emberies mn 15B

1. ’jóindulatot, együttérzést kifejező 〈magatartás, bánásmód stb.〉, ill. mások iránt együttérzést, emberséget tanúsító 〈személy, csoport〉’ ❖ a’ lovagi középkort undokító erősebbség’ jusa (jus fortioris), és az által okozott istentelenségek mind addig gyakoroltattak, míg a’ rabló nagyok’ eddigelé bévehetetlen fészkeit u. m. Hatalmasok’ Várait, az emberies (humani) kormányok, az emberiség’ hálájával le nem rontatták (1838 Zsoldos Ignác 8540005, 9) | minő szép, emberies szokás az itt Háromszéken, hogy termésüket [az emberek] megosztják a szegénynyel (1869 Orbán Balázs CD22) | Midőn Buda megrohanására készültünk, azt parancsoltam, öljék le irgalom nélkül az egész várőrséget; s a közhonvéd bölcsebb, nemesebben érző, emberiesebb volt, mint én: egyet sem ölt meg, ki fegyverét letette (1896–1898 Gracza György CD45) | az akkori világ sok gyötrő igazságtalansága indította támadásokra az emberiesebben gondolkodó lelkeket (1931 Pintér Jenő CD44) | A forradalom híreivel és igazságával átitatott magyar huszárezred nem emel kardot a tüntetőkre, holott parancsa van rá! A századot – emberies viselkedése miatt – büntetésből Prágába vezénylik (1979 Csoóri Sándor 9090083, 790).

2. (/ritk) ’az embert megillető, ill. az emberhez méltó 〈életmód〉’ ❖ Az emberek saját fentartásuk végett megegyeznek abban (szerződnek), hogy valamennyien alávetik magukat az abszolut uralkodó felsőségének, aki viszont ennek fejében megvédelmezi őket, s ezzel emberies életrendet tesz számukra lehetővé (1895 PallasLex. CD02) | Föld kellene az aránylag emberies élethez, de csak a kisbirtok teljes szétaprózásának réme mutatkozik: a teljes nincsen (1943 Juhász Géza¹ 9283005, 32) | a soproni sütőmunkások helyzete egyáltalán nem felel meg ama követelményeknek, amelyeket korunkban az emberies életmód feltétlenül szükségessé tesz (1962 Kölkedi István CD52).

3. (kissé rég) ’az emberi lényre jellemző v. arra emlékeztető, ahhoz hasonló’ ❖ anthropomorphisch: emberies (1858 Német–magyar műszótár C3329, 20) | a homeroszi költemények görögjei az egész természetet istenekkel népesítették be s emberiesen érzőnek és cselekvőnek hitték (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a fiatal és nőstény majmok koponyája […] sokkal inkább emberies, mint az öreg példányoké és a hímeké (1929 Az állatok világa ford. CD46) | föltűnt mindenkinek, hogy a szemlét tartó hatalmasságok közül egyedül Károlynak, a trónörökösnek van elfogulatlan tekintete és egészen emberies mozgása (1948 Tersánszky Józsi Jenő 9706010, 105).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

emberies melléknév 15B
1.
jóindulatot, együttérzést kifejező 〈magatartás, bánásmód stb.〉, ill. mások iránt együttérzést, emberséget tanúsító 〈személy, csoport〉
a’ lovagi középkort undokító erősebbség’ jusa (jus fortioris), és az által okozott istentelenségek mind addig gyakoroltattak, míg a’ rabló nagyok’ eddigelé bévehetetlen fészkeit u. m.úgymint Hatalmasok’ Várait, az emberies (humani) kormányok, az emberiség’ hálájával le nem rontatták
(1838 Zsoldos Ignác)
minő szép, emberies szokás az itt Háromszéken, hogy termésüket [az emberek] megosztják a szegénynyel
(1869 Orbán Balázs)
Midőn Buda megrohanására készültünk, azt parancsoltam, öljék le irgalom nélkül az egész várőrséget; s a közhonvéd bölcsebb, nemesebben érző, emberiesebb volt, mint én: egyet sem ölt meg, ki fegyverét letette
(1896–1898 Gracza György)
az akkori világ sok gyötrő igazságtalansága indította támadásokra az emberiesebben gondolkodó lelkeket
(1931 Pintér Jenő)
A forradalom híreivel és igazságával átitatott magyar huszárezred nem emel kardot a tüntetőkre, holott parancsa van rá! A századot – emberies viselkedése miatt – büntetésből Prágába vezénylik
(1979 Csoóri Sándor)
2. (/ritk)
az embert megillető, ill. az emberhez méltó 〈életmód〉
Az emberek saját fentartásuk végett megegyeznek abban (szerződnek), hogy valamennyien alávetik magukat az abszolut uralkodó felsőségének, aki viszont ennek fejében megvédelmezi őket, s ezzel emberies életrendet tesz számukra lehetővé
(1895 PallasLex.)
Föld kellene az aránylag emberies élethez, de csak a kisbirtok teljes szétaprózásának réme mutatkozik: a teljes nincsen
(1943 Juhász Géza¹)
a soproni sütőmunkások helyzete egyáltalán nem felel meg ama követelményeknek, amelyeket korunkban az emberies életmód feltétlenül szükségessé tesz
(1962 Kölkedi István)
3. (kissé rég)
az emberi lényre jellemző v. arra emlékeztető, ahhoz hasonló
anthropomorphisch: emberies
(1858 Német–magyar műszótár)
a homeroszi költemények görögjei az egész természetet istenekkel népesítették be s emberiesen érzőnek és cselekvőnek hitték
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
a fiatal és nőstény majmok koponyája […] sokkal inkább emberies, mint az öreg példányoké és a hímeké
(1929 Az állatok világa ford.)
föltűnt mindenkinek, hogy a szemlét tartó hatalmasságok közül egyedül Károlynak, a trónörökösnek van elfogulatlan tekintete és egészen emberies mozgása
(1948 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások