ember fn és mn 4Bembör (rég v. nyj)

I. fn

1. (Áll is) ’a főemlősök közül az értelmileg legfejlettebb élőlény, ill. ezen élőlények faja, az értelmes ember (Homo sapiens)’ ❖ Az ember már az ő test alkotásának olly kiváltképpen való tulajdonságai által, minden egyéb állati Teremtésektől megkülönböztetett (1799 Főldi János C6339, 45) | Gorillánál az agyat tartalmazó koponya-űr kisebb, a testtörzs nagyobb, a lábszár rövidebb, a kar hosszabb mint embernél (1864 Rónay Jácint 8396004, 225) | Az ember családjának (Hominidae) ma már csak egy faja van: ez az ember (Homo sapiens) (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 120) | A magasabb rendű élőlények, egészen az emberig sokféle ásványi jellegű anyagot választanak ki élettevékenységük során (2008 Szakáll Sándor 3289002, 26).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’〈az e fajt is magában foglaló nem elnevezéseként〉’ ❖ 1. Faj. blts Ember H. [= Homo] sapiens (1799 Főldi János C6339, 45) | A kétkezűek Rende. Ember. Homo (1846–1848 Hanák János C2012, 18) | neandervölgyi ember, Homo neanderthalensis: az emberfélék csoportjába tartozó, az Afrikából mintegy 1 millió éve kivándorolt Homo erectusból Európában kialakult faj (2001 MagyarNagyLex. C7362, 600).

1b. (jelzőként) ’olyan 〈alak, forma〉, mint amilyen egy ilyen élőlény, ill. akkora 〈méret〉, mint amekkora egy felnőtt’ ❖ [az volt] halálra nevettető, ha férges dióba haraptak e’ kis emberalaku állatok [ti. a majmok], ’s a’ savanyu arcz-rángatás legelevenebb mimikájával köpdösék ki a’ chán keserű ajándokát (1843 Császár Ferenc C1261, 37) | egyiptomi stilusú, emberalakú sarkophagok (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | emberformájú piktogramok (1994 Új Könyvek CD29) | [A múzeumban láthatók] a hagyományos közép-Tisza-vidéki tájak népviseletével felöltöztetett, ember nagyságú bábok (1996 Magyar Hírlap CD09).

1c. (jelzőként) ’az a 〈korszak〉, amelyben ilyen élőlényként létezik vmi’ ❖ [Egy lélekvándorlásban hívő prémvadász törzs, az ún. ilcsikek] azt tartják, hogy ez [ti. a mormota lapockájának fehér húsa] még emberkorából való, s azt nem eszik meg (1877 Jókai Mór CD18) | [a pokolban, az ördögök közt] olyan éktelen ordítást hallok, amely nem eredhet mástól, mint Bikkmikkertől, aki soha se tudja elfelejteni, hogy ember korában képviselő volt! (1912 Ambrus Zoltán CD10) | Karom cseresznyefaág, fehér virágok az ujjak, [...] szivem helyén egy hang dalol, melyet emberkoromba hallottam régen valahol (1927 Strém István 9616008, 13) | [Gogol művében] a szellemek kísértetkorukban is olyanok, mint emberkorukban voltak (1952 Magyar Nemzet márc. 2. C4792, 5) | [Az ún. barwo népnél] az ősök szellemének fogalmát jelző szó mellett azokat az ősöket, akiknek emléke, cselekedetei, kiemelkedő tettei a hagyományokban fennmaradtak, ember korukban viselt nevükkel is megnevezik (1965 Láng János C7086, 299).

2. (egysz-ban, rendsz. hat ne-vel) ’ennek az élőlénynek gondolkodásra és beszédre képes, testi, értelmi, erkölcsi tulajdonságaival a környezetét tudatosan alakító, társadalmat, kultúrát és civilizációt teremtő egyede, ill. ezeknek az egyedeknek az összessége’ ❖ Minden magát rzi, ’s azért vérengezik, Egyik vad, máſikba ha magát fel-leli, Nem ldkli Nemét: formáját tiſzteli; De az ember nként veſztegetí magát (1772 Bessenyei György¹ C1076, 52) | embernek lenni kimondhatatlan öröm, s éppen nem csuda, hogy ott az istenek kedvet kaptak olykor egy lévbe keveredni velünk (1828 Kazinczy Ferenc 7163031, 550) | [Jézus] a természetben tanitott Istenről, Isten országáról, az emberről, a jövő életről s több ehez hasonló dologról (1895 Ürmösi Kálmán 8622001, 59) | A régiek szemében a virág nem volt egyéb, mint dísz, a növény ékessége, amelyet az embernek nyújtott koszorúkötésre (1932 Rapaics Rajmund CD35) | A társadalmi valóság vizsgálatakor Hegel mindig azokat a reális tendenciákat kereste, amelyek a történelem változásait, az ember történeti lehetőségeit megszabják (1981 Lendvai L. Ferenc 1092003, 168).

2a. (birtokos v. minőségjelzővel) ’e lénynek vmely csoportjához, köréhez tartozó, annak jellegzetes vonásait hordozó személy’ ❖ a’ ſzegény ember gyermeke […] nem ſokat válogathat az ételbe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 222) | Te vagy egy afféle Embernek példája, Kit elveſztett az  igazmondó ſzája (1801 Sándor István 7287103, 255) | jó gazda ám a magyar ember! (1846 Petőfi Sándor 8366295, 83) | A trópusi örökzöld erdő [...] nagyon elüt attól a képtől, amit az északibb vidék embere szerez az erdőről (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 187) | [Az író] egy-egy villanás erejéig láttatja a hétköznapok emberére jellemző magatartásokat (2000 Új Könyvek CD29).

2b. (az) embernek fia (rég, Vall) ’〈(Jézus Krisztusnak mint) a messiásnak az emberi mivoltát hangsúlyozó megnevezéseként〉’ ❖ hatalmat adott néki [ti. Isten], hogy itéletet tégyen, mert embernek fia, az az Meg-Váltó (1791 Alexovics Vazul 7004004, 220) | [egy földrengés] Libanont legbelsőbb tövéig megrázkódtatá, midőn az Embernek Fia ezen hegyektől nem messze kibocsátá utolsó lélekzetét (1835 Hasznos Mulatságok C8342, 363) | keresztre feszítették az embernek fiát(1902 Ady Endre CD0801) | az embernek Fia emberek kezébe adatik, megtagadják, megostorozzák, keresztfára feszítik őt, de harmadnapra feltámad (1996 Magyar reformátusok CD1210).

3. ’ez az élőlény egyedi voltában, személy’ ❖ [Abdella] szerentséjére ſzembe találkozot egy emberrel, a’ ki ſzületett Frantzia (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 282) | sok ember a’ buksi fejével nem éri fel, mennyi kár az a’ magyarnak, hogy egyik a’ másikat marja (1851 A Falu Könyve C1667, 5) | Egy osztrák teljes haditörvényszék, tudvalevőleg, tizenhat emberből áll (1898 Gracza György 8161005, 817) | Azon töprengtem, hogyan szabaduljak meg ettől az embertől (1956 Lengyel József 9395005, 87) | Az árvíz következtében leállt a vonatközlekedés, és emberek százai voltak kénytelenek elhagyni otthonukat (2001 Magyar Hírlap CD09).

3a. (egysz-ban) (kissé biz) ’〈(ismeretlen egyén) gyakr. megütközést, méltatlankodást kifejező megszólítás(a)ként〉’ ❖ Ember! hát oly csaló remény is hízlalhat, Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat? (1795 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 262) | Ember, belőled a rossz lélek ordít! (1819 Katona József 8226004, 386) | – Hohó! Állj meg, ember, agyon ne tiporj (1906–1907 Mikszáth Kálmán C7034, 60) | – Hé, ember, a bérletemet viszi! (1997 Magyar Hírlap CD09).

3b. (1. sz-ű birt szjeles alakban) ’〈a beszélő által előadott történet szereplőjének megnevezéseként〉’ ❖ Nem titkolhatom, hogy én ezen Mesének igen kivántam hallani feloldását. Sokféle alkimikus Munkáról kezdtem gyanakodni, de az Emberem mind tsak azt felelé: az mind ſemmi (1801 Sokféle C1531, 6) | A mi emberünk se’ rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet (1847 Petőfi Sándor CD01) | [a taxis] szabálytalanul kanyarodik, a rendőr leinti. Emberem előveszi a papírjait, a jogosítványában egy tízdolláros lapul, úgy adja át a rend őrének (1996 Magyar Hírlap CD09).

3c. ’vmely hivatást, tisztséget, (közéleti) szerepet stb. betöltő, de attól függetlenül tekintett személy’ ❖ a’ Pápa mint ember hibázhatik ugyan, de mint Pápa nem (1797 Gvadányi József ford. 7125028, 238) | szeretem őt, mint embert s mint irót (1854 Lévay József 8173058, 192) | [Chambord grófot] mint politikust, különbözőleg ítélhetik meg; mint emberről, mint férfiről csak egykép emlékezik meg róla mindenki, a ki a körben, melyben élt, ismerte: legteljesb tisztelet hangján (1883 Budapesti Hírlap aug. 25. C4730, 2) | Az Aczél zálogháznak ma már rendszeresen visszatérő ügyfélköre van, s ennek titka Aczél Katalin szerint az, hogy nem kuncsaftnak, hanem embernek tekintik a hozzájuk betérőket (1997 Magyar Hírlap CD09).

3d. (egysz-ban, hat ne-vel) ’〈gyakr. egysz 1. sz helyettesítésére: bárkire, akárkire vonatkoztatva〉’ ❖ a’ Fü nedves és friſs lévén, nem tsak könnyebben fogja a’ Kaſza, hanem sürübb Rendeket-is lehet vágni, és igy mind több, mind jobb Szénája léſzen az embernek (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332006, 102) | Kantra igen haragszom [...], ő a pápisták zavaros fejedelme, minden bolondot kész volna az emberrel elhitetni (1836 Tóth Péter 8491001, 27) | Az olasz szállók Dalmácziában [...] három emeletes épületek, szűk, meredek falépcsőkkel; piszok és bűz kiséri fel az embert szobájáig (1884 Hunfalvy János 8191003, 68) | mit tegyen az ember, nem szállhat pörbe Teremtőjével (1931 Pintér Jenő CD44) | Az aztán, hogy ezek a [tan]könyvek még szórakoztatóak is legyenek, már olyan fényűzés, amit az ember nem is mer kívánni (1995 Engel Pál CD17) az ember(nek) fia (egysz-ban, hat ne-vel) ’〈gyakr. egysz 1. sz helyettesítésére: bárki, akárki férfira vonatkoztatva〉’ ❖ Fel-vagyon Ralchásnak húzva a’ kéz-ija, Meg-meg újra retteg az embernek fia (1774 Dugonics András C1484, 98) | soha még oly ocsmány árulást nem hallott az embernek fia, mint a minővel most hazánkat meg akarják ölni a hitszegők (1848 Kossuth Lajos 8250001, 38) | a magyar unitárizmus évszázadok küzdelmei alatt azzá fejlődött, amit Jézus követelt az embernek fiától, mint Istennek gyermekétől azon célból, hogy az Istenországa létesűlhessen a valláserkölcsi élet nyomán (1923 Kiss Elek 2129002, 14) | manapság mire megy az emberfia ezekkel az igazságokkal [ti. a közmondások igazságával] (1997 Magyar Hírlap CD09) az ember gyereke (egysz-ban, hat ne-vel) ’〈gyakr. az egysz 1. sz helyettesítésére: bárkire, akárkire vonatkoztatva〉’ ❖ Miért nem csináltatnak [kéményt]? „Hát kiérem azért, me szegény az ember gyereke(1912 Malonyay Dezső 8292045, 316) | Igazán zavarba hozza [viselkedésével] az ember gyerekét! (1931 Pap Károly CD10) | Odajutunk, már nem hisszük a jót sem, beszélhetnek az ember gyerekének (1956 Jobbágy Károly 9279013, 24) | Amikor az ember gyereke sportolni kezd, szinte biztos, hogy világhírről, diadalokról, érmekről álmodik (1995 Magyar Hírlap CD09) az ember lánya (egysz-ban, hat ne-vel) ’〈gyakr. az egysz 1. sz helyettesítésére: bárki, akárki nőre vonatkoztatva〉’ ❖ Mindnek csak azon a rohadt pénzen jár az esze. Hogy az ember lányának anyja is van, ők azt nem tudják fölgondolni (1925 Németh László² CD10) | Az életben sok minden érheti az ember lányát (1933 Kosztolányi Dezsőné CD10) | – Tyűh, de kapciáskodó vagy, te szép szál ember – szólalt meg az asszony – cirkuszt csinálsz az emberlányából(1957 Wessely László ford.–Babel 9789003, 75) | Ha van férfi az ember lánya mellett, az legalább annyi kínlódást jelent, mint ha nincs (2000 Új Könyvek CD29) az ember leánya ’〈ua.〉’ ❖ Melyik utcán s annak melyik oldalán járjon az ember leánya? (1890 Jókai Mór CD18).

3e. (egysz-ban, ne n., tagadó szerkezetet megelőzve) ’egyáltalán senki’ ❖ De nem is mindeggyik Isten ollyan gyilkos ám [...], és nem mondja hogy őtet ember nem láthattya élvén (1815 Sárközy István C2565, 395) | a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja (1853 Arany János 8014056, 205) | [a táltos paripa] bezúzta lángoló orrával az ablakot s bekiáltott a házba, de olyan hangon, amilyet még ember nem hallott (1937 e. Dallos Sándor 9098003, 49) | Volt egy szalonunk, ahova ember be nem léphetett. Ott dekkoltak a perzsaszőnyegek, a gyönyörű bársonyfotelok, amiket mi, gyerekek, soha nem láttunk (1997 Lakáskultúra CD39).

3f. (tbsz-ban, gyakr. hat ne-vel) ’〈a környezetet alkotó személyekre, a társadalomra v. a közvéleményre vonatkoztatva〉’ ❖ az ablakok sokassága miatt az emberek knnyen bé-tekinthetnének (1777 Jeles gondolatok C2220, 11) | Emberek közé se jár, nincs ideje (1896 Mikszáth Kálmán C3147, 257) | [Hendl] bizott szakértelmében s nem hallgatott az emberekre (1915 Az Est nov. 12. C5263, 5) | Ritkán fordul elő, hogy egy bűnöző, ráadásul sorozatos bűncselekmények elkövetője rokonszenvet vált ki az emberekből (1999 Új Könyvek CD29).

3g. (tbsz-ban) (biz) ’〈a beszélővel (alkalmilag) egy helyen levő személyek (csoportjának) megszólításaként〉’ ❖ alig pitymallott, már Vámos gazda ébresztgeti a cselédjeit. – Talpra emberek, ágyazni (1890 Terescsényi Gyula C4116, 75) | Emberek, ide hallgassatok (1962 Réz Ádám ford.–Fučík 9567004, 21) | Segítség! Segítség! Emberek! Segítség! (2008 Szilánkokra hullva 3333001, 13).

4. ’Vmely tulajdonságú személy.’

4a. ’kellő értelmi, erkölcsi stb. színvonalon álló, ill. a környezetéből megbecsülést kiváltó személy’ ❖ Mög-fog ő emléközni édös atyádnak jó-tetteirűl. Ő tötte Billát embörré (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116006, 213) | Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon (1846 Arany János 8014001, 99) | nem is ember, a ki legalább a boszniai hadjáratot végig nem küzdötte (1904 Rákosi Viktor 8387017, 252) | az idegen ember [...] sajátjaként faragott belőlem embert. Tudja, milyen ritkán sikerül ez egy állami gondozottnál? (2001 Magyar Hírlap CD09).

4b. ’ép, egészséges személy’ ❖ Az öreg gróf nem is volt már ember leánya nélkül; ha az néhány pillanatra elhagyta őt, olyan volt, mint az elhagyott, gyámoltalan gyermek (1856 Jókai Mór CD18) | Vasúti állomások táján naponta lehetett látni roskatag, vánszorgó csapatokat, végsőkig kimerült emberroncsokat, – amint szemükben bamba, elmeredő közönnyel haladtak valami kórház felé. „Ezekből sose lesz ember!” – súgták a járókelők egymásnak (1916 Kaffka Margit CD10) | [apám] azt hitte, gyógyulni gyötörjük haza. Addig hitte, míg szemébe nem mondták: belőle már nem lesz ember (1945 Illyés Gyula 9274069, 20).

4c. ’felnőtt férfi’ ❖ Elméjére nézve ember, eggygyſégére nézve gyermek vólt (1795 Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228010, 334) | még te gyermek vagy, nem ember (1872 Ballagi Mór C7036, 309) | A három éves kis parasztgyerek nagyapja lábánál életbölcsességet, emberismeretet és gazdasági tudást tanul, s a nyolc éves parasztgyerek már kész ember (1919 Móricz Zsigmond CD10) | A gyomlálás inkább női munka, azonban például Sztánán ’a konkujt, tüviset, repcét, vadborsót asszonyok, gyermekik s még az emberek gyomlálják, aki csak ráér (1999 Magyar néprajz CD47).

4d. (hat ne-vel v. birt szjeles alakban) ’〈a feleséghez való viszonyában, megszólításként is:〉 férj’ ❖ Ez az én emberem is egy idő óta annyit iszik (1882 Tolnai Lajos C4199, 89) | Marakodnak mint a görény. […] Hun az asszony karmolja össze az urát, hun az ember a feleségit (1911 Móricz Zsigmond C3228, 152) | Emberem! Drágám! Én édes uram! Ne hagyj el! Hisz alig voltál még az enyém… (1945 Háy Gyula 9232001, 52) | Géza párját ritkítóan rendes; s neki, mármint Lujzának, térden állva kellene naponta hálát adnia az égnek, hogy ilyen embere van (1967 Maróti Lajos 9427002, 130).

5. (birtokszóként) ’Vkihez tartozó, vkivel v. vmivel vmilyen kapcsolatban, viszonyban levő személy.’

5a. (minőségjelzővel) ’vkinek a bizalmában, barátságában levő személy, ill. vkinek a híve, segítője, pártfogója’ ❖ Légy olly Emberem: kinek mind bátorságos ſzívében, mind ſzíves védelmezésében utólsó Szem-pillantáſomkor-is bízhaſſam (1786 Dugonics András 7087010, 143) | egy gentleman úrnak vagyok bizalmas belső embere (1867 Berczik Árpád 8049001, 179) | Hát nincs egy barátod, jó embered sem a császár környezetében? (1914 Szini Gyula CD10) | A moldovai mesemondó viszont már enyedi diák koromból való kedves emberem volt (1985 Sütő András 9620021, 8).

5b. ’vki számára megfelelő v. szükséges, ill. vmilyen szempontból ahhoz méltó, illő személy’ ❖ hígyj nekem, én nem tartok semmitől. Emelje az árulás sárkány fejét: ébren, ’s emberére talál! (1838 Jósika Miklós 8212008, 29) | – Barátom! Te vagy a mi emberünk! Akit kerestünk, megtaláltuk (1890 Jókai Mór CD18) | Nagyon szekánt ember volt a gazdája, nem bírta ki nála cseléd új esztendőig. [...] Hanem a Feriben emberire akadt. Az nem hagyott magával kibabrálni (1954 Darvas József 9101013, 68) | [Forgó] sietve kijelentette, hogy nem él kábítószerekkel, mert bicsérdista… Ez az én emberem! – állapította meg most már nagyobb határozottsággal az özvegy (1982 Jékely Zoltán 9278103, 11).

5c. ’vkinek a szolgálatában v. vmely intézménynek az alkalmazásában álló, annak alárendelt személy’ ❖ nztes és vitézlő Báji Patay Sámuel ur tisztartója [!], akár egy akár más urnak embere (1776 A surányi erdők rendtartása 7473001, 311) | az igen szép, ha valaki azt mondhatja magáról, hogy a maga embere; és az nem is nehezen elérhető, csupán szilárd, mindig egyenes jellem szükséges hozzá; ön azonban könnyelműségeket követett el, amik önt könnyen a „más emberévé” teszik (1860 Jókai Mór CD18) | Egy emberem van, egy ex-takács, annak szoktam adni megbízást (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Ábel néha nem is volt közelben és akkor Eszternek a bolt másik emberével kellett beszélnie (1907 Gárdonyi Géza C5323, 65) | a biztonsági szolgálatok emberei (1995 Magyar Hírlap CD09).

6. (birtokszóként) ’Vminek a kedvelője, elkötelezettje v. gyakorlója.’

6a. ’vmely eszme, irányzat stb. elkötelezettje, követője, ill. vminek a kedvelője v. rabja’ ❖ a’ hit emberei a’ kis Papok megszégyeníteni fogják a’ Világ’ dúsait (1812 Vályi Nagy Ferenc C2562, 395) | szavamnak mindig embere kivánván maradni, igéretemet, habár az nem követeltethetnék is, teljesiteni kivánom (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Társai hozzá [ti. Horváth Károlyhoz] méltón bátran tették meg az utolsó lépést [a bitófához], előtüntetve, hogy miként kell az elv és szabadság embereinek élni, s ha kell, halni is meggyőződésükért (1870 Orbán Balázs 8340017, 159) | Móra akkor mutatta meg igazán, hogy a szegénység írója, a Daru utca küldöttje, a hűség embere, amikor – az 1920-as évek közepétől – az írói dicsőség fényes ormain járt (1975 Hegedűs András 2042055, 109).

6b. ’vmely tevékenységi forma gyakorlója, (kiváló) művelője, ill. mestere vminek’ ❖ [Tuhutum] minden hozzá-fogható dolognak embere lévén; magát a’ Hadban nemes vitéznek: a’ Békeſségben okos polgárnak mutatta (1786 Dugonics András 7087013, 212) | ördög nélkül is segíthet a’ vén remete, ha embere szerepének; de ha tanácsot nem tud adni, nyakát tekerem ki! (1838 Jósika Miklós 8212010, 62) | [Kemény Zsigmond] az örökös munka embere. Alig van hazánkban ember, a ki nála többet dolgozott volna (1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45) | Nem vagyok a szavak embere. Csak annyit mondok: köszönöm (1970 Örkény István 9500038, 380) | Ebenezer Paulrádzs a szokások embere volt, és aprólékosan követte a napirendjét (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1503).

II. mn

1. (ritk) ’emberséges 〈bánásmód〉, ill. emberséget tanúsító, jóindulatú 〈személy〉’ ❖ [a magyarok], kik eddig legalább általában véve mindjárt túladtak minden bosszún, ha velük emberűl bántak, nem is gyanitják, hogy oly nagy emlékezetű észtehetség mint amilyen Felséged [...], soha legkisebb megbántást el nem felejt (1857 Széchenyi István CD1501) | Ember légy társaidhoz (1930 Népszava júl. 11. C7498, 2) | Ember volt hozzám. [...] Maga a lábrakelt humanitás (1962 Népszabadság nov. 13. C4814, 6).

2. (fokozott alakban) ’az emberi mivoltnak megfelelő, ill. (erkölcsileg) ahhoz méltó (megbecsülésben részesülő) 〈személy〉’ ❖ a becstelen a’ becsűlet álorczája mellett bűntetlen elkövethet undokságokat, vakon a’ Hír leg-emberebbnek szenteli (1819 Katona József 8226028, 266) | Mióta [Misi] pakkot kapott, egy kicsit emberebb volt a többiek közt (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 48) | s bár nem lettünk inkább szebbek, de tán jobbak: emberebbek (1931 Győry Dezső 9209001, 9) | Mindjárt emberebbnek éreztem magam, hogy a rongyokat levehettem és tisztát éreztem a bőrömön (1954 Darvas József 9101013, 76) | ez neked őrült? Ti átkozott, gilisztalelkű normálisok! Ezerszer emberebb, mint ti, árulók (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 601).

2a. ’vmely tettre, feladatra alkalmas v. képes 〈személy〉’ ❖ Eléggé ember vagy Te az efféléknek nyakokra hágni (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 531) | Csórinál miköztünk emberebb is vagyon; Nem kell Csóri, nem kell! van különb legény is Főfő vajdaságra (1851 Arany János CD01) | talán nem vagy elég ember hozzá, hogy megházasodjál (1874 Fővárosi Lapok C8090, 1) | Felelj nekem: talán soha-soha nem fogok még egy nőt találni, aki annyira ember lesz, hogy őszintén, igazán felelni tudjon: mi voltam én neked? (1918 Kádár Endre CD10).

3. (fokozott alakban) (vál) ’az emberi léthez méltó, ill. az emberi szükségleteknek megfelelő 〈körülmény, helyzet〉’ ❖ [a nyugalmazott tisztek] adósság-mentesen okos beosztással emberebb életre gondolhattak volna (1912 Budapesti Hírlap jún. 9. C4700, 35) | Kiáltunk emberebb világot, Szeretetet, szabadságot (1924 József Attila CD01) | A primitív népek esetleg emberibb viszonyaira utalni az utolsó évszázad elembertelenedett kapcsolatainak hálójában vergődve – egy bizonyos pillanatban még az emberebb jövő vágyából származhatott (1948 Somlyó György 9608028, 65).

4. (-ül raggal, hsz-ként) (kissé rég) ’derekasan, elismerésre méltóan, jól’ ❖ ellenségeink emberűl harczoltak (1819 Kisfaludy Károly 8242025, 308) | Őseink lovaglási gyakorlatairól csak annyit tudunk, hogy már kis gyermekkorunkban – ép úgy, mint ezer évvel későbbi unokáik – emberűl ülték a ló hátát (1864 Petheő Dénes 8365005, 285) | Boccioni még rajzaiban és metszeteiben állja meg helyét a legemberebbül (1910 Feleky Géza CD10) | [Szilassy báró] irtózatosan nehéz helyzet közepett emberül dolgozott (1927 Ignotus CD10) | Az emberül helytállt kifejezésben az emberül-nek már erősebben elhomályosult az állapot jelentése, és jobban kidomborodik benne az a jelentés, amelynek szinonimája: derekasan, jól (1958 Károly Sándor C6010, 448).

Ö: állat~, arany~, asszony~, átlag~, béka~, cseléd-, elő~, érdek~, eszköz~, farkas~, fél~, férfi~, fiatal~, fő~, front~, gazda~, gaz~, gép~, gumi~, gyerek~, hangulat~, hó~, hórukk~, húzó~, író~, isten~, jó~, kezdő~, kidobó~, kis~, köszönő~, köz~, kulcs~, kultúr~, magán~, majom~, meglepetés~, mester~, öreg~, ős~, párt~, pénz~, pók~, reklám~, siker~, sport~, szak~, szendvics~, szív~, tucat~, úri~, utas~, üzlet~, vad~, vén~, verő~; az -ember címszó alatt: halász~, házas~, iparos~, jeges~, jogász~, katona~, legény~, mérnök~, munkás~, nemes~, özvegy~, paraszt~, pásztor~, polgár~, szenes~, tanár~, tejes~, vadász~.

Fr: egy, erős, értelmes, utca.

ÖU: érdek~, gyalog~, gyermek~, hórukk~, ideg~, izom~, kígyó~, lovas~, madár~, művész~, napszámos~, ösztön~, pásztor~, perc~, robot~, tömeg~, tudós~, vas~, zenész~, zsellér~.

ÖE: ~arc, ~csont, ~ellenes, ~eszmény, ~féle, ~figura, ~fióka, ~hiány, ~ideál, ~kép, ~kereskedelem, ~közeli, ~lélek, ~léptékű, ~magasság, ~millió, ~próbáló, ~sors, ~szag, ~szerető, ~szív, ~veszteség.

Sz: emberecske.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, embertől

ember főnév és melléknév 4B
embör 4C (rég v. nyj)
I. főnév
1. (Áll is)
a főemlősök közül az értelmileg legfejlettebb élőlény, ill. ezen élőlények faja, az értelmes ember (Homo sapiens)
Az ember már az ő test alkotásának olly kiváltképpen való tulajdonságai által, minden egyéb állati Teremtésektől megkülönböztetett
(1799 Főldi János)
Gorillánál az agyat tartalmazó koponya-űr kisebb, a testtörzs nagyobb, a lábszár rövidebb, a kar hosszabb mint embernél
(1864 Rónay Jácint)
Az ember családjának (Hominidae) ma már csak egy faja van: ez az ember (Homo sapiens)
(1969 Urania állatvilág ford.)
A magasabb rendű élőlények, egészen az emberig sokféle ásványi jellegű anyagot választanak ki élettevékenységük során
(2008 Szakáll Sándor)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll)
〈az e fajt is magában foglaló nem elnevezéseként〉
1. Faj. blts Ember H. [= Homo] sapiens
(1799 Főldi János)
A kétkezűek Rende. Ember. Homo
(1846–1848 Hanák János)
neandervölgyi ember, Homo neanderthalensis: az emberfélék csoportjába tartozó, az Afrikából mintegy 1 millió éve kivándorolt Homo erectusból Európában kialakult faj
(2001 MagyarNagyLex.)
1b. (jelzőként)
olyan 〈alak, forma〉, mint amilyen egy ilyen élőlény, ill. akkora 〈méret〉, mint amekkora egy felnőtt
[az volt] halálra nevettető, ha férges dióba haraptak e’ kis emberalaku állatok [ti. a majmok], ’s a’ savanyu arcz-rángatás legelevenebb mimikájával köpdösék ki a’ chán keserű ajándokát
(1843 Császár Ferenc)
egyiptomi stilusú, emberalakú sarkophagok
(1899 Nagy képes világtörténet)
emberformájú piktogramok
(1994 Új Könyvek)
[A múzeumban láthatók] a hagyományos közép-Tisza-vidéki tájak népviseletével felöltöztetett, ember nagyságú bábok
(1996 Magyar Hírlap)
1c. (jelzőként)
az a 〈korszak〉, amelyben ilyen élőlényként létezik vmi
[Egy lélekvándorlásban hívő prémvadász törzs, az ún. ilcsikek] azt tartják, hogy ez [ti. a mormota lapockájának fehér húsa] még emberkorából való, s azt nem eszik meg
(1877 Jókai Mór)
[a pokolban, az ördögök közt] olyan éktelen ordítást hallok, amely nem eredhet mástól, mint Bikkmikkertől, aki soha se tudja elfelejteni, hogy ember korában képviselő volt!
(1912 Ambrus Zoltán)
Karom cseresznyefaág, fehér virágok az ujjak, [...] szivem helyén egy hang dalol, melyet emberkoromba hallottam régen valahol
(1927 Strém István)
[Gogol művében] a szellemek kísértetkorukban is olyanok, mint emberkorukban voltak
(1952 Magyar Nemzet márc. 2.)
[Az ún. barwo népnél] az ősök szellemének fogalmát jelző szó mellett azokat az ősöket, akiknek emléke, cselekedetei, kiemelkedő tettei a hagyományokban fennmaradtak, ember korukban viselt nevükkel is megnevezik
(1965 Láng János)
2. (egysz-ban, rendsz. hat ne-vel)
ennek az élőlénynek gondolkodásra és beszédre képes, testi, értelmi, erkölcsi tulajdonságaival a környezetét tudatosan alakító, társadalmat, kultúrát és civilizációt teremtő egyede, ill. ezeknek az egyedeknek az összessége
Minden magát rzi, ’s azért vérengezik, Egyik vad, máſikba ha magát fel-leli, Nem ldkli Nemét: formáját tiſzteli; De az ember nként veſztegetí magát
(1772 Bessenyei György¹)
embernek lenni kimondhatatlan öröm, s éppen nem csuda, hogy ott az istenek kedvet kaptak olykor egy lévbe keveredni velünk
(1828 Kazinczy Ferenc)
[Jézus] a természetben tanitott Istenről, Isten országáról, az emberről, a jövő életről s több ehez hasonló dologról
(1895 Ürmösi Kálmán)
A régiek szemében a virág nem volt egyéb, mint dísz, a növény ékessége, amelyet az embernek nyújtott koszorúkötésre
(1932 Rapaics Rajmund)
A társadalmi valóság vizsgálatakor Hegel mindig azokat a reális tendenciákat kereste, amelyek a történelem változásait, az ember történeti lehetőségeit megszabják
(1981 Lendvai L. Ferenc)
2a. (birtokos v. minőségjelzővel)
e lénynek vmely csoportjához, köréhez tartozó, annak jellegzetes vonásait hordozó személy
a’ ſzegény ember gyermeke […] nem ſokat válogathat az ételbe
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Te vagy egy afféle Embernek példája, Kit elveſztett az  igazmondó ſzája
(1801 Sándor István)
jó gazda ám a magyar ember!
(1846 Petőfi Sándor)
A trópusi örökzöld erdő [...] nagyon elüt attól a képtől, amit az északibb vidék embere szerez az erdőről
(1926 TolnaiÚjLex.)
[Az író] egy-egy villanás erejéig láttatja a hétköznapok emberére jellemző magatartásokat
(2000 Új Könyvek)
2b.
(csak szókapcsolatban)
(az) embernek fia
(rég, Vall)
(Jézus Krisztusnak mint) a messiásnak az emberi mivoltát hangsúlyozó megnevezéseként〉
hatalmat adott néki [ti. Isten], hogy itéletet tégyen, mert embernek fia, az az Meg-Váltó
(1791 Alexovics Vazul)
[egy földrengés] Libanont legbelsőbb tövéig megrázkódtatá, midőn az Embernek Fia ezen hegyektől nem messze kibocsátá utolsó lélekzetét
(1835 Hasznos Mulatságok)
keresztre feszítették az embernek fiát
(1902 Ady Endre)
az embernek Fia emberek kezébe adatik, megtagadják, megostorozzák, keresztfára feszítik őt, de harmadnapra feltámad
(1996 Magyar reformátusok)
3.
ez az élőlény egyedi voltában, személy
[Abdella] szerentséjére ſzembe találkozot egy emberrel, a’ ki ſzületett Frantzia
(1772 Mészáros Ignác ford.)
sok ember a’ buksi fejével nem éri fel, mennyi kár az a’ magyarnak, hogy egyik a’ másikat marja
(1851 A Falu Könyve)
Egy osztrák teljes haditörvényszék, tudvalevőleg, tizenhat emberből áll
(1898 Gracza György)
Azon töprengtem, hogyan szabaduljak meg ettől az embertől
(1956 Lengyel József)
Az árvíz következtében leállt a vonatközlekedés, és emberek százai voltak kénytelenek elhagyni otthonukat
(2001 Magyar Hírlap)
3a. (egysz-ban) (kissé biz)
(ismeretlen egyén) gyakr. megütközést, méltatlankodást kifejező megszólítás(a)ként〉
Ember! hát oly csaló remény is hízlalhat, Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat?
(1795 Csokonai Vitéz Mihály)
Ember, belőled a rossz lélek ordít!
(1819 Katona József)
– Hohó! Állj meg, ember, agyon ne tiporj
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
– Hé, ember, a bérletemet viszi!
(1997 Magyar Hírlap)
3b. (1. sz-ű birt szjeles alakban)
〈a beszélő által előadott történet szereplőjének megnevezéseként〉
Nem titkolhatom, hogy én ezen Mesének igen kivántam hallani feloldását. Sokféle alkimikus Munkáról kezdtem gyanakodni, de az Emberem mind tsak azt felelé: az mind ſemmi
(1801 Sokféle)
A mi emberünk se’ rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet
(1847 Petőfi Sándor)
[a taxis] szabálytalanul kanyarodik, a rendőr leinti. Emberem előveszi a papírjait, a jogosítványában egy tízdolláros lapul, úgy adja át a rend őrének
(1996 Magyar Hírlap)
3c.
vmely hivatást, tisztséget, (közéleti) szerepet stb. betöltő, de attól függetlenül tekintett személy
a’ Pápa mint ember hibázhatik ugyan, de mint Pápa nem
(1797 Gvadányi József ford.)
szeretem őt, mint embert s mint irót
