émelygős mn 15C

1. ’émelygésre hajlamos v. émelygést érző 〈gyomor〉 v. gyakran émelygő 〈személy〉, ill. olyan 〈állapot〉, amelyben vki émelyeg, rosszullétet érez’ ❖ ſz ſzorongatáſt, ſzédelgéſt, émölygs nehézſéget ſzenved (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 508) | szilaj örömmel lakmároztak a’ nem émelygős gyomruak [a harcmezőn] (1846 Életképek C0104, 26) | émelygősen éreztem magam a bál után, mikor a sok ital íze visszajött a számba (1924 Kassák Lajos CD10) | A mai kirakatokat, cégéreket nézegetve közérzetünk kissé talán émelygős (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’a gyomrot felkavaró, émelygést keltő 〈íz, illat, étel stb.〉’ ❖ a’ szaga majd ollyan, mind a’ pászternák gyökérnek, de annál rosszabb ’s émelygsebb (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 94) | igen gyönge állatoké [ti. a húsuk] mindazáltal nagyon nyálkás, émelygős (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 15) | az útparti ménta émelygős illata (1951 Örkény István 9500001, 142) | jóízű, nem émelygősen édes nyalánkságokat készíthessünk [a gyümölcsökből] (1990 Frank Júlia CD19).

3. (érzelgőssége, ömlengő volta miatt) vkiben visszatetszést, esztétikai v. erkölcsi stb. viszolygást, undorodást kiváltó 〈megnyilvánulás, cselekvés stb.〉’ ❖ [Zalánfi] oly-édesdeden-folyó beszédgyei bels gondolattyainak ímölygs titkaival meg-egygyeznének (1786 Dugonics András 8116001, 24) | üres léhaságokat beszélni, hírt hordani, émelygős hízelgéseket, sztereotip bókokat vágni (1853 Jókai Mór 8209015, 98) | a nyugati kultúrában émelygőssé szélesedett beszédkultusz (1927 Gergő Endre CD10) | a divatjamúlt, immár hamis és émelygős népszínmű helyét új műfajnak kellene elfoglalnia (2002 Népszabadság júl. 4. C7850, 25).

Sz: émelygősség.

Vö. CzF. émėlygős · émölygős; ÉrtSz.; TESz. émelyeg; ÉKsz.; ÚMTsz.

émelygős melléknév 15C
1.
émelygésre hajlamos v. émelygést érző 〈gyomor〉 v. gyakran émelygő 〈személy〉, ill. olyan 〈állapot〉, amelyben vki émelyeg, rosszullétet érez
ſz ſzorongatáſt, ſzédelgéſt, émölygs nehézſéget ſzenved
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
szilaj örömmel lakmároztak a’ nem émelygős gyomruak [a harcmezőn]
(1846 Életképek)
émelygősen éreztem magam a bál után, mikor a sok ital íze visszajött a számba
(1924 Kassák Lajos)
A mai kirakatokat, cégéreket nézegetve közérzetünk kissé talán émelygős
(1997 Magyar Hírlap)
2.
a gyomrot felkavaró, émelygést keltő 〈íz, illat, étel stb.〉
a’ szaga majd ollyan, mind a’ pászternák gyökérnek, de annál rosszabb ’s émelygsebb
(1790 Kömlei János ford.Becker²)
igen gyönge állatoké [ti. a húsuk] mindazáltal nagyon nyálkás, émelygős
(1844 Zimmermann Jakab)
az útparti ménta émelygős illata
(1951 Örkény István)
jóízű, nem émelygősen édes nyalánkságokat készíthessünk [a gyümölcsökből]
(1990 Frank Júlia)
3.
(érzelgőssége, ömlengő volta miatt) vkiben visszatetszést, esztétikai v. erkölcsi stb. viszolygást, undorodást kiváltó 〈megnyilvánulás, cselekvés stb.〉
[Zalánfi] oly-édesdeden-folyó beszédgyei bels gondolattyainak ímölygs titkaival meg-egygyeznének
(1786 Dugonics András)
üres léhaságokat beszélni, hírt hordani, émelygős hízelgéseket, sztereotip bókokat vágni
(1853 Jókai Mór)
a nyugati kultúrában émelygőssé szélesedett beszédkultusz
(1927 Gergő Endre)
a divatjamúlt, immár hamis és émelygős népszínmű helyét új műfajnak kellene elfoglalnia
(2002 Népszabadság júl. 4.)
Sz: émelygősség
Vö. CzF. émėlygős · émölygős; ÉrtSz.; TESz. émelyeg; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások