emberkerülő mn és fn 1C
I. mn
’az emberek társaságát kerülő, magának való 〈ember〉’ ❖ emberkerülő, félénk (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 90) | Barátságtalan ember az, aki nem szereti a társaságot, magának való, magányoz, emberkerülő, komor (1880 Lehr Albert C2904, 43) | a nizsderi várúr olyan emberkerülő volt, hogy élő ember még nem látta soha szemtől szembe (1906 Krúdy Gyula CD54) | Henrik kisgyerekként V. Károly császár madridi udvarában élt, előbb mint előkelő túsz, majd mint sanyarú sorsú fogoly. A fogság emberkerülő, mogorva, gátlásos kamaszt formált a trónörökösből (1994 Tóth István György CD17).
a. ’ilyen emberre jellemző, rá valló 〈viselkedés, életmód stb.〉’ ❖ baráti körökben lassanként elszokott emberkerülő életmódjáról (1845 Eötvös József C1584, 310) | Zenéje a Beethovenére emlékeztet, de ennek zárkózott, emberkerülő természete távol áll Schuberttől (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Hany Istók] egész megjelenése, emberkerülő különc viselkedése, némasága, […] és egész lénye tele van meseszerűséggel (1943 Missuray-Krúg Lajos CD52) | Különösen emberkerülő hangulatában üldögélt egyszer Csortos úr a Könyves Kálmán körúti filmgyár félretolt kulisszái között (1964 Magyar Nemzet nov. 5. C4801, 7) | [Max Baron] elveszítette szeretett nejét, két évvel azelőtt, s azóta emberkerülő magányban, pontosabban szólva, asszonykerülő magányosságban hallgatja Mozartot (1991 Népszabadság szept. 20. C7841, 9).
b. ’az ember közelségét nem kedvelő, az ember elől rejtőzködve élő 〈állat〉’ ❖ itt tanyáz a koronás gém, a vakvarjú, az arany lile s egyéb fajai az emberkerülő vízi vadaknak, miknek alig téved ritkaságul egy-egy példánya a lakottabb vidékekre (1851 Jókai Mór CD18) | [A fekete gólya] életmódja, szokásai, mozdulatai szakasztottan olyanok, mint házhoz szokott fehér atyafiáé; csakhogy a fekete gólya sokkalta vadabb, szemesebb és emberkerülőbb (1899 Chernel István CD34) | a farkas alapvetően emberkerülő állat, sohasem támad – még télen, kiéhezve sem – emberre (1995 Magyar Hírlap CD09).
II. fn
’az emberek társaságát kerülő, magának való ember’ ❖ De ugyan, hogy juthattál arra a gondolatra, hogy itt az én düledező vályogbarlangomban keresd a tündérednek a lábnyomát? – kérdé az emberkerülő (1875 Jókai Mór CD18) | A század elején a város arra látszék berendezve lenni, hogy mindenki jól érezze magát benne. A legnagyobb ritkaság volt a különc emberkerülő, és arra is ujjal mutogattak, amikor zordon magányában a falak mellett elsuhant (1926 Krúdy Gyula CD54) | Nincs nekem semmi bajom az emberekkel. Hát olyan vagyok én, mint valami emberkerülő? (1964 Népszabadság jún. 20. C1501, 4).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.