(1854 Lévay József)
[Chambord grófot] mint politikust, különbözőleg ítélhetik meg; mint emberről, mint férfiről csak egykép emlékezik meg róla mindenki, a ki a körben, melyben élt, ismerte: legteljesb tisztelet hangján
(1883 Budapesti Hírlap aug. 25.)
Az Aczél zálogháznak ma már rendszeresen visszatérő ügyfélköre van, s ennek titka Aczél Katalin szerint az, hogy nem kuncsaftnak, hanem embernek tekintik a hozzájuk betérőket
(1997 Magyar Hírlap)
3d. (egysz-ban, hat ne-vel)
〈gyakr. egysz 1. sz helyettesítésére: bárkire, akárkire vonatkoztatva〉
a’ Fü nedves és friſs lévén, nem tsak könnyebben fogja a’ Kaſza, hanem sürübb Rendeket-is lehet vágni, és igy mind több, mind jobb Szénája léſzen az embernek
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
Kantra igen haragszom [...], ő a pápisták zavaros fejedelme, minden bolondot kész volna az emberrel elhitetni
(1836 Tóth Péter)
Az olasz szállók Dalmácziában [...] három emeletes épületek, szűk, meredek falépcsőkkel; piszok és bűz kiséri fel az embert szobájáig
(1884 Hunfalvy János)
mit tegyen az ember, nem szállhat pörbe Teremtőjével
(1931 Pintér Jenő)
Az aztán, hogy ezek a [tan]könyvek még szórakoztatóak is legyenek, már olyan fényűzés, amit az ember nem is mer kívánni
(1995 Engel Pál)
az ember(nek) fia (egysz-ban, hat ne-vel)
〈gyakr. egysz 1. sz helyettesítésére: bárki, akárki férfira vonatkoztatva〉
Fel-vagyon Ralchásnak húzva a’ kéz-ija, Meg-meg újra retteg az embernek fia
(1774 Dugonics András)
soha még oly ocsmány árulást nem hallott az embernek fia, mint a minővel most hazánkat meg akarják ölni a hitszegők
(1848 Kossuth Lajos)
a magyar unitárizmus évszázadok küzdelmei alatt azzá fejlődött, amit Jézus követelt az embernek fiától, mint Istennek gyermekétől azon célból, hogy az Istenországa létesűlhessen a valláserkölcsi élet nyomán
(1923 Kiss Elek)
manapság mire megy az emberfia ezekkel az igazságokkal [ti. a közmondások igazságával]
(1997 Magyar Hírlap)
az ember gyereke (egysz-ban, hat ne-vel)
〈gyakr. az egysz 1. sz helyettesítésére: bárkire, akárkire vonatkoztatva〉
Miért nem csináltatnak [kéményt]? „Hát kiérem azért, me szegény az ember gyereke
(1912 Malonyay Dezső)
Igazán zavarba hozza [viselkedésével] az ember gyerekét!
(1931 Pap Károly)
Odajutunk, már nem hisszük a jót sem, beszélhetnek az ember gyerekének
(1956 Jobbágy Károly)
Amikor az ember gyereke sportolni kezd, szinte biztos, hogy világhírről, diadalokról, érmekről álmodik
(1995 Magyar Hírlap)
az ember lánya (egysz-ban, hat ne-vel)
〈gyakr. az egysz 1. sz helyettesítésére: bárki, akárki nőre vonatkoztatva〉
Mindnek csak azon a rohadt pénzen jár az esze. Hogy az ember lányának anyja is van, ők azt nem tudják fölgondolni
(1925 Németh László²)
Az életben sok minden érheti az ember lányát
(1933 Kosztolányi Dezsőné)
– Tyűh, de kapciáskodó vagy, te szép szál ember – szólalt meg az asszony – cirkuszt csinálsz az emberlányából
(1957 Wessely László ford.Babel)
Ha van férfi az ember lánya mellett, az legalább annyi kínlódást jelent, mint ha nincs
(2000 Új Könyvek)
az ember leánya
〈ua.〉
Melyik utcán s annak melyik oldalán járjon az ember leánya?
(1890 Jókai Mór)
3e. (egysz-ban, ne n., tagadó szerkezetet megelőzve)
egyáltalán senki
De nem is mindeggyik Isten ollyan gyilkos ám [...], és nem mondja hogy őtet ember nem láthattya élvén
(1815 Sárközy István)
a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja
(1853 Arany János)
[a táltos paripa] bezúzta lángoló orrával az ablakot s bekiáltott a házba, de olyan hangon, amilyet még ember nem hallott
(1937 e. Dallos Sándor)
Volt egy szalonunk, ahova ember be nem léphetett. Ott dekkoltak a perzsaszőnyegek, a gyönyörű bársonyfotelok, amiket mi, gyerekek, soha nem láttunk
(1997 Lakáskultúra)
3f. (tbsz-ban, gyakr. hat ne-vel)
〈a környezetet alkotó személyekre, a társadalomra v. a közvéleményre vonatkoztatva〉
az ablakok sokassága miatt az emberek knnyen bé-tekinthetnének
(1777 Jeles gondolatok)
Emberek közé se jár, nincs ideje
(1896 Mikszáth Kálmán)
[Hendl] bizott szakértelmében s nem hallgatott az emberekre
(1915 Az Est nov. 12.)
Ritkán fordul elő, hogy egy bűnöző, ráadásul sorozatos bűncselekmények elkövetője rokonszenvet vált ki az emberekből
(1999 Új Könyvek)
3g. (tbsz-ban) (biz)
〈a beszélővel (alkalmilag) egy helyen levő személyek (csoportjának) megszólításaként〉
alig pitymallott, már Vámos gazda ébresztgeti a cselédjeit. – Talpra emberek, ágyazni
(1890 Terescsényi Gyula)
Emberek, ide hallgassatok
(1962 Réz Ádám ford.Fučík)
Segítség! Segítség! Emberek! Segítség!
(2008 Szilánkokra hullva)
4.
Vmely tulajdonságú személy.
4a.
kellő értelmi, erkölcsi stb. színvonalon álló, ill. a környezetéből megbecsülést kiváltó személy
Mög-fog ő emléközni édös atyádnak jó-tetteirűl. Ő tötte Billát embörré
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon
(1846 Arany János)
nem is ember, a ki legalább a boszniai hadjáratot végig nem küzdötte
(1904 Rákosi Viktor)
az idegen ember [...] sajátjaként faragott belőlem embert. Tudja, milyen ritkán sikerül ez egy állami gondozottnál?
(2001 Magyar Hírlap)
4b.
ép, egészséges személy
Az öreg gróf nem is volt már ember leánya nélkül; ha az néhány pillanatra elhagyta őt, olyan volt, mint az elhagyott, gyámoltalan gyermek
(1856 Jókai Mór)
Vasúti állomások táján naponta lehetett látni roskatag, vánszorgó csapatokat, végsőkig kimerült emberroncsokat, – amint szemükben bamba, elmeredő közönnyel haladtak valami kórház felé. „Ezekből sose lesz ember!” – súgták a járókelők egymásnak
(1916 Kaffka Margit)
[apám] azt hitte, gyógyulni gyötörjük haza. Addig hitte, míg szemébe nem mondták: belőle már nem lesz ember
(1945 Illyés Gyula)
4c.
felnőtt férfi
Elméjére nézve ember, eggygyſégére nézve gyermek vólt
(1795 Mindszenthy Sámuel ford.Ladvocat)
még te gyermek vagy, nem ember
(1872 Ballagi Mór)
A három éves kis parasztgyerek nagyapja lábánál életbölcsességet, emberismeretet és gazdasági tudást tanul, s a nyolc éves parasztgyerek már kész ember
(1919 Móricz Zsigmond)
A gyomlálás inkább női munka, azonban például Sztánán ’a konkujt, tüviset, repcét, vadborsót asszonyok, gyermekik s még az emberek gyomlálják, aki csak ráér
(1999 Magyar néprajz)
4d. (hat ne-vel v. birt szjeles alakban)
〈a feleséghez való viszonyában, megszólításként is:〉 férj
Ez az én emberem is egy idő óta annyit iszik
(1882 Tolnai Lajos)
Marakodnak mint a görény. […] Hun az asszony karmolja össze az urát, hun az ember a feleségit
(1911 Móricz Zsigmond)
Emberem! Drágám! Én édes uram! Ne hagyj el! Hisz alig voltál még az enyém…
(1945 Háy Gyula)
Géza párját ritkítóan rendes; s neki, mármint Lujzának, térden állva kellene naponta hálát adnia az égnek, hogy ilyen embere van
(1967 Maróti Lajos)
5. (birtokszóként)
Vkihez tartozó, vkivel v. vmivel vmilyen kapcsolatban, viszonyban levő személy.
5a. (minőségjelzővel)
vkinek a bizalmában, barátságában levő személy, ill. vkinek a híve, segítője, pártfogója
Légy olly Emberem: kinek mind bátorságos ſzívében, mind ſzíves védelmezésében utólsó Szem-pillantáſomkor-is bízhaſſam
(1786 Dugonics András)
egy gentleman úrnak vagyok bizalmas belső embere
(1867 Berczik Árpád)
Hát nincs egy barátod, jó embered sem a császár környezetében?
(1914 Szini Gyula)
A moldovai mesemondó viszont már enyedi diák koromból való kedves emberem volt
(1985 Sütő András)
5b.
vki számára megfelelő v. szükséges, ill. vmilyen szempontból ahhoz méltó, illő személy
hígyj nekem, én nem tartok semmitől. Emelje az árulás sárkány fejét: ébren, ’s emberére talál!
(1838 Jósika Miklós)
– Barátom! Te vagy a mi emberünk! Akit kerestünk, megtaláltuk
(1890 Jókai Mór)
Nagyon szekánt ember volt a gazdája, nem bírta ki nála cseléd új esztendőig. [...] Hanem a Feriben emberire akadt. Az nem hagyott magával kibabrálni
(1954 Darvas József)
[Forgó] sietve kijelentette, hogy nem él kábítószerekkel, mert bicsérdista… Ez az én emberem! – állapította meg most már nagyobb határozottsággal az özvegy
(1982 Jékely Zoltán)
5c.
vkinek a szolgálatában v. vmely intézménynek az alkalmazásában álló, annak alárendelt személy
nztesnemzetes és vitézlő Báji Patay Sámuel ur tisztartója [!], akár egy akár más urnak embere
(1776 A surányi erdők rendtartása)
az igen szép, ha valaki azt mondhatja magáról, hogy a maga embere; és az nem is nehezen elérhető, csupán szilárd, mindig egyenes jellem szükséges hozzá; ön azonban könnyelműségeket követett el, amik önt könnyen a „más emberévé” teszik
(1860 Jókai Mór)
Egy emberem van, egy ex-takács, annak szoktam adni megbízást
(1885 Mikszáth Kálmán)
Ábel néha nem is volt közelben és akkor Eszternek a bolt másik emberével kellett beszélnie
(1907 Gárdonyi Géza)
a biztonsági szolgálatok emberei
(1995 Magyar Hírlap)
6. (birtokszóként)
Vminek a kedvelője, elkötelezettje v. gyakorlója.
6a.
vmely eszme, irányzat stb. elkötelezettje, követője, ill. vminek a kedvelője v. rabja
a’ hit emberei a’ kis Papok megszégyeníteni fogják a’ Világ’ dúsait
(1812 Vályi Nagy Ferenc)
szavamnak mindig embere kivánván maradni, igéretemet, habár az nem követeltethetnék is, teljesiteni kivánom
(1858 Vasárnapi Újság)
Társai hozzá [ti. Horváth Károlyhoz] méltón bátran tették meg az utolsó lépést [a bitófához], előtüntetve, hogy miként kell az elv és szabadság embereinek élni, s ha kell, halni is meggyőződésükért
(1870 Orbán Balázs)
Móra akkor mutatta meg igazán, hogy a szegénység írója, a Daru utca küldöttje, a hűség embere, amikor – az 1920-as évek közepétől – az írói dicsőség fényes ormain járt
(1975 Hegedűs András)
6b.
vmely tevékenységi forma gyakorlója, (kiváló) művelője, ill. mestere vminek
[Tuhutum] minden hozzá-fogható dolognak embere lévén; magát a’ Hadban nemes vitéznek: a’ Békeſségben okos polgárnak mutatta
(1786 Dugonics András)
ördög nélkül is segíthet a’ vén remete, ha embere szerepének; de ha tanácsot nem tud adni, nyakát tekerem ki!
(1838 Jósika Miklós)
[Kemény Zsigmond] az örökös munka embere. Alig van hazánkban ember, a ki nála többet dolgozott volna
(1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc)
Nem vagyok a szavak embere. Csak annyit mondok: köszönöm
(1970 Örkény István)
Ebenezer Paulrádzs a szokások embere volt, és aprólékosan követte a napirendjét
(2006 Greskovits Endre ford.Nair)
II. melléknév
1. (ritk)
emberséges 〈bánásmód〉, ill. emberséget tanúsító, jóindulatú 〈személy〉
[a magyarok], kik eddig legalább általában véve mindjárt túladtak minden bosszún, ha velük emberűl bántak, nem is gyanitják, hogy oly nagy emlékezetű észtehetség mint amilyen Felséged [...], soha legkisebb megbántást el nem felejt
(1857 Széchenyi István)
Ember légy társaidhoz
(1930 Népszava júl. 11.)
Ember volt hozzám. [...] Maga a lábrakelt humanitás
(1962 Népszabadság nov. 13.)
2. (fokozott alakban)
az emberi mivoltnak megfelelő, ill. (erkölcsileg) ahhoz méltó (megbecsülésben részesülő) 〈személy〉
a becstelen a’ becsűlet álorczája mellett bűntetlen elkövethet undokságokat, vakon a’ Hír leg-emberebbnek szenteli
(1819 Katona József)
Mióta [Misi] pakkot kapott, egy kicsit emberebb volt a többiek közt
(1920 Móricz Zsigmond)
s bár nem lettünk inkább szebbek, de tán jobbak: emberebbek
(1931 Győry Dezső)
Mindjárt emberebbnek éreztem magam, hogy a rongyokat levehettem és tisztát éreztem a bőrömön
(1954 Darvas József)
ez neked őrült? Ti átkozott, gilisztalelkű normálisok! Ezerszer emberebb, mint ti, árulók
(1974 Munkácsi Miklós)
2a.
vmely tettre, feladatra alkalmas v. képes 〈személy〉
Eléggé ember vagy Te az efféléknek nyakokra hágni
(1810 Kazinczy Ferenc)
Csórinál miköztünk emberebb is vagyon; Nem kell Csóri, nem kell! van különb legény is Főfő vajdaságra
(1851 Arany János)
talán nem vagy elég ember hozzá, hogy megházasodjál
(1874 Fővárosi Lapok)
Felelj nekem: talán soha-soha nem fogok még egy nőt találni, aki annyira ember lesz, hogy őszintén, igazán felelni tudjon: mi voltam én neked?
(1918 Kádár Endre)
3. (fokozott alakban) (vál)
az emberi léthez méltó, ill. az emberi szükségleteknek megfelelő 〈körülmény, helyzet〉
[a nyugalmazott tisztek] adósság-mentesen okos beosztással emberebb életre gondolhattak volna
(1912 Budapesti Hírlap jún. 9.)
Kiáltunk emberebb világot, Szeretetet, szabadságot
(1924 József Attila)
A primitív népek esetleg emberibb viszonyaira utalni az utolsó évszázad elembertelenedett kapcsolatainak hálójában vergődve – egy bizonyos pillanatban még az emberebb jövő vágyából származhatott
(1948 Somlyó György)
4. (-ül raggal, hsz-ként) (kissé rég)
derekasan, elismerésre méltóan, jól
ellenségeink emberűl harczoltak
(1819 Kisfaludy Károly)
Őseink lovaglási gyakorlatairól csak annyit tudunk, hogy már kis gyermekkorunkban – ép úgy, mint ezer évvel későbbi unokáik – emberűl ülték a ló hátát
(1864 Petheő Dénes)
Boccioni még rajzaiban és metszeteiben állja meg helyét a legemberebbül
(1910 Feleky Géza)
[Szilassy báró] irtózatosan nehéz helyzet közepett emberül dolgozott
(1927 Ignotus)
Az emberül helytállt kifejezésben az emberül-nek már erősebben elhomályosult az állapot jelentése, és jobban kidomborodik benne az a jelentés, amelynek szinonimája: derekasan, jól
(1958 Károly Sándor)
ÖU: érdekember, gyalogember, gyermekember, hórukkember, idegember, izomember, kígyóember, lovasember, madárember, művészember, napszámosember, ösztönember, pásztorember, percember, robotember, tömegember, tudósember, vasember, zenészember, zsellérember
ÖE: emberarc, embercsont, emberellenes, embereszmény, emberféle, emberfigura, emberfióka, emberhiány, emberideál, emberkép, emberkereskedelem, emberközeli, emberlélek, emberléptékű, embermagasság, embermillió, emberpróbáló, embersors, emberszag, emberszerető, emberszív, emberveszteség
Sz: emberecske
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, embertől

Beállítások