álldogál tn ige 1aálldigál

1. ’〈ember, állat〉 tétlenül, hosszasan, bámészkodva, es. vmire várakozva ácsorog, állongál vhol’ ❖ Egy [eb] a többi közt Ura gyilkosára, midön az egyebek közt áldogalna, reá talált (1775 Molnár János 7232027, 139) | foglaljon helyet, – szólt most az öreg ur a hórihorgashoz, ki eddig álldigált (1879 Vajkay Károly C4677, 129) | Egy csoport látogató álldogál már a kórház kapuja előtt, a bebocsátást várva (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 196) | alaposabban szemügyre vette a jámboran álldogáló szamarat (1986 Gion Nándor 9190002, 17).

2. ’〈növény, építmény, tárgy〉(viszonylag) függőleges helyzetben van vhol, ill. kimagaslik vhonnan’ ❖ észak felé a miniszteri városrész következik. Méltóságteljesen álldogálnak ott szanaszét a különféle miniszteriumok (1876 Hevesi Lajos 8184003, 22) | A szentek százévek óta álldogáltak a katedrálisok bejárata fölött (1924 Pintér Ferenc 9532001, 6) | Egy-egy szilfa, kőris álldogál a mezőbe (1945 Szép Ernő 9665040, 69) | [A kanapé] egy udvaron álldogált kihajítva (2000 Lakáskultúra CD39).

3. ’〈közlekedési eszköz〉 nem mozog, egy helyben van’ ❖ Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan (1846 Arany János 8014001, 100) | néha aztán úgy tetszett, hogy robog-robog [a vonat], pedig egy állomáson álldogált (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 52) | a szállító pedig három és fél perc alatt felrakja a tilosban álldogáló autót (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áll¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

álldogál tárgyatlan ige 1a
álldigál 1a
1.
〈ember, állat〉 tétlenül, hosszasan, bámészkodva, es. vmire várakozva ácsorog, állongál vhol
Egy [eb] a többi közt Ura gyilkosára, midön az egyebek közt áldogalna, reá talált
(1775 Molnár János)
foglaljon helyet, – szólt most az öreg ur a hórihorgashoz, ki eddig álldigált
(1879 Vajkay Károly)
Egy csoport látogató álldogál már a kórház kapuja előtt, a bebocsátást várva
(1931 Gelléri Andor Endre)
alaposabban szemügyre vette a jámboran álldogáló szamarat
(1986 Gion Nándor)
2.
〈növény, építmény, tárgy〉 (viszonylag) függőleges helyzetben van vhol, ill. kimagaslik vhonnan
észak felé a miniszteri városrész következik. Méltóságteljesen álldogálnak ott szanaszét a különféle miniszteriumok
(1876 Hevesi Lajos)
A szentek százévek óta álldogáltak a katedrálisok bejárata fölött
(1924 Pintér Ferenc)
Egy-egy szilfa, kőris álldogál a mezőbe
(1945 Szép Ernő)
[A kanapé] egy udvaron álldogált kihajítva
(2000 Lakáskultúra)
3.
〈közlekedési eszköz〉 nem mozog, egy helyben van
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan
(1846 Arany János)
néha aztán úgy tetszett, hogy robog-robog [a vonat], pedig egy állomáson álldogált
(1933 Kosztolányi Dezső)
a szállító pedig három és fél perc alatt felrakja a tilosban álldogáló autót
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áll¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások