eminenciás mn és fn 

I. mn 2A9

’〈magas rangú egyházi személy, kül. bíboros, es. más magas ranggal felruházott világi személy jelzőjeként v. megszólításának részeként〉’ ❖ eminenciás és főtiszt. cardinálisok (1800 Magyar írók élete CD27) | Rokonai közül, öregek és fiatalok, mintegy huszan gyültek össze az eminenciás nagybácsit aranymiséje alkalmából üdvözleni (1886 Budapesti Hírlap okt. 30. C4733, 6) | Az egyetlen eminenciás civil, mert kardinálisi rangban van és a cime Sua Alterra: Fenség! (1925 Pesti Hírlap febr. 15. C5673, 35) | Eminenciás Uram, én nem akartam… én semmiről sem tudok semmit (1932 Kárpáti Aurél CD10) | Kész a püré, Eminenciás Uram. Fogyassza el, amíg meleg (1973 Pilinszky János 9531090, 64).

II. fn 4A

1. ’bíboros v. más magas rangú egyházi személy’ ❖ A bécsi nuntius Galimberti bibornok a ki mint ilyen „eminenciás” (1892 Pesti Hírlap febr. 27. C5640, 10) | Az ügyes Herzan azután ugy ijesztett rá [Miksa királyi hercegre], hogy ha pap nem lesz, mindig II. József kegyelmére fog szorulni, a ki nagyon vékony apanázst fog neki kiszabni; mig kölni választófejedelem korában, még ha pap és érsek vagy biboros és eminenciás is, bőven áldozhat a szépnem iránt való hódolatának (1903 Budapesti Hírlap júl. 25. C4691, 14).

1a. (jelzőként) ’ilyen személyeket megillető cím, méltóság v. megszólítás’ ❖ A király megengedte, hogy Ceschi báró, a Johanita-rend nagymestere, valamint ezen állásban minden utódjai az eminenciás cimet viselhessék (1889 Pesti Hírlap ápr. 12. C5637, 8) | Nagymestert 1834-től nem választottak, hanem csak helyettest. XIII. Leo pápa azonban 1879 márc. 28. eminenciás címmel visszaállította a nagymesteri méltóságot (1914 RévaiNagyLex. C5707, 22) | Eminenciás, a latin eminentia (a. m. kiválás, kimagaslás) szóból alkotott címzés, magyarul: főmagasságú. Régebben a világi uralkodók és a püspökök, később a bíborosok címzése (1937 ÚjIdőkLex. C5437, 2051).

2. (gúny is) ’vmely testület, intézmény, hivatal kiemelkedő tagja v. elöljárója’ ❖ az Andrássy elleni támadást a konzervatívok eminenciása, Sennyei Pál inspirálta (1996 Diószegi István CD58) | [az új kormány] az államkasszát az azt tisztességesen kezelő pénztárosokra bízza az előző kormány által kinevezett szarka típusú eminenciásokkal szemben (1998 Országgyűlési Napló CD62) | hamar tisztázódott, hogy a homályos ügyletekért elsősorban Helmut Kohl korábbi pártelnököt és a holdudvarába tartozó eminenciásokat terheli a felelősség (2000 Magyar Hírlap CD09).

Fr: szürke.

Vö. TESz. eminencia; ÉKsz.².

eminenciás ❖ melléknév és főnév
permalink
I. melléknév ◦ 2A9
〈magas rangú egyházi személy, kül. bíboros, es. más magas ranggal felruházott világi személy jelzőjeként v. megszólításának részeként〉
eminenciás és főtiszt.főtisztelendő cardinálisok
(1800 Magyar írók élete)
Rokonai közül, öregek és fiatalok, mintegy huszan gyültek össze az eminenciás nagybácsit aranymiséje alkalmából üdvözleni
(1886 Budapesti Hírlap okt. 30.)
Az egyetlen eminenciás civil, mert kardinálisi rangban van és a cime Sua Alterra: Fenség!
(1925 Pesti Hírlap febr. 15.)
Eminenciás Uram, én nem akartam… én semmiről sem tudok semmit
(1932 Kárpáti Aurél)
Kész a püré, Eminenciás Uram. Fogyassza el, amíg meleg
(1973 Pilinszky János)
II. főnév ◦ 4A
1.
bíboros v. más magas rangú egyházi személy
A bécsi nuntius Galimberti bibornok a ki mint ilyen „eminenciás”
(1892 Pesti Hírlap febr. 27.)
Az ügyes Herzan azután ugy ijesztett rá [Miksa királyi hercegre], hogy ha pap nem lesz, mindig II. József kegyelmére fog szorulni, a ki nagyon vékony apanázst fog neki kiszabni; mig kölni választófejedelem korában, még ha pap és érsek vagy biboros és eminenciás is, bőven áldozhat a szépnem iránt való hódolatának
(1903 Budapesti Hírlap júl. 25.)
1a. (jelzőként)
ilyen személyeket megillető cím, méltóság v. megszólítás
A király megengedte, hogy Ceschi báró, a Johanita-rend nagymestere, valamint ezen állásban minden utódjai az eminenciás cimet viselhessék
(1889 Pesti Hírlap ápr. 12.)
Nagymestert 1834-től nem választottak, hanem csak helyettest. XIII. Leo pápa azonban 1879 márc.március 28. eminenciás címmel visszaállította a nagymesteri méltóságot
(1914 RévaiNagyLex.)
Eminenciás, a latin eminentia (a. m.annyi mint kiválás, kimagaslás) szóból alkotott címzés, magyarul: főmagasságú. Régebben a világi uralkodók és a püspökök, később a bíborosok címzése
(1937 ÚjIdőkLex.)
2. (gúny is)
vmely testület, intézmény, hivatal kiemelkedő tagja v. elöljárója
az Andrássy elleni támadást a konzervatívok eminenciása, Sennyei Pál inspirálta
(1996 Diószegi István)
[az új kormány] az államkasszát az azt tisztességesen kezelő pénztárosokra bízza az előző kormány által kinevezett szarka típusú eminenciásokkal szemben
(1998 Országgyűlési Napló)
hamar tisztázódott, hogy a homályos ügyletekért elsősorban Helmut Kohl korábbi pártelnököt és a holdudvarába tartozó eminenciásokat terheli a felelősség
(2000 Magyar Hírlap)
Fr: szürke
Vö. TESz. eminencia; ÉKsz.²

Beállítások