emfatikus mn 15A3

1. (vál) ’erős érzelmi töltetű, szenvedélyes, es. heves, indulatos 〈stílus, beszéd, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ a’ biró kimondá az itéletet, azon emphaticus hozzátétellel „igy veszszen minden nép-ellenség” (1842 Pesti Hírlap CD61) | emfatikus, túlzott gesztus (1909 Moly Tamás CD10) | Karácsonyi emfatikusan gratulált (1919 Schöpflin Aladár CD10) | [a barokk irodalom kedvelte] az emfatikus (erős érzelmi tartalmú) kifejezéseket (1964 Klaniczay Tibor CD53) | egyedül az opera, ez a hagyományosan népnemzeti önkifejezési forma volt képes a maga emfatikus nyelvezetével arra, hogy egyfajta közösségi érzést közvetítsen (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (Nyelvt) ’〈hangzó szövegre vonatkoztatva:〉 erős érzelmi v. értelmi nyomatékot hordozó v. kifejező 〈beszéd(szakasz), szöveg(rész), kifejezés〉, ill. azt hangsúlyozó 〈hangeszköz(ök vmelyike), kül. a nyomatékosító nyújtás〉’ ❖ [ez a török dialektus] tömérdek arab és perzsa emfatikus szavával maholnap már csak a tudományos irásmódban marad meg (1888 Budapesti Hírlap szept. 29. C4735, 1) | Debrecen város és részben környéke nyelvében az érzelmi kifejező eszközök hasonló részleges értékvesztesége más jelenségekben is, pl. egyes emfatikus hanglejtésváltozatok általánosulásában, kifejező erejük halványulásában szintén megfigyelhető (1953 Bárczi Géza C5893, 42) | A természetes hanglejtést és emfatikus nyúlást imitáló kiáltások, hangutánzások fokozzák a próza zeneiségét (1982 Fehér Erzsébet 2028008, 283) | A rap stílus előretörésével kiderült, hogy már dallam sem kell egy slágerhez… ez azonban inkább már visszatérés az emfatikus beszédhez, amely aligha különbözik az ősember dünnyögésétől (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

emfatikus melléknév 15A3
1. (vál)
erős érzelmi töltetű, szenvedélyes, es. heves, indulatos 〈stílus, beszéd, megnyilvánulás stb.〉
a’ biró kimondá az itéletet, azon emphaticus hozzátétellel „igy veszszen minden nép-ellenség”
(1842 Pesti Hírlap)
emfatikus, túlzott gesztus
(1909 Moly Tamás)
Karácsonyi emfatikusan gratulált
(1919 Schöpflin Aladár)
[a barokk irodalom kedvelte] az emfatikus (erős érzelmi tartalmú) kifejezéseket
(1964 Klaniczay Tibor)
egyedül az opera, ez a hagyományosan népnemzeti önkifejezési forma volt képes a maga emfatikus nyelvezetével arra, hogy egyfajta közösségi érzést közvetítsen
(1997 Magyar Hírlap)
2. (Nyelvt)
〈hangzó szövegre vonatkoztatva:〉 erős érzelmi v. értelmi nyomatékot hordozó v. kifejező 〈beszéd(szakasz), szöveg(rész), kifejezés〉, ill. azt hangsúlyozó 〈hangeszköz(ök vmelyike), kül. a nyomatékosító nyújtás〉
[ez a török dialektus] tömérdek arab és perzsa emfatikus szavával maholnap már csak a tudományos irásmódban marad meg
(1888 Budapesti Hírlap szept. 29.)
Debrecen város és részben környéke nyelvében az érzelmi kifejező eszközök hasonló részleges értékvesztesége más jelenségekben is, pl.például egyes emfatikus hanglejtésváltozatok általánosulásában, kifejező erejük halványulásában szintén megfigyelhető
(1953 Bárczi Géza)
A természetes hanglejtést és emfatikus nyúlást imitáló kiáltások, hangutánzások fokozzák a próza zeneiségét
(1982 Fehér Erzsébet)
A rap stílus előretörésével kiderült, hogy már dallam sem kell egy slágerhez… ez azonban inkább már visszatérés az emfatikus beszédhez, amely aligha különbözik az ősember dünnyögésétől
(1993 A magyarság kézikönyve)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások