremtőerő kisugárzása v. kiáramlása (mint a világ és benne minden létező teremtésének eszköze)’ ❖ Minekelőtte még az Emanatio (kiömlés, kifolyás) kezdetét vette, már a’ Szent Örökvilágosság volt, melly mindent általhatott, és körűlvett (1819 Hasznos Mulatságok C0180, 368) | ez a világ az összes elképzelhető világok között a legjobb. Ez az […] Istentől, a Végtelentől eredő kisugárzások és emanációk sorozatának eredménye (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | ahogyan a fény a Napból, úgy áramlik ki a világ istenből, aki az emanáció során változatlan marad, nem válik kevesebbé (1981 Lendvai L. Ferenc 1092001, 66) | Az ember, a Biblia szerint nem az istenek emanációja (kiáramlása), mint a gnózisban; nem is a világ kicsiny mása […], mint a görög filozófiában; [hanem Isten teremtménye] (1993 BibliaiLex. CD1207).
2. (ritk, vál) ’(ki)áramlás, (ki)sugárzás, ill. e folyamat eredménye’ ❖ [a régi titkos filozófia a 9 bolygót a Föld érceiről nevezi el,] ’s abbúl magyarázza annak a’ földi dolgokba való be folyását, influxusát ’s a’hoz méri nehézségét is: melly így, igen könnyen meg is egyeztethet, mind a’ Neuton’ [= Newton] törvényjeivel a’ Planéták’ teste’ srségérl, mind a’ Kepler’ ki szivárgásaival, emanációjival (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 334) | Az egyik emberből erősebb delej sugárzik ki, mint a másikból; a haj villámos szikrázása, az állati meleg emanációja is árulkodóvá lett (1904 Budapesti Hírlap jan. 9. C4692, 2) | [Weszelszky Gyula professzor] 9,8 egységben állapitotta meg a Rácfürdő forrásainak emanációját (1930 Pesti Hírlap szept. 28. C5678, 9) | csíramentesítő emanációval (1960 Népszava máj. 28. C4824, 4) | [a bűvészek] játszi könnyedséggel reprodukálják a század eleji spiritiszták csodatetteit, az ektoplazma emanációját, meg a többi hókuszpókuszt (1999 Természet Világa CD50).
2a. (birtokszóként) (ritk, vál) ’vmely érzés, érzelem, eszme v. elgondolás kiáradása, kisugárzása, ill. vkinek, vminek a megnyilvánulása’ ❖ hol a törvény nem a közvélemény emanatiója (1841 Kossuth Lajos CD32) | [a Diákpályám című munka] a legotrombább emanatiója a méregnek és haragnak (1845 Petőfi napjai C1573, 51) | [a Teleki-féle választások radikálisabb irányzatai] már csak részben voltak a Gömbös-féle szervezetek közvetlen emanációi (1944 Bethlen István 9055003, 127) | nekik mindent lehet, hiszen ők egyenesen a transzcendens Jó emanációi (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. (Kém) ’〈a periódusos rendszer 86-os számú elemének, a radonnak, ill. 3 természetes izotópja együttesének megnevezéseként〉’ ❖ A föld szilárd kérge radioaktiv emanaciónak a forrása, amely emanáció, ha nem is egyenlő sürüségben, de a talajbeli levegőben nyilván mindenütt ott van (1904 Pesti Napló ápr. 8. ford. C1516, 21) | Emanáció. 1. E névvel jelölik a radioaktív bomlásnál keletkező gázalakú testeket. Három ilyen emanációt ismerünk, ú. m. a rádium-, thorium- és aktinium-emanációt (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 143) | A rádiumelem sugárzó fém, az emanáció sugárzó gáz (1964 Népszabadság márc. 24. C1501, 9) | Olykor közös névvel emanációnak nevezik a 86-os rendszámú elem izotópjait, a 218-as tömegszámú aktinont, a 220-as toront és a 222-es radont (1998 MagyarNagyLex. C5820, 273).
ÖE: ~elmélet.
Sz: emanációs.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.