emberietlen mn 14B (/ritk)
1. ’jóindulatot, együttérzést nélkülöző, kegyetlen 〈magatartás, bánásmód, cselekedet〉, ill. ilyen magatartást tanúsító, másokkal így bánó 〈személy〉’ ❖ [a koldulás megtiltása] a’ szegények’ éhség által való emberietlen megölésénél egyébb nem volna (1838 Zsoldos Ignác 8540005, 7) | ön elfogad oly nyomorúlt, emberietlen szörnytől valamit, ki gyermekét képes elvetni magától? (1870 Fővárosi Lapok C8086, [55]) | Általános megütközést kelt az az emberietlen bánásmód, a melyben az elcsigázott lovakat részesítik. Kiéheztetett, sőt néha sérült lovaknak kegyetlenül való ostorozását, sőt összeroskadását látja a járókelő (1912 Budapesti Hírlap febr. 9. C4700, 12) | [Szent Gellért] a hit és szó hatalmával inti javulásra az emberietlenül cselekvő Aba Sámuelt (1928 Hóman Bálint CD42) | Az eddigi hágai perek a vádlottak emberietlen magatartására, illetve a hadi, valamint a nemzetközi jog elleni súlyos vétségekre vonatkoztak (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ’megalázóan nyomorúságos, emberhez méltatlan 〈állapot, körülmény〉’ ❖ A népjóléti miniszter az előadottak alapján valóban informálva van arról, hogy milyen nyomorúságos, milyen emberietlen viszonyok között élnek a dolgozók százezrei (1927 Népszava júl. 6. C7495, 7) | A nyomorgó és nélkülöző ezerek közül 53-an kimenekültek a gondok közül, a nincstelenségből, a hajléktalanságból, az emberietlen életből (1932 Népszava jún. 9. C7500, 7) | Egyes pártfunkcionáriusoknak az a pártmunkás az eszményképük, aki mindig szigorú, sohasem nevet, kora hajnaltól késő éjjelig dolgozik, s nem szakít magának időt arra, hogy családjával foglalkozzék, képezze magát, művelődjék, sportoljon. De aki ilyen emberietlen módon él, az előbb-utóbb minden melegség nélküli, fantáziátlan, száraz és szűklátókörű bürokratává korcsosul (1953 Szabad Nép nov. 29. C0400, 2).
3. ’az emberi lényre nem jellemző, ill. ahhoz nem hasonló’ ❖ Az őrök, kik a kapuknál vigyáztak, ijedten álltak félre az eleven rém elől, ki sírva, üvöltve emberietlen hangokon tört ajtókon, termeken keresztül, kardját forgatva ősz feje felett (1860 Jókai Mór CD18) | Csak a kín harsogott az ereiben, csak a kínt érezte, körülötte a májusi ragyogás a testére tapadt, égette, mint egy tüzelő vasing… s benne magát látta, a maga emberietlen arcát, a reménytelent (1926 Berend László CD10) | Külön-külön egy arcél élettelen. Két egészen egybevágó félarc pedig emberietlen (1934 Kosztolányi Dezső 9359242, 202) | Az emberek úgy mozognak ebben a regényben [ti. Priestley Ádám holdfényben című regényében], mint bábszínház figurái, anélkül, hogy élettelenek lennének. Furcsák, de nem emberietlenek az alakok, sőt nagyon is élnek, eleven életet (1942 Népszava dec. 6. C7510, 17).
Sz: emberietlenség.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.