emleget ts ige 5b

1. ’(emlékét felidézve, arról megemlékezve) gyakran v. rendszeresen szóba hoz, többször említ vkit, vmit vki’ ❖ akár emlegessük mi a kurucvilágot, akár nem, az Istennek előtte az elmúltak, a jelenvalók, úgy a következendő dolgok egyaránt tudva vannak (1772 Rettegi György 7282001, 275) | nevét és tetteit emlegetni fogják ivadékai (1838 Csató Pál 8083001, 257) | Ha valaki csuklik, akkor az illetőt valahol emlegetik (1886 Sirisaka Andor 8408013, 96) | szép, halott anyukáját emlegette Pista (1922 Babits Mihály 9014126, 48) | Édes, drága kisfiam… Mennyit emlegettünk! Hogy aggódtunk érted! (1957 Örkény István 9500036, 84) | gyakran emlegetett téma manapság a katasztrófavédelem (1999 Byte Magazin CD38).

1a. (biz) ’〈annak kif-ére, hogy vkit, vmit említve káromkodik vki〉’ ❖ ha akarod, isten helyett ördögöt, menyország helyett poklot emlegetek, imádkozom vagy káromkodom, a hogyan parancsolod (1841 Vajda Péter 8504014, 155) | a lakó sóhajtozott. Krisztus urunkat emlegette, majd szidta a nyárra már zörgő csontú, neuraszténikussá lett macskát (1910 Bródy Sándor 8068003, 127) | [a katona] vizes gödörbe lépett s káromkodni kezdett cifrán, de nem Mohamedet emlegette, nem is Allahot, hanem az atyaúristent és szűzmáriát (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 206) | újabb fél óra idegesség. Hiába. Fekete a szenteket emlegette (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’említve, szóba hozva vminek nevez vkit, vmit’ ❖ [Rumy Károly] Kazinczy tudtával, részint a róla írott életrajzban, részint a német folyóiratokban közlött bírálatokban folyvást az első magyar költőnek emlegette őt (1905 Váczy János C0357, 247) | Má montam a vénasszonynak, hogy dugja el [= ültesse el] a fokhajmát, – szólt az öreg, aki a feleségét mindig vénasszonynak emlegette (1916 Móricz Zsigmond 9462006, 116) | [Széchenyi Eötvös Józsefet] „misericordiánus fráternek” emlegette (1951 Sőtér István 9613009, 40) | Azelőtt kék-zöld algáknak nevezték őket [ti. azokat az organizmusokat, amelyek a vízből kivonták a hidrogént], mert a mai tavakban is elterjedt zöld algák közeli rokonainak látszottak, de ma, amikor már felismertük roppant primitív jellegüket, cianofitáknak, vagy egyszerűen kékmoszatoknak emlegetjük őket (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146001, 22).

2. (kissé rég) ’(el)mond, híresztelve elbeszél vmit’ ❖ talám ád a’ jó nevelésre-is valami kis ſegítséget az, a’ mit moſt fogok a’ Khinaiakról emlegetni (1776 Molnár János 7232022, 136) | mint valamelly ritka történetet, ugy emlegetik azt, hogy a’ Brittanniai Táborban nagy zavarodást okozott egy Elefánt (1818 Hazai és Külföldi Tudósítások C8258, 150) | Párisban nagyon kezdik emlegetni Drovin de Lhuys külügyminiszter visszalépését (1863 A Hon 8600001, 2) | Egyszer azután azt kezdték emlegetni, hogy az ellenség bekeríti Komáromot, s agyonbombázza a várost (1900 Váli Mari 8506002, 69).

Ö: el¹, fel~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. emlékezik; ÉKsz.; SzT.

emleget ❖ tárgyas ige ◦ 5b ◦
permalink
1.
(emlékét felidézve, arról megemlékezve) gyakran v. rendszeresen szóba hoz, többször említ vkit, vmit vki
akár emlegessük mi a kurucvilágot, akár nem, az Istennek előtte az elmúltak, a jelenvalók, úgy a következendő dolgok egyaránt tudva vannak
(1772 Rettegi György)
nevét és tetteit emlegetni fogják ivadékai
(1838 Csató Pál)
Ha valaki csuklik, akkor az illetőt valahol emlegetik
(1886 Sirisaka Andor)
szép, halott anyukáját emlegette Pista
(1922 Babits Mihály)
Édes, drága kisfiam… Mennyit emlegettünk! Hogy aggódtunk érted!
(1957 Örkény István)
gyakran emlegetett téma manapság a katasztrófavédelem
(1999 Byte Magazin)
1a. (biz)
〈annak kif-ére, hogy vkit, vmit említve káromkodik vki〉
ha akarod, isten helyett ördögöt, menyország helyett poklot emlegetek, imádkozom vagy káromkodom, a hogyan parancsolod
(1841 Vajda Péter)
a lakó sóhajtozott. Krisztus urunkat emlegette, majd szidta a nyárra már zörgő csontú, neuraszténikussá lett macskát
(1910 Bródy Sándor)
[a katona] vizes gödörbe lépett s káromkodni kezdett cifrán, de nem Mohamedet emlegette, nem is Allahot, hanem az atyaúristent és szűzmáriát
(1953 Kolozsvári Grandpierre Emil)
újabb fél óra idegesség. Hiába. Fekete a szenteket emlegette
(1998 Magyar Hírlap)
1b.
említve, szóba hozva vminek nevez vkit, vmit
[Rumy Károly] Kazinczy tudtával, részint a róla írott életrajzban, részint a német folyóiratokban közlött bírálatokban folyvást az első magyar költőnek emlegette őt
(1905 Váczy János)
Má montam a vénasszonynak, hogy dugja el [= ültesse el] a fokhajmát, – szólt az öreg, aki a feleségét mindig vénasszonynak emlegette
(1916 Móricz Zsigmond)
[Széchenyi Eötvös Józsefet] „misericordiánus fráternek” emlegette
(1951 Sőtér István)
Azelőtt kék-zöld algáknak nevezték őket [ti. azokat az organizmusokat, amelyek a vízből kivonták a hidrogént], mert a mai tavakban is elterjedt zöld algák közeli rokonainak látszottak, de ma, amikor már felismertük roppant primitív jellegüket, cianofitáknak, vagy egyszerűen kékmoszatoknak emlegetjük őket
(1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough)
2. (kissé rég)
(el)mond, híresztelve elbeszél vmit
talám ád a’ jó nevelésre-is valami kis ſegítséget az, a’ mit moſt fogok a’ Khinaiakról emlegetni
(1776 Molnár János)
mint valamelly ritka történetet, ugy emlegetik azt, hogy a’ Brittanniai Táborban nagy zavarodást okozott egy Elefánt
(1818 Hazai és Külföldi Tudósítások)
Párisban nagyon kezdik emlegetni Drovin de Lhuys külügyminiszter visszalépését
(1863 A Hon)
Egyszer azután azt kezdték emlegetni, hogy az ellenség bekeríti Komáromot, s agyonbombázza a várost
(1900 Váli Mari)
Ö: el¹, felemleget, megemleget
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. emlékezik; ÉKsz.; SzT.
ÚESz: ↪emlékezik (emleget)

Beállítások