emberismerő mn és fn 1C

I. mn

’az emberi természetet, viselkedést ismerő, ill. az emberek helyes megítélésének képességével v. készségével rendelkező 〈személy〉, ill. ilyen ismeretről, képességről tanúskodó 〈megnyilatkozás〉’ ❖ Így gondolkozott ez az ember ismerő okos Tiszttartó (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1178, 85) | emberismerő vén szemeim (1837 Garay János C1808, 81) | Szkender, ez az élemedett és tapasztalt végbeli parancsnok, a maga emberismerő és koczkázatot félő viselkedésével (1898 Széchy Károly CD55) | – Tojok a fejére – morogta Miklós fuldokolva. – Kért valamit tőle? – kérdezte az ügyvéd nagyon bölcsen s emberismerően (1917 Móricz Zsigmond CD10) | a gyógyítás művészete alatt csak a beteggel bánni tudást, de nem magát a gyógyító tudományt értjük, amit még a legemberismerőbb és legsuggestivhatásúbb orvos sem nélkülözhet (1939 Orvosi Hetilap C8189, 582) | Vannak ugyan, akik az általuk át nem érzett, sőt nem hitt gondolatokat is ékes ruhába tudják öltöztetni, s másokkal el tudják hitetni, egy figyelmes és jó emberismerő hallgató azonban mindjárt észreveszi benne a meggyőződés hiányát (1981 Vígh Árpád 1163001, 142).

II. fn

’az emberi természetet, viselkedést ismerő, ill. az emberek helyes megítélésének képességével v. készségével rendelkező személy’ ❖ én azt a’ vádat vontam magamra, hogy mindent dicsérek, ’s ez azt mutatja hogy nem vagyok nagy emberismerő (1818 Kazinczy Ferenc C2569, 252) | kik bókolásban nagy mesterek, vajmi áhítatos képpel tudnak hajlongani, habár az emberismerő észreveszi is, mennyire kaczag belsejük (1841 Széchenyi István CD1501) | a csodálatos emberismerőt bámuljuk Shakspereben (1886 Csiky Gergely CD11) | [Zrínyi Miklós esetében] a katonában is szüntelenül ébren virraszt a gondolkodó, az emberismerő, a filozófus (1941 Sík Sándor 9598001, 82) | A tablókon látható szigorú tekintete mögül is minden jó emberismerő számára nyilvánvaló [Losonczi Istvánnak] az az arca is, amely a mélységes emberszeretetet tükrözi (1985 Soproni Szemle CD52).

Vö. CzF.; ÉKsz.

emberismerő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
az emberi természetet, viselkedést ismerő, ill. az emberek helyes megítélésének képességével v. készségével rendelkező 〈személy〉, ill. ilyen ismeretről, képességről tanúskodó 〈megnyilatkozás〉
Így gondolkozott ez az ember ismerő okos Tiszttartó
(1818 Böszörményi Pál ford.Schlez)
emberismerő vén szemeim
(1837 Garay János)
Szkender, ez az élemedett és tapasztalt végbeli parancsnok, a maga emberismerő és koczkázatot félő viselkedésével
(1898 Széchy Károly)
– Tojok a fejére – morogta Miklós fuldokolva. – Kért valamit tőle? – kérdezte az ügyvéd nagyon bölcsen s emberismerően
(1917 Móricz Zsigmond)
a gyógyítás művészete alatt csak a beteggel bánni tudást, de nem magát a gyógyító tudományt értjük, amit még a legemberismerőbb és legsuggestivhatásúbb orvos sem nélkülözhet
(1939 Orvosi Hetilap)
Vannak ugyan, akik az általuk át nem érzett, sőt nem hitt gondolatokat is ékes ruhába tudják öltöztetni, s másokkal el tudják hitetni, egy figyelmes és jó emberismerő hallgató azonban mindjárt észreveszi benne a meggyőződés hiányát
(1981 Vígh Árpád)
II. főnév
az emberi természetet, viselkedést ismerő, ill. az emberek helyes megítélésének képességével v. készségével rendelkező személy
én azt a’ vádat vontam magamra, hogy mindent dicsérek, ’s ez azt mutatja hogy nem vagyok nagy emberismerő
(1818 Kazinczy Ferenc)
kik bókolásban nagy mesterek, vajmi áhítatos képpel tudnak hajlongani, habár az emberismerő észreveszi is, mennyire kaczag belsejük
(1841 Széchenyi István)
a csodálatos emberismerőt bámuljuk Shakspereben
(1886 Csiky Gergely)
[Zrínyi Miklós esetében] a katonában is szüntelenül ébren virraszt a gondolkodó, az emberismerő, a filozófus
(1941 Sík Sándor)
A tablókon látható szigorú tekintete mögül is minden jó emberismerő számára nyilvánvaló [Losonczi Istvánnak] az az arca is, amely a mélységes emberszeretetet tükrözi
(1985 Soproni Szemle)
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások