emberarcú mn 18A6
1. ’olyan 〈lény, dolog〉, akinek v. amelynek emberi v. ahhoz hasonló arca van’ ❖ természet csodái: kosfejű lovak, a vizekből emberarcú halakat húznak ki (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Mindenütt megtalálják az ősszobrokat, a totemisztikus állatábrázolásokat, az állat- és emberarcú maszkokat (1935 RévaiNagyLex. C5717, 697) | emberarcú robotok (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | [Francesco Ingoli] Ázsiát Szent Máté patrónusnak ajánlotta, akit emberarcú angyallal ábrázolnak (2002 Tóth István György CD58) • emberarcú majom (rég, Áll) ’emberszabású majom’ ❖ [a párizsi Pasteur Intézet igazgatója] megvárja azokat az eredményeket, a melyeket az emberarcú majmok beoltásával végzett kísérletektől remél (1907 Budapesti Hírlap szept. 17. C4695, 9) | Az uj állatkertnek nevezetes szerzeménye a négy emberarcú majom: Ádám és Éva, a két csimpánz, Jella, az orángutánk és Zseni, a Gibbon-majom (1912 Budapesti Hírlap jún. 22. C4700, 26).
1a. (ritk) ’olyan 〈nő, gyermek〉, akinek felnőtt férfiéhoz hasonló arca van’ ❖ [Futóczkiné] hallotta a füleivel, hogy egy béresnének emberarcú fia született, göndör hajú, foga, pörge legénybajusza volt néki (1914 Réti Ödön CD10) | ti emberarcú orosz nők, fekete és zöld esti ruhátokban, zöldköves gyűrűitekkel és zöld fülbevalótokkal, meg ti jellemszinész-fejü orosz férfiak, tegnapi divatú urak (1924 Pesti Hírlap szept. 12. C5672, 1).
2. ’emberként megjelenő 〈személy〉, ill. emberi sajátosságokkal rendelkező 〈világ, rendszer〉’ ❖ [a mítosz] nemcsak antropomorf, emberarcú, hanem antropocentrikus, emberközpontú is. Értelmezi a világot, de emberre vonatkoztatottan (1985 Poszler György 1124010, 509) | A Szentháromság második személye, Jézus Krisztus határozottan emberarcú istenség a magyar parasztság szemében (1990 Magyar néprajz CD47) | Novák József humoros, szatirikus darabjaiban összeolvad az emberi és állati világ, összemosódik a biológiai örök és a társadalmi aktuális – valami szétbogozhatatlan „emberarcú” állatvilágot mutatva (1997 Új Könyvek CD29).
3. ’emberi kapcsolataiban közvetlen (modorú) 〈köztiszteletben álló személy〉’ ❖ a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter oly szakszerűen, hitelesen és emberarcúan magyarázta el, hogy az a kapa, amit a kezében tart, miért nem jó kapa, tehát hogy az egy vasárnapi protokollkapa, amellyel nyilván csak protokoll kapavágásokat lehet tenni (1995 Magyar Hírlap CD09) | Gallai, Erdős, Rényi, Péter Rózsa mindannyian közvetlen, emberarcú matematikusok voltak (2000 Természet Világa CD50).
4. (kissé rég) ’(vmely gonosz lény, vadállat jelzőjeként) 〈emberi mivoltából kivetkőzött, kegyetlen emberre vonatkoztatva〉’ ❖ A rettegők örömmel látják jönni a csónakot, mely őket biztos révbe vigye, s midőn átadták magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen rakják ki őket a puszta romokra (1854 Jókai Mór CD18) | Álnok, emberarcú szörnyek! Akkor vagyon épüléstek A mikor más roskad, görnyed (1864 Fővárosi Lapok C8080, [503]) | Azt az emberarcú vadat, ki természetien szerelemtől ragadtatva, saját leányát ölte meg, még kedden este elfogták (1869 Fővárosi Lapok C8085, 89) | Százötvenezernyi emberarcu fenevad. Nagyobb részüket a zsenge gyermekkortól nyilazásra, lövésre, falmászásra, tábori életre nevelték (1901 Gárdonyi Géza C8719, 42).
5. (ritk) ’〈irodalmi műben:〉 emberileg hitelesen, életszerűen ábrázolt 〈alak, szereplő〉’ ❖ A Tavaszi szél [című mű] hősei még emberarcú figurák, de már óhatatlanul jeleznek egy tendenciát, amelynek térhódítása nyomán, engedve az újabb forduló „korparancsának”, hitelét veszíti az öntörvényűen működő epikai világ (1990 N. Pál József CD53) | Esendőek és a szó legnemesebb értelmében „emberarcúak” a társadalom perifériáján élő szereplők (2000 Új Könyvek CD29).
6. ’az emberben megmutatkozó, emberre jellemző’ ❖ [Határ Győző Anibel című regényében] már mindennapi jelenvalóságában [érzékelhető] a bolsevizmus emberarcú gonoszsága (1989 Mészáros Sándor 2001014, 76) | [Ruffy Péternek] kitűnő érzéke van viszont ahhoz, hogy a mindennapokban találja meg a különöst, mégpedig az emberarcúan különöst (1990 A magyar irodalom története CD53).
7. ’az emberi igényekre, szükségletekre (vmilyen mértékben) tekintettel levő, (a korábbihoz v. a többihez viszonyítva) kevéssé személytelen v. embertelen jellegű 〈rendszer, intézmény stb.〉’ ❖ emberarcú szocializmus (1969 Népszabadság máj. 20. C4819, 7) | A világgazdaság helyzetét elemző írás az emberarcú kapitalizmus mellett áll ki (1991 Tények könyve CD37) | egy emberarcú intézmény, amelyhez az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak (1994 Országgyűlési Napló CD62) | [Masaryk] nyelvi engedményekben nagyvonalú volt, Thomas Szporluk ezt nevezte „emberarcú nacionalizmus”-nak (1995 Niederhauser Emil CD58) | [A szocializmus] két szélsőséges válfajában, a nemzeti szocializmusban és a kommunizmusban – valamint „ember-arcúbb” változatában, amit jóléti államnak nevezünk – az a közös, hogy minden esetben az egyéni szabadság korlátozásából indult ki valamilyen magasztos – vagy magasztosnak mondott – cél érdekében (2000 Magyar Hírlap CD09).