emberevő mn és fn 1C

I. mn

1. ’emberhúst, es. az emberi test más részeit fogyasztó 〈személy, csoport〉’ ❖ a ſok ember foſztó s öl, ſt (a mi tellyesſéggel minden hitel felett való ſzörnyſég) ember ev tolvajok (1782 Magyar Hírmondó C0270, 515) | [a] Batta néptörzs is emberevő, de a mód amint ezt gyakorolja valóban példátlan, s érdemes a megemlitésre. Ők ugyanis nem csak a háborúban elesett ellenségeiket eszik meg, hanem náluk a megevés ünnepélyes büntetés és kivégzési mód, melylyel a legnagyobb vétségeket büntetik (1875 Hasznos Mulattató 8630001, 134) | Teréz néni sok szerencsét és pénzt kívánt nekem s még búcsúzóul meg is csókolt, mintha egyenesen hittérítőnek indultam volna az emberevő vad népek közi (1934 Tamási Áron 9701005, 102) | az emberevő sorozatgyilkos, Hannibal Lecter (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is: rég, Áll) ’〈rendkívül veszélyes, kül. az embert is megtámadó ragadozó állat jellemzésére〉’ ❖ Szemem láttára egy Krokodilnak a’ torkába ütötte a’ Szeretsen a’ kést; ’s noha attól ütéſt viſzontag ſzenvedvén, a’ farkától a’ földre üttetett, meg-öletett az ember-evö vad mindazáltal (1783 Molnár János C0290, 136) | Faj. Emberev Czápa. S. [= Squalus] Carcharias (1799 Főldi János C6339, 276) | [Héraklész] 8-ik [munkája] a trák Diomedes emberevő lovainak elrablása (1895 PallasLex. CD02) | A baromrabló tigris a falvak közelében tartózkodik és zsákmányát a legelőre hajtott vagy éjjel a faluban levő házi állatok köréből szedi el. A baromrabló tigrisekből egyesek emberevő tigrissé lesznek (1925 RévaiNagyLex. C5714, 269) | [A medve] a széttépett holttest maradványait elkaparta a méhészet udvarán. Nem sokkal később a helyszínre érkezett a méhészet tulajdonosa, és agyonlőtte az emberevő fenevadat (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (túlzó is) ’embertelenül kíméletlen, kegyetlen 〈személy〉, ill. embertelenséget, kíméletlenséget, kegyetlenséget kifejező 〈gesztus, megnyilvánulás〉’ ❖ oly emberevő pillanatokat hajigált kalapja alul hevenyészett keresztapjára, minők egy leforrázott kuvasznak is becsületére válnának (1846 Jókai Mór CD18) | Tán csak nem én vagyok a legemberevőbb képü ember az egész kocsiban? (1894 Rákosi Viktor C3603, 90) | Bevilaqua (lelkendezve Dinglingenhez): Megvédtük vagyonodat az emberevő magyarral szemben! (1914 Laczkó Géza CD10) | [Noskóné] ajtót nyit, arcán emberevő mosoly (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 539).

II. fn

’emberhúst, es. az emberi test más részeit fogyasztó személy’ ❖ Egy rab kérde, ha nintsenek e az én hazámban emberevk? (1802 Molnár János C0306, 112) | Jézus születése idejében még Európában is voltak emberevők s többi közt különösen Irland akkori lakóiról több történetiró feljegyezte, hogy megölt ellenségeiket megették (1875 Hasznos Mulattató 8630001, 133) | Ép koponya egyetlen egy sem akadt az ott [ti. a horvátországi krapinai barlangban] élt ősember maradványai között, sőt a többi emberi csont is egytől-egyig össze-vissza tördelve és fölrepesztve maradt fenn, amiből következik, hogy az egész krapinai lelet voltaképpen őskori emberevők lakomájának a hulladéka (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 22) | [A frankfurti törvényszék] életfogytig tartó elzárásra ítélte a rotenburgi emberevőt (2006 Népszava máj. 10. C7469, 12).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

emberevő ❖ melléknév és főnév ◦ 1C ◦
permalink
I. melléknév
1.
emberhúst, es. az emberi test más részeit fogyasztó 〈személy, csoport〉
a ſok ember foſztó s öl, ſt (a mi tellyesſéggel minden hitel felett való ſzörnyſég) ember ev tolvajok
(1782 Magyar Hírmondó)
[a] Batta néptörzs is emberevő, de a mód amint ezt gyakorolja valóban példátlan, s érdemes a megemlitésre. Ők ugyanis nem csak a háborúban elesett ellenségeiket eszik meg, hanem náluk a megevés ünnepélyes büntetés és kivégzési mód, melylyel a legnagyobb vétségeket büntetik
(1875 Hasznos Mulattató)
Teréz néni sok szerencsét és pénzt kívánt nekem s még búcsúzóul meg is csókolt, mintha egyenesen hittérítőnek indultam volna az emberevő vad népek közi
(1934 Tamási Áron)
az emberevő sorozatgyilkos, Hannibal Lecter
(2002 Magyar Hírlap)
2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is: rég, Áll)
〈rendkívül veszélyes, kül. az embert is megtámadó ragadozó állat jellemzésére〉
Szemem láttára egy Krokodilnak a’ torkába ütötte a’ Szeretsen a’ kést; ’s noha attól ütéſt viſzontag ſzenvedvén, a’ farkától a’ földre üttetett, meg-öletett az ember-evö vad mindazáltal
(1783 Molnár János)
Faj. Emberev Czápa. S. [= Squalus] Carcharias
(1799 Főldi János)
[Héraklész] 8-ik [munkája] a trák Diomedes emberevő lovainak elrablása
(1895 PallasLex.)
A baromrabló tigris a falvak közelében tartózkodik és zsákmányát a legelőre hajtott vagy éjjel a faluban levő házi állatok köréből szedi el. A baromrabló tigrisekből egyesek emberevő tigrissé lesznek
(1925 RévaiNagyLex.)
[A medve] a széttépett holttest maradványait elkaparta a méhészet udvarán. Nem sokkal később a helyszínre érkezett a méhészet tulajdonosa, és agyonlőtte az emberevő fenevadat
(1997 Magyar Hírlap)
3. (túlzó is)
embertelenül kíméletlen, kegyetlen 〈személy〉, ill. embertelenséget, kíméletlenséget, kegyetlenséget kifejező 〈gesztus, megnyilvánulás〉
oly emberevő pillanatokat hajigált kalapja alul hevenyészett keresztapjára, minők egy leforrázott kuvasznak is becsületére válnának
(1846 Jókai Mór)
Tán csak nem én vagyok a legemberevőbb képü ember az egész kocsiban?
(1894 Rákosi Viktor)
Bevilaqua (lelkendezve Dinglingenhez): Megvédtük vagyonodat az emberevő magyarral szemben!
(1914 Laczkó Géza)
[Noskóné] ajtót nyit, arcán emberevő mosoly
(1974 Galgóczi Erzsébet)
II. főnév
emberhúst, es. az emberi test más részeit fogyasztó személy
Egy rab kérde, ha nintsenek e az én hazámban emberevk?
(1802 Molnár János)
Jézus születése idejében még Európában is voltak emberevők s többi közt különösen Irland akkori lakóiról több történetiró feljegyezte, hogy megölt ellenségeiket megették
(1875 Hasznos Mulattató)
Ép koponya egyetlen egy sem akadt az ott [ti. a horvátországi krapinai barlangban] élt ősember maradványai között, sőt a többi emberi csont is egytől-egyig össze-vissza tördelve és fölrepesztve maradt fenn, amiből következik, hogy az egész krapinai lelet voltaképpen őskori emberevők lakomájának a hulladéka
(1929 TolnaiÚjLex.)
[A frankfurti törvényszék] életfogytig tartó elzárásra ítélte a rotenburgi emberevőt
(2006 Népszava máj. 10.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások