énekmondó mn és fn 1A (Irodt)

I. mn

’históriás énekeket rendsz. hangszeres kísérettel előadó (vándorló, hivatásos) 〈énekes(ek közössége)〉, ill. énekszámmal föllépő 〈(vásári) mutatványos〉’ ❖ A magyar népnek az Árpádok alatt, különösen a XII. sz.-ban, nemzeti talajból sarjadó gazdag énekmondó-rendje volt (1912 RévaiNagyLex. C5702, 496) | énekmondó és zenélő vándorokat (1930 Pintér Jenő CD44) | Síposok (fistulatores), a magyar középkor alakoskodó (s részben valószinűleg énekmondó) muzsikusai, „kókler” mutatványosok (1931 ZeneiLex. CD49) | énekmondó „joculator” [= mulattató], aki majd az udvart mulattatja, majd a köznép szórakozását szolgálja (1939 Bartha Dénes CD43).

II. fn

(históriás) énekeket rendsz. hangszeres kísérettel előadó (vándorló, hivatásos) énekes, dalnok, ill. énekléssel föllépő (vásári) mutatványos’ ❖ mind az, mit ama kor [ti. a 16. század] hegedősei dallottak, az énekmondókkal együtt, nyomtalanul sírba szállt (1860 Arany János 8014013, 267) | A papokon kívül a [16.] század irodalmának más vándorai is voltak: az énekmondók, kik vonós hegedüjökkel és pengetős kobzukkal vagy lantjukkal járták az ország útját (1896 Beöthy Zsolt C1014, 37) | [voltak] szegény trubadurok is, akiknek társadalmi és anyagi helyzete alig különbözött a zsonglőröktől, a középkor vándor énekmondóitól és csepűrágóitól (1940 Szerb Antal 9668019, 113) | A szóbeliségben megrekedt énekmondók társadalmi megbecsülése az idők folyamán csökkent (1977 NéprajziLex. CD47).

a. ’a szóbeliségen alapuló, ill. arra erősen építő kultúrákban (epikus) költői művek szerzésével és (hangszerkíséretes) előadásával foglalkozó személy’ ❖ Rapszódia, a görög rapszódok által előadott ének, hősdal, […] melyet az énekmondó egy alkalommal elmond hallgatóságának (1897 PallasLex. CD02) | Jóformán valamennyi utazó megemlékezik a finn-ugor és ural-altáji népek hősi énekeiről, melyeket külön énekmondók vagy samánok adnak elő, részben húros hangszerek kiséretével (1931 ZeneiLex. CD49) | a közép-ázsiai nomád népek énekmondóit […] tanítványok követik, akik fokozatosan sajátítják el a mester tudását (1977 NéprajziLex. CD47) | [Rab Zsuzsa fordításai] egy számunkra addig ismeretlen világból adnak ízelítőt: a grúz és dagesztáni énekmondók költészetéből (1986 Erdődy Edit–R. Takács Olga CD53).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

énekmondó melléknév és főnév 1A (Irodt)
I. melléknév
históriás énekeket rendsz. hangszeres kísérettel előadó (vándorló, hivatásos) 〈énekes(ek közössége), ill. énekszámmal föllépő (vásári) mutatványos〉
A magyar népnek az Árpádok alatt, különösen a XII. sz.század-ban, nemzeti talajból sarjadó gazdag énekmondó-rendje volt
(1912 RévaiNagyLex.)
énekmondó és zenélő vándorokat
(1930 Pintér Jenő)
Síposok (fistulatores), a magyar középkor alakoskodó (s részben valószinűleg énekmondó) muzsikusai, „kókler” mutatványosok
(1931 ZeneiLex.)
énekmondó „joculator” [= mulattató], aki majd az udvart mulattatja, majd a köznép szórakozását szolgálja
(1939 Bartha Dénes)
II. főnév
(históriás) énekeket rendsz. hangszeres kísérettel előadó (vándorló, hivatásos) énekes, dalnok, ill. énekléssel föllépő (vásári) mutatványos
mind az, mit ama kor [ti. a 16. század] hegedősei dallottak, az énekmondókkal együtt, nyomtalanul sírba szállt
(1860 Arany János)
A papokon kívül a [16.] század irodalmának más vándorai is voltak: az énekmondók, kik vonós hegedüjökkel és pengetős kobzukkal vagy lantjukkal járták az ország útját
(1896 Beöthy Zsolt)
[voltak] szegény trubadurok is, akiknek társadalmi és anyagi helyzete alig különbözött a zsonglőröktől, a középkor vándor énekmondóitól és csepűrágóitól
(1940 Szerb Antal)
A szóbeliségben megrekedt énekmondók társadalmi megbecsülése az idők folyamán csökkent
(1977 NéprajziLex.)
a.
a szóbeliségen alapuló, ill. arra erősen építő kultúrákban (epikus) költői művek szerzésével és (hangszerkíséretes) előadásával foglalkozó személy
Rapszódia, a görög rapszódok által előadott ének, hősdal, […] melyet az énekmondó egy alkalommal elmond hallgatóságának
(1897 PallasLex.)
Jóformán valamennyi utazó megemlékezik a finn-ugor és ural-altáji népek hősi énekeiről, melyeket külön énekmondók vagy samánok adnak elő, részben húros hangszerek kiséretével
(1931 ZeneiLex.)
a közép-ázsiai nomád népek énekmondóit […] tanítványok követik, akik fokozatosan sajátítják el a mester tudását
(1977 NéprajziLex.)
[Rab Zsuzsa fordításai] egy számunkra addig ismeretlen világból adnak ízelítőt: a grúz és dagesztáni énekmondók költészetéből
(1986 Erdődy Edit–R. Takács Olga)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások