en² l. én
én szem nm és fn en (rég v. nyj)
I. szem nm (tárgyesete, határozói esetei és birtokjeles alakja önálló szócikkekben)
1. ’〈gyakr. kiemelő jelleggel, ill. a mondat más alanyától való megkülönböztetésül: az egysz 1. sz-ű alany jelölésére〉’ ❖ Imé én veletek vagyok minden nap Világ végezetéig (1772 Vajda Sámuel 7365001, 144) | Ezt ugyan en-is-mög-vetöm vala magamban (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116006, 200) | Kossuth, Szentkirályi és én hozzáfogtunk a memorandum szerkesztéséhez (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381002, 215) | Ehhez ön nem ért úgy, mint én (1960 e. Füsi József ford.–Cellini 9160002, 124) | Mögköszöntötte Gábriel angyal a Boldogságos Szűz Máriát, en (sic!) is köszöntelek, szerelmes fiam (1973 Hegyet hágék C6874, 134) | Én tettem őket drogossá! Én öltem meg őket! (2008 Szilánkokra hullva 3333003, 112).
1a. (hiányos mondatban v. összetett állítmány névszói rész n.-i segédigéje mellett) ’〈személyazonosságot tudakoló v. azonosítást kérő kérdésre adott válaszban, ritk. személyazonosságot kifejező kijelentésben〉’ ❖ Gábor: Ki zörget oda ki? Péter: Én vagyok, nyisd ki az Ajtót (1790 Fejér György 7104002, 47) | Hát maga a kocsmáros? – Én vagyok; hát az úr kicsoda? (1853 Jókai Mór CD18) | Peti, nem ismersz meg? én vagyok, Pista (1921 Szabó Dezső 9623002, 70) | Közben csengett a telefon. Fölvette. – Igen, én vagyok… – Kicsit habozott. Lopva Gézára pillantott. – Kapcsolják – mondta végül is, és a vonásai megfeszültek. – Igen… tessék, én vagyok. Szervusz… Velem?… (1945 Darvas József 9101012, 283) | Szia, papa, én vagyok! (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. (birt jelzőként, rendsz. hat ne-vel) ’〈grammatikai birtokviszonyban az egysz 1. sz-ű birtokos nyomatékosítására〉’ ❖ Itt ln kezdete az én ſzerentsétlenségemnek (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 38) | Vatsora után örömmel fogadtam az én Kedves Édes Anyámot (1806 Horvát István 8186009, 286) | Bocsánatot kérek, én mégis azt állítom, hogy az az én kutyám (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Én vétkem, én nagy vétkem, érezem, Hogy nem láthatta könnyemtől szemem (1919 Juhász Gyula¹ 9284490, 182) | Együtt ettünk, ahogyan korábban az ő szobájában meg még korábban az én szobámban (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3153001, 434).
2a. (birt jelzőként ne n.-i szerkezetben) (vál v. irod) ’〈nyomatékosító jelleggel kedveskedő v. rajongó, ill. udvarias megszólításban〉’ ❖ En Hertzegem! ſzóla ismét a’ Török (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 312) | Nagy Iſten! én mindenem! én világom! én fáklyám a’ ſetétſégben! én életem a’ halálban! (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 162) | – Hol fáj, én édesem, én kedvesem? (1854 Jókai Mór CD18) | Emlékszel-e, én angyalom a dögre, Amit láttunk e reggelen? (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Baudelaire 9359388, 68) | Távol, közel – nem mindegy-e, – én lovagom? Kitől féljünk mi, nagyon is esztelen szerelmesek? (1959 Németh László² ford.–Gorkij 9485060, 83) | Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2b. (birt jelzőként) ’〈elbeszélő jellegű (szépirodalmi) szövegben annak jelölésére, hogy a birtokszóval kifejezett személy az elbeszélés szóban forgó alakja〉’ ❖ Ö engemet magától el-taſzita, és azon ſzempillantáſban maga-is utánnam akara futni; de az ajtó bé-zárattaték; engem pedig az én ’Sidóm a’ Szánig kísére, és utánnam-is örvendetes kívánságokat kiált vala (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 183) | Ne féljen a türelmes olvasó, nem lesz az én hősöm örökké vándorszinész, lesz abból még bakancsos – ha ez népszerűbb, és idővel zsivány is – ha ez regényesebb (1854 Vajda János 8503066, 100) | Mikor ezt mondta az én emberem, a fejősszéken, odamutatott a szénahalomra az eresz alá, a setétbe (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 43) | Ez a ház a Ponte Sistóval épp szemben van, de semmi köze a műemlékekhez. Alagsora a pokol, tetőterasza a mennyország: napokig figyeltem, de soha senkit nem láttam a tetőteraszon… talán majd az én Utazóm fellopakodik oda is (2004 Bikácsy Gergely 3147004, 441).
II. fn 4B1
(hat ne-vel) (Fil v. Pszich) ’〈más(ok)tól és a tárgyi világtól megkülönböztetve:〉 a saját (magát érzékelő) tudat, ill. a tudattal bíró, megismerő, cselekvő alany, szubjektum’ ❖ Kánt szerént kétféle az Én, elmélked, és gyakorlási (inkább tselekv) (1818 Márton István 8297002, 19) | Itt mutatkozik az Én’ és a’ külvilág’ kiengesztelete, a’ külvilág mint az öneszmélet’ tartalma áll elő, öneszméletet ösmer el (1838 Taubner Károly 8468001, 7) | A kételkedőnek figyelmébe ajánljuk Freud-nak „Tömeglélektan és az Én analizise” című legutóbbi dolgozatát (1922 Ferenczi Sándor 9147001, 555) | Az Ént meg kell szabadítani az államtól, a vallástól, az erkölcstől, az Én önmagának teremtője, az „Egyetlen”, aki azért maga fölött nem ismerhet el semmiféle felsőséget, sem politikait, sem vallásit, sem erkölcsit (1981 Lendvai L. Ferenc 1092003, 175) | Az irányvesztett énnek állítólag megvan a saját kormányzó mechanizmusa, a gyökértelen ént arra utasították, hogy önmagában gyökerezzék (2003 Greskovits Endre ford.–Rushdie 3124001, 260) | Az én a pszichének az a része, amely a környezethez való alkalmazkodásért felelős, különösen a mi nyugati kultúránkban (2009 Laczkó Katalin ford.–Jacobi² 3200001, 21).
a. (rendsz. jelzővel) (kül. Irodt) ’〈a művet létrehozó, alkotó alany, ill. a műben megnyilvánuló személyiség megnevezéseként〉’ ❖ Ó líra, – egy költői én teljes kibomlása, maga-kifordítása, áldozatkész és halálos-gőgösen alázatos kebelfeltárása (1910 Kaffka Margit CD10) | József Attila a Nyugat és Ady útját követi, a lírai Én-nek általa kialakított új típusát képviseli (1963 Szabolcsi Miklós 9628001, 313) | Voltaképpen ugyanezt a stádiumot élte meg a művészet története is a reneszánsz lineáris perspektívájának felfedezésével, amikor Brunelleschi tükrös kamera obscurája lehetővé tette, hogy a művész és a néző, az Én és az ő nézőpontja a képsík egyetlen pontjában, az enyészpontban azonosulni tudjon (1979 Beke László 2054037, 456) | [Józef Robakowski] a hetvenes évek végén érkezett el a „saját mozi”-korszakhoz, ahol a „művészi én”, vagyis maga a kísérletező kerül előtérbe (1994 Magyar Hírlap CD09) | Merész és kihívó, ahogyan a két strófa nem reflektál egymásra: az első szakasz csak a beszélővel, annak belső állapotával foglalkozik; árnyalt, kifejtett hasonlatokban jeleníti meg az én helyzetét, nyelvtani szempontból is hangsúlyozottan egyes szám első személyű (igeragok, birtokos személyjelek) (2001 Székely Júlia 3298003, 48).
b. ’vkinek az egyénisége, személyisége, (vmely vonatkozásban a) belső lénye, lényege’ ❖ Tisztelem és szeretem örökké szívedet. Vidd kevés részecskéjét énemnek viszontag jó szívvel (1795 Verseghy Ferenc C2555, 590) | mi kezdő philologok, minden áldozatkész hazafiság emlegetése közt, mellesleg kedves énünknek szeretünk tömjénezni (1860 Mátyás Flórián 8301010, 70) | „Ez a gyávaság gyanus!” – biztatta magát. „Eh, semmi baj; de sohase jó bolygatni az alvó szellemeket” – felelt a másik énje (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 87) | fölébred a jobbik éned (1927 Marsovszky Miklós CD10) | Magunkénak, nemzeti énünkbe gyökerezettnek érezzük tehát ezt a magyar ritmust (1961 Gáldi László 9167001, 26) | Ám az is lehet, hogy nincs is valójában énünk, nincs valódi személyiségünk, hanem csak annak a sokféle képnek vagyunk végösszegei, amelyet a külvilág alkot rólunk, illetve mi magunk alkotunk önmagunkról (2010 Magyar László András 3153008, 811).
Ö: ösztön~.
Fr: felettes.
Vö. CzF. én¹, én²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. én¹